Megszűnik a felügyelet – avagy megint a betegek járnak rosszul?

Aszklépiosz (régiesen: Eszkuláp), a gyógyítás istene a görög-római mitológiában.

Viharos gyorsasággal, szakmai viták lefolytatása nélkül, de úgy tetszik rövid időn belül eldőlt: valóban megszűnik a Molnár Lajos minisztersége idején létrehozott Egészségbiztosítási Felügyelet. (EBF). Az a szervezet, amelyet eredetileg, a 2006. esztendőben elfogadott törvénnyel, egy valóban reformlázzal jellemezhető időszakban eredetileg tényleg nem a betegek jogainak, az ellátás minőségének védelmére hívtak életre, hanem az akkoriban bevezetni tervezett több-biztosítós rendszer ellenőrzésére. Miután azonban – némiképp információhiányos állapotban – ezt elutasították a honpolgárok, az EBF főként a betegek fogyasztói szemszögű védelme mellett tette le a voksát.

Foglalkozott ugyan az egészségpénztárak (köztük az Országos Egészségbiztosítási Pénztár) és a gyógyszerpiac szereplőinek számonkérésével is, fő feladatának azonban egyre inkább az ellátások megfelelő minőségének kikényszerítését, ha úgy tetszik, a betegek jogvédelmét tekintette, amely munkában ráadásul nem tartozott a kvaterkázó, a megvesztegethető hivatalok közé.

Nem is szerették igazán az egészségügy más szereplői, miként az sem véletlen, hogy eleinte kimondva, kimondatlanul, nagy volt az érdekkülönbség a Csehák Judit egykori miniszter vezette, 2004-ben életre hívott Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány és az EBF között is. Mivel utóbbi hatósági jogkörökkel is bírt, az inkább a betegek segítésével, panaszaik megfogalmazásával, az érdekellentétek feltárása utáni egyeztetéssel megbízott közalapítvány képviselői nap nap után a frontvonalon, azaz kórházakban, szakrendelőkben, háziorvosi rendelőkben hallgatták és intézték a betegek panaszait – nem is kis számban.

Gyurcsány – még mindig – szabadlábon…

Alcím: Mikor lesz végre tényleg forradalom?

"Köszönöm, jól vagyok!"

A magyar kormány számos jó intézkedést hozott az utóbbi hónapban, s igyekezett pótolni mindazon hiányosságokat, amelyek Horthy Miklós kormányzóságának vége óta feledésbe mentek. Nemzeti együttműködési programot dolgozott ki a kormány, s eddig úgy néz ki, hogy választási ígéreteiket is megtartották. Persze csak azokat, amelyeket törvények módosításával és meghozatalával biztosítani lehetett. Nem is akarok tehát ma még politikai értékelést közreadni, hiszen egy évig nincs is effélének értelme. Árvizek, katasztrofális időjárás és emberi tényezők gátolják a látványos változást, s némiképp érződik, hogy bár keresztény országépítés folyik Magyarországon, azért mégsem annyira könnyű ez, a Lisszaboni Szerződés és az EU sötét árnyékában.

A kommunista maffiózó kormány, az eddigi legártalmasabb politikai söpredék volt a magyar történelem során (1919. óta), s a választások utáni időszakban meglehetősen nehéz eltakarítani azt a szemetet, amelyet a magyar közéletben maguk után hagytak. Orbán Viktor azonban a kétharmados többségű Fidesz – KDNP frakció hátszelét élvezve kijelentette, hogy mindenki vegye tudomásul: ma egy másféle országot építünk. NINCS LOPÁS!… És van bankadó. Nos, ez utóbbira aztán ugrottak a bankok.