Egy kis összehasonlítás: mennyiből is kénytelenek élni nyugdíjasaink?

Szerkesztőségünk egyik olvasónktól kapta ezt a képet, melyet valahol tótiában készíthettek, s mely igyekszik összehasonlítani az európai országok vélhetően átlagnyugdíjait. Nos, nagyon tanulságos ez a kép, hiszen a konzekvencia csak az lehet, hogy jól a középmezőny alsó fertáján helyezkedünk el.  Vajon a volt pártvezetők káderi (kádári) nyugdíjai bele lettek-e számítva a átlagba? Mert amennyiben igen, akkor ez egy jelentősen torz kép az átlagnyugdíjat illetően. Tudjuk, hogy  a pártállamhoz hű emberek kiemelt nyugdíjakban részesülnek, amely többszöröse az itt is feltüntetett átlagösszegnek.  Ez egyébként az euró jelenlegi árfolyamát tekintve megközelítőleg 95000Ft. A többiről beszéljen maga a kép:

Nemzeti InternetFigyelő

Orbán Viktornak (hogy megértse): Akcióban a Magyar Nemzeti Gárda

Nagyságos Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!

Mint a “nemzeti egység” megteremtőjének, a “három harmadnyi” magyar nagy barátjának írom e levelet, s küldöm a csatolmányban levő fotót. Tudja nagy jó uram a képen a Magyar Nemzeti Gárda egy kis bajtársi közössége látható, amint munka közben éppen megpihennek, s megörökítik a nagyszerű együttlét, a közös munka, a bajbajutottakon való segítség tiszta, őszinte örömét. Azért küldöm Önnek a fotót, hogy minden zavartatás nélkül nézze meg a rajta levő kislányt, asszonyokat, fiúkat, férfiakat, hátha észrevesz rajtuk valami emberit, valami bizalomgerjesztőt. Hiszen ők is azok közé tartoznak, akiket Ön nagy, felindult buzgalommal a védőszárnyai alá vont.

Ők gárdisták, akik immár harmadik alkalommal jöttek el egy budapesti iskola tatarozásához, hogy a negyedik emeleti padlásról, a lépcsőházban láncba állva, leadogassák a mintegy 16 000 db. bontott cserepet. A cserepeket 500 darabonként raklapra rakják, kötegeljék, körbefóliázzák, majd kamionra pakolják, s két fuvarral Bánrévére szállítsák a jég által szétvert házak újracserepezéséhez. Orbán Viktornak (hogy megértse): Akcióban a Magyar Nemzeti Gárda Tovább olvasása

EMI-tábor Délvidéken (élménybeszámoló képekkel)

A jövő EMI nemzedéke

Idén ötödik alkalommal rendezték meg a délvidéki EMI-tábort (EMI = Egyesült Magyar Ifjúság), melynek a magyarkanizsai vásártér adott otthont, ami egyébként a zsidó temetővel szomszédos. (A talmud népével megnyugtatásképpen közlöm: egyetlen gonosz náci sem háborgatta a sírokat, de még a táborlakók sem.)

A szervezés most is hasonló nehézségekbe ütközött, mint már évek óta: a szerb soviniszták árasztotta mocskolódással, a meghívott zenekarok lefasisztázásával kellett fölvenni a harcot.

Ez a fasiszta kártya elég gyöngécske lap a megszálló szerb hatalom kezében. (Mégis ilyen ócska lapokkal akarják megnyeri a „kártyacsatát”.) Valójában a saját magyargyűlöletüket árulják el ezzel a mocskolódással.

Az a tarthatatlan, apartheid államot idéző állapot, hogy a Kárpátia zenekart nem engedték át a gúnyhatáron, mindent elmond a rác műállam, az ún. Szerbia beteges területféltéséről. Pedig ez a félelem (sajnos) nem túl megalapozott ma, hiszen nem valószínű, hogy egy párszáz fős kis tábor közössége fogja visszavenni a 90 éve megszállt területeket. Ez a fokozott rendőri jelenlét, az „újságírók”, bértollnokok kötelező rettegése inkább amiatt van, hogy még a csíráját is elfojtsák az irredenta gondolatoknak, de ha lehet, akkor még a magyar öntudatot vagy magát a magyarságot is szeretnék fölszámolni. Jugoszlávia szétesése, illetve Koszovó kiválása óta már csak az éléskamra, a Vajdaság elvesztésétől retteghetnek a vadrácok. Ez a hangulat, amit keltenek, a népirtásban már járatos rácok veszettségét idézi, ami így békeidőben egyelőre „csak” magyarverésekre, bebörtönzésekre, eltúlzott bírói ítéletekre, kettős mércére – lásd a temerini fiúk esetét – korlátozódik. Azonban ha változnak az idők, és – ne adj’ Isten – kialakul egy háborús helyzet, akkor könnyen megismétlődhet az 1944-es vérengzés. Hogy ez a félelem nem alaptalan, azt jól bizonyítja az a három buszt megtöltő, gyűlölettől felfűtött szerb soviniszta, akik fegyverekkel fölszerelkezve indultak el Újvidékről, hogy a tábort fölszámolják, vagy legalábbis szétverjék, és visszagyömöszöljék a palackból kiszabadult magyar szellemet. Szerencsére ezt megakadályozták a hatóságok, mert ez még náluk is kiverte a biztosítékot. (A tábort „védő” rendőrök főnökével beszélő egyik táborlakótól megtudtam, hogy a mintegy 50 lefoglalt harci eszköz között lőfegyver is volt.)

Amíg itt magyar él, és ezt törvénnyel nem tudják megakadályozni, addig mindig benne lesz a levegőben a népirtás réme. EMI-tábor Délvidéken (élménybeszámoló képekkel) Tovább olvasása