Rabok legyünk, vagy szabadok? – azaz az “orbáni forradalom” kérdése

Modern békeidők forradalma, avagy a Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!

Talán emlékszünk még általános iskolai történelemtanulmányainkra, volt nekünk egy gyakorta lánglelkűként aposztrofált zseniális költőóriásunk, akit úgy híttak: Petőfi Sándor. Vannak ugyan, kik állítni merészek, hogy az 1848-as forradalom alaphangulatát megadó „Nemzeti dal” című költeményét nem is ő, sőt, egyáltalán senki sem szavalta el a Nemzeti Múzeumnál, de ezek csak amolyan pletykabeszédek! Azonban most, amikor – még a miniszterelnök szerint is – forradalmi időket élünk, különös aktualitással bír a fent említett költemény újból és újból, minden versszak végén visszatérő refrénje.

„Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!”

Úgy tűnik, Viktor királyék jó tempóérzékkel éreztek rá, hogy bizony …

A hitre való jogosultság! – avagy: Miért merészelünk hinni Krisztusban?

Charles Haddon Spurgeon (1834.07.19 - 1892.01.31.)

Nem meggondolatlanság-e bárki részéről abban bízni, hogy Krisztus üdvözíti őt, különösen ha nincs semmi jó benne? Nem arrogáns elbizakodottság-e Krisztusban bízni? Nem, barátaim, nem az.

A Szent Szellem nagy és nemes műve, hogy az ember meghazudtolhatja minden bűnét, mégis hihet Istenben és pecsétjébe vésheti, hogy Isten igaz, és hihet Jézus vérének tisztító erejében. De hogyan merészel bárki hinni Krisztusban? Ezt kérdezem tőletek. „Nos”, mondja valaki, „én azért kezdtem el hinni Krisztusban, mert úgy éreztem, hogy a Szent Szellem munkálkodik bennem.” Te egyáltalán nem hiszel Krisztusban. „Nos”, mondja valaki más, „én azt gondoltam, hogy jogom van hinni Krisztusban, mert éreztem valamit.” Neked egyáltalán nem volt jogod hinni Krisztusban, mert ez nem jogosított fel rá.

Mi jogosítja hát fel az embert arra, hogy higgyen Krisztusban? A válasz: Maga Krisztus mondja neki, ez a felhatalmazása. Krisztus szava hatalmazza fel a bűnöst, hogy higgyen benne – nem az, amit érez, és nem is a létező vagy nem létező tulajdonságai, hanem az, hogy Krisztus maga mondta neki, hogy higgyen. Az evangélium ezt így fogalmazza meg: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz. Aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Pontosabban: “Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16:31); “Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16:16); “Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (Jn 3:18) – szerkesztői segítség az olvasónak)

A Krisztusban való hit tehát parancs és kötelesség, valamint áldott kiváltság. Micsoda kegyelem, hogy kötelesség, hiszen így nem lehet kétséges, hogy az embernek joga van teljesíteni a kötelességét. Azon az alapon, hogy Isten megparancsolja nekem, hogy higgyek, jogom van hinni, akárki legyek is.