Zadravecz István ferences püspök – avagy, aki a HírTv szerint „kalandor” volt…

Engedje meg a Kedves Olvasó, hogy egy korábban a nyomtatott sajtóban már megjelent Zadravecz tanulmányomat ismét közreadjam, mert nemrégiben Zadravecz István ferences püspökről a HírTv méltatlan címmel sugárzott beszélgetést, s bár annak résztvevői józan történészek voltak, a műsor címe – „A kalandor – Zadravecz páter” –, e nemzetinek mondott csatorna szégyene marad.  Fontos tehát, hogy a nagy püspök életútját időről időre megismerjék a fiatalok, s mindazok, akik Trianont ellenében máig ragaszkodnak Magyarország teljes területéhez, akik elismerik a Rongyos Gárda hősiességét, s megvetik a szocialista és liberális elveket és azok hirdetőit. Zardravecz püspök ma is példaképe a magyar gondolkodásnak, a nemzethez való hűségnek és a tántoríthatatlan keresztény szellemiségnek.

Zadravecz István püspök neve még ma is félelmet kelt azokban, akiknek az volna a felelősségük, hogy a hitszónok, a nemzetéért szenvedett egyházi méltóság emlékét őrizzék, szellemiségét ápolják és megismertessék a magyar ifjúsággal. Hiszen a püspök kiállása, hazaszeretete és keresztényi lelkülete példa kéne, hogy legyen minden magyar ember, de főleg az egyház szolgálatában lévők számára.

A válságról és a kínai óvatosságról

A napokban olvashattuk, hogy a kínai vezetés határozatával visszavette a kínai bankok hitelkihelyezésének mértékét. Örvendetes, hogy a kínai állam átlátott az amerikai szándékon, és megtette az ellenlépéseket. Az eseményeket, mint ahogy annak a gazdasági válsággal való kapcsolatát sokan elemezték, de mivel ezek virágnyelven íródtak vagy hangzottak el, fordítsuk le magyarra az érthetőség kedvéért.

A kínai állam rendelkezett és rendelkezik ma is a legnagyobb megtakarításokkal. Sokan felvetették a hitelcunami lehetőségét, vagyis hogy a kínaiak majd egyszer csak gondolnak egyet, és felvásárolják a világot, tőkéjükkel pedig mindenütt befektetnek majd. Ezzel kapcsolatban azért nyilvánultak meg várakozások, mert a nyugati világ sóvárogva várja a hitelkihelyezéseket, hogy megoldódjanak likviditási gondjai. Ismerjük azt a zsidó felfogást, miszerint: „adj nekem kölcsön, és sohasem adom vissza”.

Férgek a fekáliában

Tekeregnek, nyüzsögnek a saját bűzös, undorító váladékaikban, szennyükben, amit évtizedeken át, okádtak maguk köré, siralmas nyomorúságba kergetve a Nemzetet. Furcsa, idegen lények, akikről sokáig azt hittük, hogy közénk valók, mert arcuk mintha hasonlított volna az emberére.

Sok kárt okoztak. Szinte mindent tönkre tettek, mire felismertük, hogy ezek az aljas képmutatók nem értünk, hanem ellenünk, csak a maguk érdekeiért igyekeznek. Most, hogy elfordult tőlük a hiszékeny, becsapott népesség, összeomolva, megroggyanva zuhantak a maguk kavarta latrina mélyére, s még onnan is halljuk hol kétségbeesett, kísérteties, hol negédes, csábító hangjukat, amint hívogatják a gyanútlan, nyomorgó népeket, hogy csápjaikkal rájuk akaszkodjanak.