Kósa Lajos nem tudja, kétszáz év múlva létezni fog-e Magyarország

Meghallgattuk Kósa Lajos évértékelését. Amikor is vége lett az ünnepélyes külsőségek között elkövetett teátrális semmitmondásnak, rögvest szerettem volna egy olyan világot vizionálni magamnak, amikor is nem a polgármester értékeli saját teljesítményét, hanem azt rábízza másra. Talán megkímélhette volna magát attól a vádtól, hogy az egész rendezvény az öntömjénezés jegyében zajlott.

Debrecen polgármesterének jól tapintható érzéke van a a hibák erényként való bemutatására, és kifogva a kritikusai vitorlájából a szelet, a veszteséget is haszonként tálalja. E képessége rögtön megmutatkozott, az ipari park sikerességénél, amikor is elmondotta, hogy Debrecen város stabilitását jórészt az adja, hogy a városban nagynevű multinacionális cégek telepedtek meg, akiket a magyar piac hektikussága nem zavar, mert nemzetközi piacokra termelnek, így nem érezték meg a válság negatívumait. Kósa Lajos nem tudja, kétszáz év múlva létezni fog-e Magyarország Tovább olvasása

In memoriam Fekete Gyula

Fekete Gyula 88 éves korában eltávozott. A nevével 20 -21 éves egyetemista koromban találkoztam. Akkor robbantotta ki az “Élet és Irodalomban” (ÉS) az első népesedési vitát. Akkor olvastam először az írásait ennek a korábban általam sosem hallott nevű embernek. Elolvastam a vele vitatkozók írásait is és azóta tudom, hogy ennek az embernek igaza volt és van.

Azóta több könyvét is elolvastam, és olvastam a vele vitatkozók újabb írásait is. A tanulságot a következőképp tudom összesűríteni: a világosság, jóakarat és szenvedélyes hazaszeretet szemben a teljes, a feneketlen sötétséggel, a gonosz, mocskos, rosszindulatú, a legjobb esetben ostoba, elbutult sötétséggel. Vagy mindezek egyvelegével. Olvastam, amikor fasisztázták, irredentázták, hozzá nem értőnek, nemzethalállal riogatónak, gúnyos éllel “magyarkodónak” nevezték. A Magyar Narancs, amely akkor a Fidesz hivatalos lapja volt, mint az MSZMP-MSZP-jé a Népszabadság, addig ment, hogy Agyalá Gyulának nevezte.(“Fogy a magyar, fogy, kiabálja Agyalá Gyula.” Nem érdekes, hogy most már ők gondolkodnak „betelepítésen? De kikén?) In memoriam Fekete Gyula Tovább olvasása

Bogár László: Számonkérés?

A kavargó közbeszéd örvényeket keltő új toposza a számonkérés; hogy a választások után az új kormány megpróbálja feltárni, kik és hogyan járultak hozzá a súlyos válsághoz, amelybe a magyar társadalom került.

A törekvést kézenfekvőnek tarthatnánk, ám a hiszterizált közbeszéd szinte lehetetlenné teszi, hogy a természetes dolgokról fesztelen nyíltsággal beszélhessünk. Pedig ma már mindenki tudja, vagy legalábbis sejti ebben az országban, hogy az elmúlt húsz évben kialakult rendszer összeomlóban van, és olyan változásokra kell felkészülnünk, amelyek meghaladják a képzelőerőnket. Ennek megértéséhez egy számtani dilemmát kellene alaposabban szemügyre venni. Bogár László: Számonkérés? Tovább olvasása