
Tisztelt Honfitársak!
A fenti linken hallható vélemények hatására tolultak elő belőlem, ifjúkori élményeim a fociról. Elöljáróban hozzá kell tennem mondanivalómhoz, hogy Cegléden kezdtem az általános iskoláimat és az osztályválogatott oszlopos tagja voltam, már alsó tagozatosként, az 50-es évek elején. Olyan osztálytársaim voltak, mint Csurgai Jóska és Ruzsinszky, – előttem ültek az iskolapadban – akik később komoly pályát futottak be. Utóbbi épp a Honvéd fénykorát követő csapat tagjaként, hátvéd szerepkörben. A másik tehetségünk, a fiatalabb Kökény pl., szintén Ceglédről került akkoriban a Fradihoz.
A Ceglédi VSE csapata az NB II-ben játszott, kiváló játékosok szerepeltek benne, mint sok más csapatnál, a rangos másodosztályban.
Az NB I-ről nem is szólva, élen a Budapesti Honvéddal, Puskás Öcsiék hosszú éveken át verhetetlen élgárdájával. A világ krémjét alkotó játékosállománnyal. A mai mérkőzéseket látva, a jelen generáció tagjai, föl sem fogják azoknak a mérkőzéseknek -kiemelten az aranycsapatra gondolok- lélekemelő, vérpezsdítő hangulatát.
Mi, kissrácok is tele voltunk hévvel, tűzzel, győzni akarással, egészen más motiváció, belső erő fűtött bennünket. Hisz akkor való igaz, egyetlen kitörési esélye egy előre jutni akaró fiatalembernek, a sportolás volt. De azon túl még élt bennünk az előző nemzedékek tanítói, tanári karának nemzethű mentalitása. Futball kisiklásaink okai – A múlt emlékein át elemezve! → Tovább olvasása
Kérjük, ne csak lájkoljon (Like, Tetszik), ossza is meg a tartalmakat!
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...