Vass István: A nemzeti oldal

Borsos József: A nemzetőr

Vagyunk, – és egyre többen, – akik így nevezzük magunkat. Vannak még sokan azonban, akik az eddigi politikai kategóriákhoz szokva, nem igazán tudják értelmezni, identifikálni ezt a meghatározást. És vannak még olyanok, akik nagyon is jól értik mit takar ez az identitás, de gyűlölik azokat a nemzeti érzelmű, tudatos magyarokat, akik ebben azonosulnak.

Ezért aztán szokásuk szerint kígyót-békát kiabálnak a nemzeti oldalra. Rágalmazzák, fasisztázzák, rasszistázzák,de már hiteltelen, szinte nevetséges az acsarkodásuk.

Ők az idegenszívű, nyíltan, vagy álarcosan a nemzetközi zsidó nagytőkét kiszolgáló kommunista maradványok, akik leginkább a mai parlamenti pártok valamelyikében találták meg utolsó menedéküket. Mára azonban szinte meztelenné vedlett, aljas magyargyűlölő lelkük, teljes undorító valóságában vergődik előttünk.

„…Megyeri, van ki e nevet nem ismeri?” – Avagy a kabaré reneszánsza

Költői mottó (idézet valakitől, akinek a nevét fölösleges megtanulni, mert megkereshetjük a számítógépen): „A béke izzadt homlokát törölve meghozni készül (Megyeri szerint napjainkban) a legszebb jutalmat, az emberüdvöt, melyért fáradott.” Prózai mottó (hajdani rádióüzenet a Mezőgazdasági Kiállításról): „Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Láttunk sok marhát, csak az elnök elvtárs hiányzott.”

Rég szórakoztam ilyen jól, mint mikor Megyeri Péter cikkének az elemzését olvastam (https://internetfigyelo.wordpress.com/2009/12/30/miert-hazudtok-avagy-amikor-a-konyv-nepe-raszabaditani-keszul-a-vilagra-az-apokalipszist/ ). Nem az elemző gondolatain, mert ő komolyan vette Megyerit és azon nem volt mit nevetni. Én a Megyeri cikkből vett idézeteket élveztem. Jó felé mennek a dolgok ebben a lehetséges világok legjobbikában, állapítja meg Pangloss mester, aki most Megyeri Péter alakjában reinkarnálódott.