Vass István: Parlamenti hőbörgés

Egy gulyásjózsef nevezetű “képviselő”, aki legföljebb önmagát, szétesett, döglött pártját képviseli nehezen viseli az állami szervek által elkövetett jogsértések eredménytelenségét, kudarcát. Dörgedelmes károgással tette szóvá az avarkeszi nevű, hozzá hasonló magyargyűlölő államtitkárnak, hogy mennyire irritálja őt a nemzeti érzelműek önszerveződése, az Új Magyar Gárda puszta léte, s aktív, megállíthatatlan tevékenysége.

Ez az avarkeszi, pedig rákontrázott, és vizsgálatokat kezdeményezett a rendőri erők szerinte elégtelen fellépése miatt. Gulyás a hatalom aljas, erőszakos bitorlóinak kínkeserves szenvedését mutatta föl megnyilvánulásával. Szenvednek, mert a sok harácsolás, lopás, csalás, az erőszakos akarnokoskodás hamarosan véget ér. Vass István: Parlamenti hőbörgés Tovább olvasása

Lengyel Károly: Csámpás diktatúra

magyargyűlöletHalál a magyarra!

Így jellemezhető a legtömörebben, amit az ország vezetését jelenleg bitorlás folytán végző, önmagát elitnek hazudó réteg tesz. Nem csupán a pénzügyi elvonásokról szól a mai Magyar Nemzetben hadikommunizmusnak nevezett költségvetési tervezet. Ez az agyhiányos fércmunka leginkább arról szól, hogy mit nem adnak meg, amit pedig kötelező, vagy elvárható volna biztosítandó az ország működését.

Mind a saját zsebébe tuszkolja a gyűrött és véres bankót, elfeledve, hogy mekkora áldozatokat hoz ez a szerencsétlen nemzet most már több évtizede. Ha csupán a gengszterváltás korszakát tekintjük, már az is történelmi távlat. S micsoda politikai vérfertőzésből degenerálódott itt a felső vezetésnek kikiáltott haramia banda. Társadalmi mobilitás ezen a téren is a zéróhoz közelít. Az árkok, amiket az országvesztők ástak, csak szélesebbeké és mélyebbeké váltak. Ha ez így maradna, soha nem adódna alkalma senkinek a magyar don-ok közé bekerülni, vagy azokat lecserélni.

Pedig lejárt a szavatosságuk! Lengyel Károly: Csámpás diktatúra Tovább olvasása

Az erőszak mégis folytatódik Kiskunlacházán – Kiskunlacháza polgármesterének nyílt levele Bajnaihoz

Dr. Répás József polgármester nyílt levele Bajnai Gordon Úrhoz a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Kiskunlacháza polgármestereként és magyar nemzetiségű magyar állampolgárként fordulok Önhöz levelemmel. Levelem megírásához a düh, a végső kétségbeesés és a tehetetlenség érzése vezetett. Az érzés, hogy magyar emberként egyre inkább másodrendű állampolgárként kell élnem saját Hazámban, és a tudat, hogy mivel nem vagyok roma származású, és nem tartozom egyetlen meleg jogvédőszervezethez, vagy egyesülethez sem, nem kapok meghallgatást és védelmet. Magyarként én és honfitársaim csak megbélyegzést kapunk. Magyarként nem hallok mást csak azt, hogy rasszisták, idegengyűlölők és kirekesztők vagyunk. Ezt hirdetik külföldön és Hazánkban is. Ma Magyarországon intézményesült a magyarellenesség, s ennek élén az Ön Kormánya áll. Sokmilliónyi magyar honfitársam nevében teszem fel Önnek a kérdést: miniszterelnökként kiket képvisel Ön?

Kiskunlacháza az elmúlt évben számtalanszor szerepelt különféle médiumokban, s a község lakossága nem először emeli fel a szavát az egyre durvuló erőszakhullám ellen. Cserébe mit is kaptunk? Segítség helyett megbélyegzést.

Itt Kiskunlacházán ebben az esztendőben a nehéz gazdasági helyzet ellenére 30 millió forintot költöttünk a közbiztonság javítására. Felújítottunk és átadtunk egy új, nyolc fős KMB-s csoport elhelyezésére szolgáló épületet, ennek egész éves rezsiköltségét finanszírozzuk. Megkezdtük a térfigyelő kamerák kiépítését, éjszaka a polgárőreink mellett szolgálatot teljesítő rendőrök fizetését biztosítjuk, megkezdtük a romos ingatlanok felvásárlását, lehetőségeink szerint közmunkát biztosítunk az itt élő romáknak. Megerősítettük a mezőőrséget. Felvettük a kapcsolatot és megállapodást kötöttünk helyi cigány szervezetekkel. Az erőszak mégis folytatódik Kiskunlacházán. Az erőszak mégis folytatódik Kiskunlacházán – Kiskunlacháza polgármesterének nyílt levele Bajnaihoz Tovább olvasása

Csirkeláb – Egyszemélyes tüntetések, most éppen a Parlament előtt

karolybacsi01Károly bácsi, 67 évesen, valóban “nyögdíjasként” arra szánta el magát immáron több mint tíz  napja hogy hangot ad annak az elképesztő nyomornak és állapotnak, amibe sok-sok ezer nyugdíjas, és ugyanannyi kisember  osztozik sorsában.

“Egyszemélyes tüntetés”nek is lehet ezt nevezni azért, mert az ilyen demonstrációnak van egy igen nagy előnye: ha az ember egy szál maga “követi el” az ilyet, akkor nem kell bejelenteni, engedélyeztetni.  Kis öregünk fáradhatatlanul nap mint nap fel-feltűnik hol a Városháza előtt, hol a Parlamentnél.  Alkalmi beszélgetőtársaival, legyenek azok képviselők, vagy éppen hasonló sorsú emberek, megvitatja a napi aktualitásokat éppen úgy, mint  a mindennapok, mindannyiunk nyomorúságát, amibe bele lettünk nagyon sokan taszítva kormányunk “áldásos” ténykedése folytán… Csirkeláb – Egyszemélyes tüntetések, most éppen a Parlament előtt Tovább olvasása

A hír szent, a vélemény szabad! – Szabad ország, szabad sajtó!

A hírek és tények „dialektikája”

Gondolom, mindenki játszotta óvodás, vagy kisiskolás korában azt a játékot, hogy sorba álltunk, majd az óvó néni, vagy a tanító néni súgott valamit a legelső gyerek fülébe, aki azt tovább súgta a szomszédjának, az szintén, és a végén nagyokat kacagtunk azon, hogy mi érkezett meg az utolsóhoz az eredeti mondat helyett.

Látván a „nagypolitika” eseményeit, az embernek az jut az eszébe, hogy akik irányítják, szellemileg az idézet gyermekek szintjén állnak. Esetleg minket néznek olyannak? Vagy a „szabad és független sajtó” és a „vélemény szabadsága” azt jelenti, hogy mindkettő „szabad és független” a tényektől? A hír szent, a vélemény szabad! – Szabad ország, szabad sajtó! Tovább olvasása

Bella Árpád: A hitelesség a legfontosabb, a hazugság a parlamenti pártok velejárója

Fotó: Oskar
Fotó: Oskar

Szeptember 26-án volt négy esztendeje annak, hogy Románia a magyar (-nak nevezett) országgyűlés jóvoltából is csatlakozhatott az EU-hoz. Ha lett volna magyar vétó, vagyis ez a több pártinak titulált, valójában egypárti parlament nem szavazza meg a – máig is, a Tisza vonaláig terjeszkedni szándékozó – románok EU-klubba való felvételét, akkor most teljesen más alapokra helyezve beszélhetnénk Székelyország és az erdélyi magyarság helyzetéről. Sajnos akkor nem ez történt.

2005. szeptember 26-án valamennyi parlamenti párt jóváhagyta a románok csatlakozási szándékát, kihajítva az ablakon azt a történelmi lehetőséget, amely Trianon óta nem adatott meg a magyarság történelmében, vagyis kényszeríthettük volna a románokat az erélyi magyarság helyzetében történő pozitív irányú változásokra, illetve Székelyföld autonómiájának megteremtésére. Nagyon sokan bíztak a Fidesz vétójában, hiszen egy évvel korábban Tusnádfürdőn Orbán Viktor így nyilatkozott: Bella Árpád: A hitelesség a legfontosabb, a hazugság a parlamenti pártok velejárója Tovább olvasása

Stoffán György: Jogos és fontos volt-e a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele?

Csernoch János Esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás

A jelenlegi magyar politikai és erkölcsi züllés közepette nagyon is helyénvaló volt az a körlevél, amelyet egy hete olvastak fel minden katolikus templomban Magyarországon. A körlevél megjelent számos nemzeti honlapon, s e honlapokon a körlevél alatti megnyilvánulások, olvasói hozzászólások drámai képet mutatnak arról a tudatlanságról, amelyben a nemzeti érzésű, egyébiránt jó szándékú, de félrevezetett magyar emberek élnek. Olyan egyházellenes hangulat, és egyházgyűlölet tapasztalható e hozzászólásokban, amely felülmúlja a legvadabb kommunista diktatúra egyházellenességét. Többek között a püspökök szidalmazása, az egyház magyarellenességgel való ostoba megvádolása, rágalmazása, a Szentírás semmibevétele, az egyház törvényeinek tudatlan és súlyos károkat okozó bírálata olvasható a körlevél alatti vélemény-nyilvánításokban.

Mindezt nem értékelhetjük másképpen, mint úgy, hogy a jó szándékú magyar embereket előre megfontoltan és jól szervezetten egyházellenességre uszítják. Hogy kik, azt döntse el a Kedves Olvasó. Minden esetre ezt a tudatlanságot, és műveletlenséget tükröző gyűlölethullámot vissza kell utasítanom mind a magam, mind a Római Katolikus Egyház többi tagja nevében. Stoffán György: Jogos és fontos volt-e a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele? Tovább olvasása

Csath Magdolna: Bajnaiék égig érő cinizmusa

A napokban a csatornákat váltogatva az ATV-n Békesi László volt pénzügyminisztert láttam a megszorításokról nyilatkozni. A riporter arról kérdezte, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha az önkormányzatoktól elvonnak 120 milliárd forintot. Békesi látható örömmel válaszolta: például az, hogy végre bezárják a kis, önkormányzati kórházakat. A balliberális Békesi megelégedettsége a kórházak számának várható további csökkenése miatt összecseng az IMF-fel kötött szerződésben foglaltakkal. Ezek szerint elsősorban a közszférában történő erőteljes megszorításokkal kell a költségvetési hiányt csökkenteni még akkor is, ha ez a közintézmények, kórházak és iskolák bezárásával jár együtt.

Békesi ezek szerint az újra felgyorsult fogyásunknak is örül. Hiszen a halálozási adatok drámai romlása bizonyíthatóan összefügg az egészségügy szétesésével, a kórházak és kórházi ágyak számának csökkentésével, a kórházösszevonásokkal és azzal – az orvosi körökből származó – információval, hogy a hatvan év felettieket a kormány gyakorlatilag halálra ítélte. Csath Magdolna: Bajnaiék égig érő cinizmusa Tovább olvasása

Dohán Mihály: Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és a többiek (12. rész)

Mivel a nyugati érdekeltségek története az un. Nabucco vezeték átmeneti kivételével már gyakorlatilag befejeződött, tanulságos áttekinteni először a nyugati vállalkozások történetét, majd a közép-ázsiai orosz front előnyomulását. Az alábbiakban olvasható megállapítások és vélemények dőlt betűkkel írt része a fejezet végén fölsorolt forrásokból származnak, még akkor is, ha ezt nem jelzem külön. A rövidség kedvéért nem mindig idézek, hanem csak összefoglalom az ott leírtakat.

A Szovjetunió szétesése után az Egyesült Államok és európai szövetségesei azt akarták elérni, hogy Közép-Ázsia hatalmas olaj- és gázkincsét Oroszországot elkerülő csővezetékek szállítsák. Ez volt a legutóbbi változata a Great Game-nek (a Nagy Játszma), az imperialista britek és a cári Oroszország közötti 19. századi vetélkedésnek a terület fölötti uralomért. 1

E megállapítás jelentőségét aláhúzza, hogy az amerikai imperializmus egyik leghangosabb és legodaadóbb szócsövéből, a New York Times-ból származik. Dohán Mihály: Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és a többiek (12. rész) Tovább olvasása