A relativizálás nagy művészei – avagy Amikor korrepetálás céljából Einstein is visszaülhetne az iskolapadba

Darab idővel ezelőtt arról eresztettem meg egy rövidke kis eszmefuttatást e helyütt, hogy a reformok, a változások meg még a jó ég tudja miféle, a társadalomra felülről ráerőltetett erőszakos alakítgatási kísérletek ellenére vannak bizonyos dolgok, melyek a baga úristennek se változnak. Példának okáért az egyes embertípusokhoz köthető viselkedésminták, melyek olyannyira rögzültek a társadalomban, s annak kollektív emlékezetében (már ha beszélhetünk ilyenről), hogy mára a sztereotípia vagy a sablon határát súrolják.

Azon keseregtem, hogy a kommunista erőn felül való urizálása – mai divatos szóhasználattal élve: vetítés –, hogy ő mán pedig akkó’ is leviteti a Balcsira az újságot a hivatali kocsin a sáfjórral, mer’ hogy az neki jár, ha két sarokra tőle ott van az újságos bódé. Régen vadászni jártak, mer’ akkó’ az vót a sikk, ma meg (némi kulturális, vagy közművelődési jelleggel?) leviteti magának az újságot a pártüdülőbe. Hiába no, változnak az idők.

Pat Buchanan: A demokráciaimádók

Ha nem akarod a demokráciát, majd az eljön hozzád

Az elmúlt héten a prágai Czermin palotában adta elő a legutóbbi episztoláját a demokráciáról, mint az emberiség megváltásának az eszközéről, mintha semmit sem tanult volna, mióta elrendelte Irak megtámadását, hogy a demokrácia áldásait elvigye Mezopotámiába és a Közel-Keletre.

Bush elnök a cseh demokrácia alapító atyja iránti tisztelet kifejezésével kezdte. „Kilenc évtizeddel ezelőtt Thomas Masaryk a demokrácia eszményeire alapozva kiáltotta ki Csehszlovákia függetlenségét.”

Nos, lehet, hogy Masaryk ezt mondta, de nem egészen ezt tette. 1918-ban ő valóban kinyilatkoztatta Csehszlovákia függetlenségét, amelyet a Szövetségesek megerősítettek Párizsban, azonban az új Csehszlovákiában, amelyet „a demokrácia eszményeire építettek”, élt hárommillió elszakított német, akik Ausztriával kívántak maradni, és félmillió magyar, akik Magyarországgal akartak maradni. Sok katolikus szlovák szintén a katolikus Magyarországgal akart maradni. Mindezeket, akaratuk ellenére, alárendelték Masaryk csehek által uralt országának.

Jó, ha nem feledjük (4. rész) – Ez történt 1944. október 15-én a Magyar Honvédvezérkar központjában

Magyarország miniszterelnöke 1942. március 9. – 1944. március 22. között Kállay Miklós. Az angolbarát Kállay, Horthy Miklós bizalmasának számított. Politikájának lényege: szembefordulni a németekkel, átállni az angolokhoz, abbahagyni a szovjetek elleni háborút. Arra számított, hogy a világháború győztesei az angolszász szövetségesek lesznek. Az olasz kapituláció után 1943. szeptember 9-én titkos fegyverszüneti egyezmény született Anglia és Magyarország között, amelynek értelmében Magyarország feltétel nélkül leteszi a fegyvert a Balkánról érkező angol –amerikai csapatok előtt.

A németek, a sztálingrádi vereségük után, a  keleti fronton 1943. július 5-én Kurszk térségében indított nagyszabású támadása, a kezdeti sikerek után július 14-re összeomlott. A hadászati kezdeményezés ezzel végérvényesen a Vörös Hadsereg kezébe került. A soron következő szovjet offenzívák egyre másra őrölték fel a német seregtesteket. Ezek részbeni pótlására, a német hadvezetőség a keleti front mögöttes területeiről vezényelte a legkülönbözőbb egységeket az első vonalba. A megszállt ukrán és fehérorosz területek biztosítása azonban továbbra is fontos volt számukra, ezért a németek újabb és újabb magyar megszálló hadosztályok kiküldését szorgalmazták.