Méltósággal kísértük el Pongrátz Ödönt utolsó útjára – Siklósi András tudósítása

Pongrátz Ödön és Pongrátz Gergely

2010-01-16-án (szombaton) 11 órakor felhős, borongós és csípős téli hidegben temettük a 87 éves Pongrátz Ödönt (született: 1922. nov. 6-án, Szamosújváron; meghalt: 2009. dec. 16-án, Kiskunmajsán), a Corvin köz országszerte tisztelt szabadságharcosát, a Kiskunmajsa-Maris pusztai 1956-os Emlékmúzeum kertjében emelt kápolnába, testvéröccse, az 5 éve elhunyt Pongrátz Gergely mellé.

A kellemetlen idő ellenére a hazánk minden tájáról érkező, kb. 4-500 fős szép számú közönség előtt kezdődött a búcsúztató szertartás. Jelen volt számos ismert közéleti személyiség (pl. Gyulay Endre, volt Szeged-Csanádi megyéspüspök, Csete György építész, Jelenczki István filmrendező, Dénes János, az 56-os Munkástanács kőbányai elnöke, Dévai Nagy Kamilla énekművész stb.), s néhány olyan is, aki talán nem hiányzott volna (pl. Géczi József Alajos, MSZP-s képviselő). A civil társadalmi szervezetek közül képviseltette magát a Vitézi Rend, a Nemzetőrség, a Magyar Gárda, a Magyarok Világszövetsége, a Turul Szövetség, a POFOSZ, a Goj Motorosok stb.

Elhunyt Fekete Gyula író

A Magyar Írószövetség mély fájdalommal tudatja, hogy 2010. január 16-án 88 esztendős korában elhunyt Fekete Gyula író, szociográfus, újságíró, a Magyar Írószövetség Örökös Tagja.

Temetéséről később intézkednek.

Fekete Gyula 1922-ben született Mezőkeresztesen, 1942-től a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági karának hallgatója volt. 1956-ban a Magyar Írószövetség prózai szakosztályának titkára lett; decemberben letartóztatták, 1957-ben szabadult. 1965-ben a Budapest című folyóirat szerkesztője lett.

Szócsövet vegyenek! Szócsövet vegyenek!

avagy: A bolhából elefántcsinálás médiamódszertana

Nézem ezt az izzadságszagú iszapbirkózást, ami az MDF és az SZDSZ között zajlik, és csak reménykedem benne, hogy a magyar nép ennyire azért mégsem hülye. Mármint, hogy ezt is beveszi. (Minden bizonnyal joggal reménykedek, hiszen utcáinkon, tereinken mostanság nagyszámban fordulnak elő jártamban keltemben „Hülye azért nem vagyok” feliratú szatyrokkal közlekedő honfitársaim. Reméljük tényleg nem azok.)

Adva van két, szinte már mérhetetlenül kicsire összezsugorodott pártszerű képződmény, melyeknek elnökségén kívül mára már gyakorlatilag semmije sem maradt, és akkor gyün ez a gátlástalan média és fúj egy óriási lufit az egészből. Pénzt, időt, energiát és fáradságot nem kímélve, el akarja hitetni velünk, hogy itt nem csupán néhány ember kisded jóléti játékának közpénzből való, újabb négy éves ciklusra történő továbbfinanszírozásáról van szó, hanem igenis komoly támogatottsággal bíró magasröptű eszmei mondanivalók állnak csatasorba választási program címén.

Felelőtlen tűzzel játszók!

Tisztelt Honfitársak!

Megkezdődött a belpolitikai „fortyogó üst”-ben leledző szélhámos élősködők előremenekülése. Az MDF árulóiról van szó, akik a napnál világosabban kerülik az erkölcsi tisztaságot és emberi tisztességet, -mint alapfogalmakat- amint azt valamennyien tapasztalhatjuk.

Az év eleje óta, naponta változtatgatják nyilatkozataikat, tücsköt-bogarat összehordva, hogy jellemtelenségük gyümölcseként, összeválogatva a történelmi közelmúltunk levitézlett figuráit, mentsék a bőrüket, a gondtalan, biztos megélhetést, teljesítmény nélkül.

Rövidlátásuk olyannyira szánalmas és felháborító, hogy nehéz a nyomdafesték tűrőképességének határain belül maradni, még a nyilvánosság elé lépve is.