Nem tudunk disztingválni, értelmesen különbséget tenni ellenfél és ellenség, barátság és bratyizás, barátságosság és szervilizmus között, szóval a hasonlót nem tudjuk megkülönböztetni a valóditól. A kommunisták olyan dühödten támadnak az ellenfelükre, mintha a halál karmaiból kellene a szegény népet kiragadni, holott az elvesztett hatalomért áhítoznak körömszakadtáig. A vak is látja, mit akarnak. De, őket nem akarja senki, legalább is a nép tanulékonyabb része azt mondja, köszönöm, nem kérem az áldásotokat. De csak erőltetik a finom kommunista világukat.
Most az EU oltárán áldoznák fel a magyar érdeket, csakhogy nekik is jusson valami. Így voltak a “szocialista internacionalizmussal” is, a béketábor leghűségesebb talpnyalóiként kiárusították az országot a szovjet elvtársaknak, megkérdőjelezhetetlen tényként szajkózták a szocializmus győzedelmes logóit, a végső győzelembe vetett vak hitet nemcsak hirdették, hanem meg is követelték az alattvalóiknak tekintett polgároktól. Szikrányi ellentmondást sem tűrhetett az “élcsapat”, a mindenható MSZMP, amelynek utódai most a kapitalizmussá vedlett szocializmust éltetik, szoc – liberális, zavaros, mocskos eszméket hirdetnek az MSZP színeiben.
Globalizáció, “liberalizmusnak” nevezett moslék, mindenféle sátáni eszmék. Ellen Tovább olvasása