EU-dokumentum a globalizálók és a lokalizálók konfliktusáról

Az EU Institute for Security Studies (Biztonsági tanulmányok intézete) a múlt év őszén kiadott egy tanulmányt „What ambitions for European defence in 2020?” (Milyen legyen az európai védelmi politika 2020-ban?) címmel, amely, mint a dokumentumból látszik, a Lisszabon Szerződés ratifikációját már biztosra vette, és szinte nyílt imperializmussal fenyeget.

A kötet legtanulságosabb tanulmánya Tomas Ries tollából származik, aki a Svéd Nemzetközi Ügyek Intézetének az igazgatója. Cikke az utóbbi évtizedek biztonságpolitikai fejleményeiből von le következtetéseket. Hat csoportra ossza fel a világot, egy hierarchikus rend szerint. Jellemzően ennek az élén a TNC (Transnational Corporations), azaz a multik állnak, akik a szerző szerint a világ népességének 0,5%-át adják, mialatt legalul a PMC, azaz Premodern Societies állnak, a világ népességének 65%-ával, akikkel a szerző nem is foglalkozik, mert ezek úgyis kénytelenek lesznek követni (azaz elszenvedni) a hierarchia csúcsán lévők politikáját. Ott a TNC után a PMC (Postmodern Community) országok állnak, azaz a Nyugat, a világ népességének 15%-ával.

Haiti – a jövő elkezdődött?

Irányított földrengés, katonai megszállás a segítség leple alatt, a szerencsétlen ország tartós megszállása és hosszú távú kifosztása látszik kirajzolódni egyre világosabban. Így járnak a jövőben a gyengék?

Haiti már régen a karib régió legszegényebb országa. 2004-ben, amikor az előző elnök, Jean Bertrand Aristide egy szerény minimálbértörvényt akart teremteni, amerikai puccsal eltávolították a hatalomból. A szörnyű földrengés furcsa módon röviddel a koppenhágai klímacsúcs után következett be, ahol a gazdag országok a szegény országok legelemibb jogaira sem voltak tekintettel. Még furcsább, hogy néhány nappal a földrengés előtt a környéken tartózkodó US-erők már egy nagyobb katasztrófával számoltak. Nem igazolt hírek szerint ők idézték elő a mesterségesen földrengést.