(Az alábbi írást mi is úgy kaptuk, külön forrás-megjelölés nélkül – NIF szerkesztők)
Adjon az Isten!
Tegnap, január 4-én zalai bajtársaimmal Csömödér községbe indultunk. Lakott ott egy úr, aki utolsó kívánságaként azt kérte szeretteitől, az Új Magyar Gárda legyen ott a temetésén, s kísérje őt utolsó útjára rokonaival, barátaival közösen. Nekünk ez megtiszteltetés.
A temetés közben megjelent egy rendőr, mert nekik semmi sem szent, és a tegnapi napon adták ezt a legfélreérthetetlenebbül tudtunkra. Mikor a gyászszertartás véget ért, s az emberekkel együtt mi is sétáltunk a temetőből ki az autóinkhoz, még négy rendőrautó jelent meg. Ezután a szokásos igazoltatás, adatrögzítés.
De hogy van még bőr a képükön, s a kifogás mindig az, hogy ez a dolguk, ez a munkájuk, ezt kell tenniük! Hogy nem szakad rájuk az ég?! Meggyalázni egy tiszteletre méltó magyar ember temetését, aki egész életén át dolgozott, gyerekeket, unokákat nevelt, azzal, hogy még csak meg sem várták ezek a szégyentelenek, amíg az összegyűlt gyásznép elmegy! Nem. Ők odajöttek a temető elé, megvárták, míg kimegyünk, s ott, mindenki előtt, a gyászoló családot és érzéseiket semmibe véve – mert az, hogy velünk ezt csinálják… hát Istenem, éltünk mi meg már rosszabb dolgokat is, de hogy a családot, a tisztességes férfit, családapát, a tisztességes magyart nem veszik annyiba, hogy legalább megvárják, míg az emberek elmennek, vagy hogy legalább odébb hívjanak minket, mert úgysem futunk el… A holtakat és gyászolókat sem tisztelik – ismét temetésen zaklatott az antimagyar ÁVH Tovább olvasása
Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 