A hatalomnak nem a Gárdával, hanem az elszámoltatással kell foglalkoznia

Reiner Péter nyílt levele Vona Gábornak

Tisztelt Elnök úr, kedves Gábor!

Tudom, hogy nincs szükséged munícióra, mert eddigi tevékenységed bizonyítja a Magyar Gárdához, igazi alapítókénti hűséged. Mégis engedd meg, hogy nyilvánosan ismét fejet hajtsak a hazai politikai gyakorlatban szinte ismeretlen kiállásod és következetességed előtt! Én, mint a Gárdához 2007 augusztusában az első 56 eskütételekor azonnal csatlakozott pártolója és a Gárda ellen indított politikai koncepciós per miatti felháborodásomban a per bíróság általi egyedül megengedett beavatkozója a Gárda pernyertessége érdekében, értem és feltétlenül támogatom a Gárda érdekében eddig megtett politikai lépéseid.

Nagyon fontos a magyar és a világ közvéleményének megtudnia a „hivatalos közmegegyezéssel„ szemben a tudatosan elhallgatott valóságot. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a most már a választók megkerülhetetlen részének akaratából az ország gyűlésének szerves részévé vált Jobbik és a mögötte álló egységes választói akarat kiegészítve a minden eddigi felmérés szerint szándékosan eltakart politikai súlyát messze megalapozottan meghaladó bűntelen Magyar Gárda milyen valódi szerepet játszik politikai közéletünkben.

A teremtő ember fogságba jutása – azaz: hogyan váltunk kiszolgáltatottá!

A teremtő ember

Olvasom Lovas István remek írását („A bolha esélye”), s eltűnődöm. Erről beszélünk már évek óta sokan. Nem vagyok gazdasági szakember, de azt régóta világosan látom, hogy az a hitel, amelyiknek a törzstőkéje szinte évek alatt sem csökken, bár a hitelfelvevő rendesen törleszt, az megöl, megfojt!

Magam is megdöbbenve láttam, hogy a jónak hazudott kölcsönt hiába törleszti a kölcsönvevő, csak nem akar véget érni, s ha kellően hosszú futamidejű a hitel (hogy állítólag kedvezőbbek legyenek a törlesztő részletek), a felvevő sokszorosát fizeti vissza a kölcsönadónak. Ja, kérem, így könnyű,… munka nélkül lehet hiperprofitra szert tenni!

Már pedig a munka, azaz teremtő, termelő tevékenység nélkül szerzett haszon csak látszat érték! Amíg valaki nem a “semmiből”, azaz a puszta alapanyagokból állít elő “valamit”, tehát használati tárgyat, fogyasztható élelmet,… vagyis értéket, addig az illető nem gazdagszik, csak látszat-nyereséget termel.

Az érpataki modell – Így is működhetnek a dolgok

Érpatak egy kétezer lakosú kistelepülés Szabolcs megyében. Semmiben sem különbözik az ország hasonló nagyságrendű településeitől. Magán viseli az ország minden nyűgét-baját, nem emelkedik ki semmiben környezetéből – sem gazdasági, sem kulturális téren. Mondhatnánk azt is: nincs benne semmi különleges. Szép táj, természeti környezet, az emberek küszködnek mindennapi megélhetésükért, és megpróbálnak boldogulni, élni adott lehetőségeikkel.

Néhány dolog azonban másképp működik, mint ahogy azt már megszoktuk. Ennek mozgatórugója a település polgármestere. Orosz Mihály Zoltán, akinek egyéni elképzelési vannak a település problémáinak megoldására.

Érpatak hasonló problémákkal küszködik, mint a környezetében levő többi település. Sok a nehéz sorsú ember, jó néhányan segélyre szorulnak. A közbiztonság helyzete nem olyan rég nyomasztóan nehezedett az egész településre. A kisebb-nagyobb lopások itt is megkeserítették az emberek életét. Itt is megtalálható az a réteg, amely nem tudott beilleszkedni a település életébe és a kötelező öngondoskodást, mint emberi sajátosságot nem tette magáévá, inkább a segélyezést tekintette az egyedüli üdvözítő megoldásnak.