Értekezés kategória bejegyzései

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (9. tétel)

Jelen írásom egy sorozat része, mely sorozatnak a célja bebizonyítani, hogy a Szentkorona Eszme az élet minden területén alkalmazható, és Magyarország, de talán egész Európa egyetlen esélye a túléléshez, ha időben elkezdi alkalmazni, használni úgy, ahogyan azt eleink is tették, méghozzá sikerrel! Sorozatom minden fejezetének végén olvasható két felhívás, kinek van füle, hallja!

 

  1. Törvénysértés jogot nem alapíthat

Ez az alapelv már a római jogban is felbukkan. Ezért nem is kell különösebben magyarázni, egészséges jogérzésű ember – józan paraszti ésszel, pontosan érti és érzi! Viszont érdemes elidőzni egy pillanatig a ma hatályos „alaptörvény”, az azt megelőző „alkotmány” illetve a negyvenkilences, szovjet-mintájú népköztársaságos „alkotmány” megalkotásának körülményein! Ugyanis ma Magyarország az alaptörvény szerint jogfolytonos az addig prosperáló Magyar Köztársasággal (1989-2011), illetve a korábbi szovjet típusú Alkotmánnyal (a többszörösen módosított 1949-es törvény).

No, már mostan kérem szépen! A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (9. tétel) Tovább olvasása

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (8. tétel)

Jelen írásom egy sorozat része, mely sorozatnak a célja bebizonyítani, hogy a Szentkorona Eszme az élet minden területén alkalmazható, és Magyarország, de talán egész Európa egyetlen esélye a túléléshez, ha időben elkezdi alkalmazni, használni úgy, ahogyan azt eleink is tették, méghozzá sikerrel! Sorozatom minden fejezetének végén olvasható két felhívás, kinek van füle, hallja!

  1. A Szent Korona birtokjoga, tulajdonjoga

Szót kell ejtenünk a Szent Korona főtulajdonjogáról is (radix omnium possessionum – minden birtok gyökere), amelyről általános vélemény, hogy az Ősiség, azaz a visszaháramlás lehetőségének megszűnésével 1848-ban hatályon kívül került. Egyes jogi teoretikusok elmélete szerint az egyetemes magyar földtulajdonjog a Szent Koronát illeti úgy, hogy másoknak csak érdemmel szerzett birtokjoga, de nem tulajdonjoga lehet.

Minden földtulajdon a Szent Koronától származik és rá visszavezethető, s más örökös híján a közösséget képviselő állam örököl. Az állam alkotmányos joga és kötelessége megfelelő törvényalkotással a nem magyar állampolgároknak vagy jogi személyeknek (tehát akik nem a Szent Korona tagjai!) való közvetlen vagy közvetett föld elidegenítés megtiltása, és ezzel a Szent Korona érdekköréből való földkivonás ellehetetlenítése. A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (8. tétel) Tovább olvasása

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (7. tétel)

Jelen írásom egy sorozat része, mely sorozatnak a célja bebizonyítani, hogy a Szentkorona Eszme az élet minden területén alkalmazható, és Magyarország, de talán egész Európa egyetlen esélye a túléléshez, ha időben elkezdi alkalmazni, használni úgy, ahogyan azt eleink is tették, méghozzá sikerrel! Sorozatom minden fejezetének végén olvasható két felhívás, kinek van füle, hallja!

  1. A jogkiterjesztés

A mai, mostani témánk szempontjából határozottan ki kell jelentenünk, hogy a kiindulási pont, amiből mindez levezethető, illetve egyértelműen kikövetkeztethető, az eleve benne foglaltatott a Szentkorona Eszme alapelveiben:

Az egyetemes nemzet minden tagjának egy és ugyanazon szabadsága, azaz az una eadem libertas elve!

A korabeli életviszonyok nyilván lényegesen fejletlenebbek voltak a mai társadalmi viszonyoknál, ezért ne csodálkozzunk, hogy akkoriban még egyértelműbbek (radikálisabbak) voltak a dolgok! A magyar jogfejlődés egyértelműen a Szentkorona Eszme miatt, annak hatására, kihatására fejlődött jóval gyorsabban, mint más birodalmakban. De a jogfejlődés évszázadokig eltartott – és tart még ma is, legfeljebb felgyorsult – lassan alakultak ki a ma már természetesnek vett jogintézmények. A lényeges mozzanat, hogy a fent írt jogelv – minden tag egy és ugyanazon szabadsága (ma úgy mondanánk, hogy szabadságjogok, emberi jogok!) – egyre több vonatkozásban terjesztette ki a Szentkorona Eszme védelmét az emberek egyre szélesebb körére. Tehát a fejlődés kétirányú, egyrészt az egy és ugyanazon szabadság kiteljesedik egyre több élethelyzetre, másrészt egyre több emberre vonatkozik. Három jelentősebb irány különböztethető meg: a Szent Korona Tagság körének bővülése, a vallásszabadság szélesedése, illetve a nemek közötti egyenlőség magvának kialakulása. Mindhárom a Szentkorona Eszméből következően. A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (7. tétel) Tovább olvasása

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (6. tétel)

Jelen írásom egy sorozat része, mely sorozatnak a célja bebizonyítani, hogy a Szentkorona Eszme az élet minden területén alkalmazható, és Magyarország, de talán egész Európa egyetlen esélye a túléléshez, ha időben elkezdi alkalmazni, használni úgy, ahogyan azt eleink is tették, méghozzá sikerrel! Sorozatom minden fejezetének végén olvasható két felhívás, kinek van füle, hallja!

  1. A Szentkorona Eszme jogfolytonossága

A Szentkorona Eszmét már a kezdetek kezdetén próbálták ellehetetleníteni. Az ellenállási jog (ius resistendi et contradiscendi) ellen már az Aranybulla kiadása után azonnal felléptek a döbrögi-mintájú uraskodó főurak, akik el is érték, hogy 1231-ben (második Aranybulla) már csorbult az ellenállási záradéknak nevezett jog. Utoljára Ferenc József idejében született törvény, mely hangsúlyozta az ellenállási záradék érvénytelenségét. De miért tartotta fontosnak Első Ferenc József, Isten kedvező kegyelméből stb. (itt címeinek, rangjainak hosszan való felsorolása következik, majd) urunk és uralkodónk, hogy az 1867. évi II. törvénycikkely (a kiegyezésről) 1. paragrafusában – miután hangsúlyozza, hogy minden korábbi törvényt, szokást stb. megtart – leszögezze:   „kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222-ik évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: »Quodsi vero Nos«, ezen szavakig: »in perpetuum facultatem«.”  Figyelmezzük: a már megszüntetett záradék érvényességét nem ismeri el!  Szigorúan jogi értelemben e paragrafus valódi értelme (1867-ben): kiegyeztünk, a nemzet megbékélt az uralkodóval, az uralkodó megbékélt a nemzettel, s tiszteletben tartja a nemes magyar hagyományokat, szokásokat, törvényeket, kivéve az 1222-ben kelt ellenállási záradékot. Kiegyeztünk, nincs szükség további ellentmondásra, ellenállásra.  Ám épp e paragrafus érvénytelenségének hangsúlyozása bizonyít egy egyszerű tényt, hogy 1222. és 1867. között – hol elismerten, hol nem elismerve, de hatott, és jelen volt a magyar jogi közgondolkodásban. A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (6. tétel) Tovább olvasása

Tácsi István: A DEMOKRÁCIA LÉLEKTANA

Beszéljünk nyíltan a polgári demokráciánkról!

A demokrácia az eredetében nem a tehetségtelenek (gonoszok?) gyülekezetét, és a népellenség kisebbségi uralmát jelenti az ész, az értelem és a társadalmi progresszivitás felett.

Mikéntnepgyules-Athenban ez a kommunizmusban is bizony így volt, ezért bukott meg oly csúfondárosan rövid idő alatt a rendszere. Természetesen a 1990-es magyarországi hatalomváltás után az ország a mentalitását onnan is örökölte, és ez azóta is működve keseríti a nemzetünk életét. Vele szemben a tőkés kizsákmányoló társadalomban pedig az alábbi lélektani fondorlat szerint működik.

 

Tácsi István: A DEMOKRÁCIA LÉLEKTANA Tovább olvasása

A hatalom elidegenítése

Hatalom

E tanulmány feltételezi, hogy valamely társadalom alatt mindenki azt az emberi közösséget érti, amelyik egy adott időben egy kijelölt területen él. Az így meghatározott társadalom vizsgálatánál azonban szükségszerűen beleütközünk ugyanazokba a problémákba, amelyekkel a természettudományok is oly sokat küszködnek, tudniillik, hogy valamely folyamat milyen feltételek között jellemezhető saját szakaszával. Van ugyanis, aki a globalitást evolúciós folyamatnak tekinti, s van, aki csupán a jelen össztársadalmára vonatkoztatja.

Miután verbális kultúránkban kommunikációs zavarokat okozna a szó lecserélése, kényszerűségből a Globális (nagybetűs elnevezés) alatt minden esetben az emberi faj időtlen egészére utalunk, globális (kisbetűvel írt) kifejezés alatt pedig valamely korszak össztársadalmát értjük. Köztes jelzővel a még önálló struktúrával rendelkező helyi társadalmakat különböztetjük meg a globális rendszerbe beépült altársadalmaktól. Szükséges megjegyezni még, hogy a ”társadalmasítás” kifejezés jelen esetben nem a tulajdonviszonyokra, hanem általános hozzáférhetőségre, illetve a társadalom befolyásolási képességére vonatkozik. A megszokottól eltérően társadalmi szélsőségnek az életvitelükben kirívó csoportokat tartjuk (kiemelés: szerk.).

A hatalom elidegenítése Tovább olvasása

Viviane Reding és a Fidesz bumeráng-effektusa

Mondhatnánk nyílt és világos beavatkozás egy szuverén állam belügyeibe az, ahogyan Viviane Reding az Európai Bizottság alelnöke nyilatkozott a Bilderberg-konferencián június elején, miszerint mindent megtesz azért, hogy gyengítse a 2014-es magyarországi választások legitimitását.

Ennek lényege az, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a 2014-es magyarországi választásokon a választópolgárok ne érezhessék biztonságban magukat, hogy a választásokról antidemokratikus képük alakuljon ki az urnákhoz járulóknak. Kvázi Magyarországon nem a demokratikus jogok, hanem egyfajta diktatúra érvényesül. Ezt megelőzően pár nappal ugyancsak ő éles kirohanást intézett Hazánk ellen a Der Standard című napilapban az alaptörvény módosítása miatt, melyre Navracsics Tibor válaszolt. Viviane Reding és a Fidesz bumeráng-effektusa Tovább olvasása

A titokzatos fürdőmester – avagy A lefolyó mindenható urai

Vannak pillanatok, amikor nem lehet csendben maradni, muszáj megszólalni, hogy ne mondjam ordítani. Félreverni az összes kezünk ügyébe eső vészharangot, de legalábbis minden olyan készséget, mely figyelmeztető-, vagy vészjelzések leadására alkalmas. Nincs ez másként most sem. Főként akkor, amikor a népbutítás olyan fokot ért el, amire épeszű ember már nem nagyon tud mit mondani.

Idézzünk egy rövid részt Surján László „Fürdővízzel a gyereket” című írásából, mely az mkdsz.hu weboldalon olvasható teljes terjedelmében.

„Európa szerte vitáznak: kell-e Európai Unió. Egyre hangosabb a nem. Persze egy ilyen érzelmi alapú kijelentés nem megalapozott.”

Ne felejtsük el megemlíteni, hogy az iménti idézet szerzője 2004 óta az Európai Parlament képviselője, idéntől pedig személyében az Európai Parlament alelnöke is. Prominens személyiség, s mint ilyen, illik komolyan venni a mondandóját. A titokzatos fürdőmester – avagy A lefolyó mindenható urai Tovább olvasása

Tisztogatás? – Új fejezet a bűnözéssel való együttélés történetében

Új korszak küszöbére értünk! Létrejött hazánkban a tökéletes rendőrállam. Használhatnám a “totális” kifejezést is, de ez idegen szó és a tökéletesség magában foglalja a totalitást is. A szisztéma voltaképp egyszerü [a baloldali kép szemlélteti], ha a hierarchiát a gravitációs térben megfelelően helyezzük el, annak csúcsa, vagyis a damoklész kard hegye, nem szennyeződik, látszólag…

Huszonhárom év kellett hozzá, hogy idáig jussunk. Hogy történt? Mint kortárs tanú próbálok a kérdésre válaszolni.

Az “olajügyekről” sokat írdogáltam korábban. Azt hiszem, nem esem túlzásba, ha azt állítom, az olajbűnözés az állami bűnözés főpróbája volt és mint az ügyészség Don Quijote-ja valójában nem szélmalmokkal harcoltam.

De vegyük sorba a történteket.

Mára a napnál világosabb, mit jelentett a “Rendszerváltás”. A szocializmus idején kisajátított, ill. a robotos milliók által mintegy negyven és alatt felhalmozott állami és szövetkezeti vagyont, mint nemzeti (!) vagyont, “nemzetközi magánvagyonná” kellett tenni. Erre a mocskos feladatra a szocialista nómenklatúra volt egyedül alkalmas. Tagjai a kaméleont megszégyenítő gyorsasággal váltak demokratákká és tőkésekké. A tömegeket úgy kellett a létminimumot legalább biztosító “társadalmi tulajdonból” kiforgatni, hogy ne tanúsítsanak ellenállást. Sikerült!

Hogy zajlott az “ördögi hadjárat”? Hát’ csaknem úgy, ahogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben írva vagyon.

Ha a sorsrontó folyamatot egy szóval akarom jellemezni, a “leépítés” a legjellemzőbb kifejezés. Istenem, de sok mindent kellett leépíteni! Lássuk csak! Tisztogatás? – Új fejezet a bűnözéssel való együttélés történetében Tovább olvasása

A demokrácia babonája (kommentárral)

Bogár László

A választásokhoz kapcsoló előzetes regisztráció tervezete, illetve Orbán Viktor néhány demokráciára vonatkozó megnyilatkozása újra éles vitákat provokált. A Nyugat számára a legszentebb alapigazság annak a feltételezése, hogy a nyugatias modernitás, vagyis az, amit ma demokráciaként ismerünk, az emberiség számára a történelem végét jelenti. Ezzel ugyanis létrejön minden létező világok legjobbika.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Különös módon a nyugati gondolkodás itt önmaga lételméleti lényegével is szembekerül, hisz a nyugatias gondolkodás egyik alapvető dogmája a végtelen fejlődés axiómája.

Ha viszont ez helytálló, akkor idővel a demokráciát is evidens módon fel kellene váltania valami másnak… A demokrácia babonája (kommentárral) Tovább olvasása

A magyar holokauszt tettesei

Az alábbi cikket egy híresen nacionalista, Ion Coja nevű ismert és elismert Román értelmiségi írta. Több könyvében igen gyalázkodóan támadta a Magyarokat. Meglepő módon, itt revideálja az eddigi álláspontját, bocsánatot kér a magyaroktól, felmenti az eddigi vádjai alól és sajnálatát fejezi ki, hogy jelen írása kevés Magyarhoz juthat el, mivel tanulmánya Román nyelven íródott.

http://www.ioncoja.ro/2011/12/cine-i-a-trimis-la-auschwitz-pe-cei-460-000-de-evrei-din-ungaria/

 Itt olvasható, írásának betű szerinti, autentikus magyar fordítása.

Megjelent a Magyar Jelen 2012. februári számában

(http://szentkoronaradio.com/lapajanlo/2012_02_15_magyar-jelen-itt-az-ideje-hogy-a-zsidok-es-a-magyarok-megtudjak%E2%80%A6)

Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják!

Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?… A magyar holokauszt tettesei Tovább olvasása

Napi abszurdtól a kijózanító, hűvös valóságig (VIDEÓ-val)

Villanykörte Összeesküvés – A Tervezett Elavulás története

Ma valahogy elém került a következő film internetes címe: Villanykörte összeesküvés címen. Fárasztó volt végig nézni. Először a szokásos odamondogatásnak véltem. Azonban több és jobb, mint a legtöbb pénzügyi összeesküvésről szóló, kétségtelen valóság elemeket is tartalmazó egyéb film.

Ez nem akar többet markolni, mint egy törekvést felmutatni, hogy a gazdasági pörgés érdekében szándékosan tervezett elavulásról, a szándékosan rövid élettartamú áruk valóságáról, a jelenség történetéről adjon látleletet. Azért meglepő a film, mert a XX. századi gazdaságtörténet elképesztően jellemző lenyomatát adja… Napi abszurdtól a kijózanító, hűvös valóságig (VIDEÓ-val) Tovább olvasása

Korunk nagy hazugságai: a Nobel-díj és a zsidók

Nobel-díj

Ugye ismerős az a szituáció, amikor társaságban beszélgetünk az elmúlt időszak nagy gondolatairól, a világ haladásáról, a tudomány eredményeiről. És ekkor általában rövid időn belül előkerül valaki, aki elkezdi bizonygatni a zsidóság aránytalanul nagy hozzájárulását a világ tudományos teljesítményéhez, mindezt alátámasztva a zsidó Nobel-díjasok rendkívül magas számával. Ezt pedig rendszerint ‘megfejeli’ a lehengerlő következtetés az elsöprő zsidó intellektuális fölényről, ami faji-alanyi jogon adott e nép tagjainak.

Hát ez az illető, szegény egy világszerte működő agymosó tevékenység áldozata, aki méghozzá elég erősen ‘fertőzött’, mert tapasztalataim szerint az ilyeneket igen nehéz meggyőzni arról, hogy az intelligencia, a szellem nívója nem feltétlenül a Nobel-dijak mennyiségi függvénye. Amikor pedig odáig jutok felvilágosításomban, hogy a díjak odaítélése bizony kőkemény nemzetközi politikai-hatalmi kérdés, akkor általában a teljes felháborodást szoktam learatni… Korunk nagy hazugságai: a Nobel-díj és a zsidók Tovább olvasása

A modern ember és az ezotéria

Az „ezotériázás” modern korunk olyan jelensége, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Szándékosan használom az „ezotériázás” kifejezést és nem az „ezotériát”. A megkülönböztetés lényeges, mert először is tisztáznunk kell, mi is az ezotéria, pontosabban mi az, amit ma ezen a nyugati világunkban értünk.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ezotériának nevezzük gyűjtőnéven ma azokat az ősi tanításokat, hagyományokat, melyek elsősorban a zárt keletről jutottak el nyugatra. Ebben a definícióban már benne is van, hogy a dolog hol romlott el. Merthogy elromlott: az ősi kelet hatalmas, rég letűnt birodalmai máig is álló és a modern ember csodálatát méltán kiváltó tárgyi emlékei, építményei mindenkit ámulatba ejtenek. Ahogy anyagi, úgy szellemi emlékek is maradtak. Tibet, Irán, India, Egyiptom, Sumér szellemi emlékei olyan hagyományok, melyeket nem írtak ugyan le, de az ősi világ bölcseinek kommentárjaiból mégis ismerünk. Hogyan is lehetne papírra vetni a leírhatatlant? Ezt az ősi tudást összefoglalva nevezzük Hagyománynak, illetve Őskinyilatkoztatásnak. Hogy mi az eredete? Nincsen eredete, legalábbis úgy ahogyan azt ma elképzeljük… A modern ember és az ezotéria Tovább olvasása

Alkotmányosság felé a személyes jövedelem források portfólió rendszerének alapul vételével

A magyar adósság állomány meg egyáltalán a személyes és közösségi gazdasági boldogulás és annak esetleges kezelése hosszú távon döntően:

1.                      mentális problémákon múlik – azt követően

2.                      tárgyi ismereteken – és csak mindezek után és sokkal kevésbé, illetőleg csak ezen önmagunk belső állapotából következő nehézségek után következnek

3.                      a nemzetközi és belföldi hagyományos gazdasági termelési tényezők (bányakincsek, kereskedelmi útvonalak, előző nemzedékektől örökölt gazdasági pozíciók, pénztőke állomány stb).

Tehát lényegében – de nem kizárólagosan – a proletárosító diktatúra örökségéből kellene kilépnünk – mentálisan, ismeretekben elsősorban (hajdani proletárosítottaknak és hajdani proletárosítóknak egyaránt)

Meg kell fogalmazni a „jövőképet” vagy helyesebben az énképet, ki kell mondani, egyeztetni kell a világszemléletünket – különben nincsen kapaszkodó sem érzelmileg sem logikailag, és ezekből következően a boldogulásunkat lehetővé tevő cselekvésben, sem ami nem kizárólag filozófiai, irodalmi, vallási, történelmi kérdések megtárgyalása iránti hajlandóságot jelent, hanem elsősorban -, életünk szabályozásának konkrét kérdéseit. Miből induljunk ki? Milyen rendszert kell megfogalmazni?… Alkotmányosság felé a személyes jövedelem források portfólió rendszerének alapul vételével Tovább olvasása

A kommunistákról

Legutóbbi írásom (MIÉRT?) megjelenése után az egyik kommentelő azt kérdezte, hogy ez mind nagyon szép és jó, mi több, dicséretes, de ugyan mikor takarítjuk már el a …-féle kommunistákat a Jobbikból?

És valóban, ez olyan kérdés, melyet érdemes körüljárni. És ha már ebben agymenésem támadt, akkor akad még néhány olyan téma, amelyről ideje lenne beszélni.

Már csak azért is, mert az manapság nem divat…

Három ilyen témát szeretnék körüljárni, mert nemzeti közérzetünket régóta feszítő, mindmáig fel nem dolgozott, kellően ki nem beszélt, nyugvópontra nem juttatott kérdésről, kérdéskörről van szó.

Az első a jobboldali, vagy inkább nemzeti pártokba beszivárgott, beépült, olykor beépített és sajnos rendre befogadott állampárti múltú emberek ügye. A második a cigány-kérdés, az elhibázott politika által az elviselhetetlenségig kiélezett magyar-cigány viszony, amely mérgezi a mindennapjainkat, különösen vidéken, a harmadik pedig a zsidó-kérdés, az ördögien forgatott antiszemitizmus-fegyver, amellyel leginkább a nemzeti megmaradásunkért küzdőket próbálják kirekeszteni, elhallgattatni, megbélyegezni.

Szép sorozat lesz… A kommunistákról Tovább olvasása

Az összeesküvés gyakorlata és a nyilvánosság

Egy Bloomberg nevű üzleti hírügynökség jelentetett meg elemzést, amely meglepő nyíltsággal beszél arról, amit valójában primitív összeesküvés elméletként szoktak visszautasítani a pártpolitikusok, a megmondóemberek és maga a – pénzhatalom pórázán működő – médiavilág is. Ebben az elemzésben viszont végre, nyíltan esett szó a nemzetközi pénzügyi trükkök hadműveletéről, amelyet egyes, ismert pénzügyi befektetők folytatnak Magyarország ellen.

Hozzá kell tegyem, hogy mindez annak a monetáris politikának a következménye, amelyet a központi európai bank erőltet rá az MNB vezetésére, s amely kapcsán folyamatos és álszent ojvékolás folyik, mintha a Nemzeti Bank függetlensége valóban veszélyeztetve lenne a kormány által. Először is a jelen kormány egy pillanatig sem veszélyeztette azt a „függetlenséget”, amely az államkötvény árának felhajtása és a forint lenyomása irányában hat. Ám ez a „függetlenség” nem a magyar társadalom érdekében, hanem épp annak kirablása okán szükséges. Igaz, eddig csak arról hallottunk, hogy a kockázati felár és a forint árfolyama kizárólag a spontán keletkező folyamatok, tehát a piac „szabályozó” szerepének az eredménye, de íme: most nagy hirtelen megváltozott a közgazdasági „tudomány” álláspontja a kérdésben.

No de vizsgáljuk meg a témát alaposabban. Az összeesküvés gyakorlata és a nyilvánosság Tovább olvasása

Intézményesen és tervszerűen hazudnak nekünk!

(írás 2006 őszének, mára beért tapasztalatairól szól)

A bankárkaszt már 1982 óta tart minket pénzügyi megszállás alatt. Vagyis még a Kádár korszak alatt elkezdődött a tudatmódosítás, mert a másik módszer – a Rákosista – nem vált be! Így a módszerváltás már a hatvanas évek végén elkezdődött, amikor a televíziót bedobták, mint a tudati sulykolás képi és hangi eszközét. Ez annyival volt több a rádiónál, hogy le kellett mellé ülni, valamint azért, mert a képi megjelenítés hatása sokkal eredményesebb a tudatalatti számára a hangnál. Az ismétléses hang+kép együttes hatása és a képi effektek látványa új és hatásosabb módszer volt, amely – különösen, ha egy kis szórakoztató elemet is becsempésztek – könnyebben rögzült a tudatalattiban.

A Rákosi kor alatt elgyötört magyar népesség hálásan dörgölődött a könnyebb életet és relatív biztonságot jelentő régi-új hatalomhoz, mely propaganda eszköznek tekintette a televíziót, s még azt is elnézte, hogy egymáshoz járjanak emberek televíziót nézni. Az agitálás elleni fellépéseket és a rendszer kritikáját, szinte teljesen kioltotta ez a modern masina, mert közvetített olyan precedens eseményeket is, amelyek a nézőkből félelmet, nyugtalanságot és kiszolgáltatottságot váltottnak ki. A TV készülék egy modern nyugati világot hirdetett, s így státusszimbólummá is vált rövid úton. Erre a jótékonynak látszó készülékre az emberek, mint a jóléti társadalom jelképére tekintettek, s nem bolsevik propaganda eszköznek látták. Így a csalásra felkészületlen magyar társadalom szinte észre sem vette, hogy tudatuk, erkölcseik, személyiségünk megtartása a TV mellett szinte lehetetlen, s közben elvesztették az ősi megtartó hagyományt, az erkölcsös életformát, az értékteremtő élet helyett beteg, kufár vírussal megfertőzött érdekemberekké váltak a TV minták nyomán. Intézményesen és tervszerűen hazudnak nekünk! Tovább olvasása

A zsidó Nobel-díjak és a szellemi fölény legendája

Ugye ismerős az a szituáció, amikor társaságban beszélgetünk az elmúlt időszak nagy gondolatairól, a világ haladásáról, a tudomány eredményeiről. És ekkor általában rövid időn belül előkerül valaki, aki elkezdi bizonygatni a zsidóság aránytalanul nagy hozzájárulását a világ tudományos teljesítményéhez, mindezt alátámasztva a zsidó Nobel-díjasok rendkívül magas számával. Ezt pedig rendszerint ‘megfejeli’ a lehengerlő következtetés az elsöprő zsidó intellektuáls fölényről, ami faji-alanyi jogon adott e nép tagjainak.

Hát ez az illető, szegény egy világszerte működő agymosó tevékenység áldozata, aki méghozzá elég erősen ‘fertőzött’, mert tapasztalataim szerint az ilyeneket igen nehéz meggyőzni arról, hogy az intelligencia, a szellem nívója nem feltétlenül a Nobel-dijak mennyiségi függvénye. Amikor pedig odáig jutok felvilágosításomban, hogy a díjak odaitélése bizony kőkemény nemzetközi politikai-hatalmi kérdés, akkor általában a teljes felháborodást szoktam learatni. A zsidó Nobel-díjak és a szellemi fölény legendája Tovább olvasása

Az „újbeszéd” legújabb állomásai – avagy a „demokrácia” és a „szocializmus” növekvő hasonlóságáról

Furcsa párhuzamnak lehetünk tanúi abban a tekintetben, ahogy a Nyugat Szíriát és Magyarországot kezeli. A Birodalom nem tűr ellentmondást és áldozatát minden eszközzel befeketíti, hogy az eltervezett lehengerlés erkölcsileg is igazolható legyen. Ugyanaz a fajta orwelli „újbeszéd” válik uralkodóvá, mint ami a szovjet rendszerben a „szocializmust” tette megkérdőjelezhetetlenné, ma pedig a „demokráciát”. Közben csak a szocializmus „helyes útjáról” a „politikailag korrekt” útra léptünk.

A nyugati képmutatásnak és álszentségnek rendkívül groteszk fokozatait élhettük át, amikor Oroszország és Kína az ENSZ Biztonsági Tanácsában megvétózta a Szíria elleni erőszakos lépéseket. Habár még a nyugatbarát Arab Liga beszámolója is nyilvánvalóvá tette, hogy a szíriai káosz és erőszak nemcsak a kormány drasztikus fellépésének köszönhető, a Nyugat vezető politikusai mégis kivétel nélkül szinte hisztérikus nyilatkozatokban támadták meg a két keleti nagyhatalmat, amelyek akadályozzák a „demokrácia” és a „humanizmus” érvényesülését. Magyarországnak ugyanilyen alaptalanul kellett ismételten elszenvednie Brüsszel támadásait. Az új világrend ügye úgy látszik annyira sietős, hogy még a vélt ellenségeket is el kell tiporni… Az „újbeszéd” legújabb állomásai – avagy a „demokrácia” és a „szocializmus” növekvő hasonlóságáról Tovább olvasása