Tetszettek volna elmenni szavazni!

Liberális kettős

Nemrégiben az a megtiszteltetés  ért, hogy vendégelőadóként meghívást kaptam a Szent Korona Szabadegyetem Média Szakára. Az ilyen alkalmakkor – mondjuk úgy, a tisztánlátás kedvéért, valamint a félreértések elkerülése végett – legelőször is mindig szánok egy kis időt arra, hogy a hallgatókkal tisztába tegyük a fogalmakat. Csak azért, hogy tudjuk, miről is beszélünk, miről is beszélnek nekünk (mondjuk a médiából, mondjuk a politikából), miről is van szó valójában.

Ehhez nagy segítség Dohán Mihály barátom, alias Misi bácsi által nagy gondossággal és hozzáértéssel összeállított ún. fogalmi szótár. Bizony, most is, így a választások után kevéssel, elkélne egy amolyan fogalmi szótárszerűség, hogy el tudjunk igazodni ebben a kommunikációs zűrzavarban, mert hát nem nagyon érti a magamfajta botcsinált zsurnaliszta, hogy miről is megyen itten a vaker, még pediglen ezerrel.

Mindjárt ide is pattintanám, mily szavakkal terhelte meg a levegő könnyű szekerét a leendő nagyember, hogy szállítná azokat a hallgatóság füleibe, minekutána kigyütt a még nálánál is nagyobb méltóságtól. Aszonta (és innentől akkor most mán szó szerint idézem):

Siklósi András: A 2010-es választások értékelése

2/3-dal tarolt a Fidesz, eredményes a Jobbik, gyanúsan sok voksot gyűjtött az MSZP és az LMP

Mottó: 1.) „A politika olyan, mint a pöcegödör: mindig a legnagyobb darabok úszkálnak legfölül.” (Murphy egyik törvénye)

2.) „Az MDF először megbokrosodott, majd herényire zsugorodott, és most alulról szagolja az ibolyát.” (köznépi bölcsesség)

1.) Magyarország tragikus állapota

Van egy 4 részes, kb. 6 órás kitűnő film, melyben a rendező (Jelenczki István: „Háború a nemzet ellen”) részletesen fölleltározza hazánk gazdasági, politikai, szociális és kulturális-szellemi helyzetét, neves szakértők megszólaltatásával. Annak dacára, hogy bizonyos kényes témákat kínosan kerülnek a közreműködők, elég alapos képet nyerhetünk a magyarság általános zülléséről, jelenkori körülményeinek végzetes alakulásáról. A film címe is találó, noha háborúról inkább csak akkor beszélhetünk, ha van egy támadó és egy védekező fél, azaz valódi harc alakul ki köztük. Ezzel szemben Magyarország ma inkább csak elszenvedi – szervezett, szívós ellenállás híján – az ellene folytatott cselekményeket, tehát esetünkben helyesebb a tervszerű, erőszakos népirtás fogalmát használni. Sok évezredes és világméretekben is jelentős történelme során népünk először süllyedt olyan mélyre, hogy passzívan szemléli önnön pusztítását, s jóformán semmit sem tesz azért, hogy megvédje fundamentális érdekeit, ill. megakadályozza letiprását, kifosztását, idegen gyarmatosítását, vagy netán elűzze hazai és külföldi ellenségeit, akik immár alig leplezetten az életére és szülőföldjének elfoglalására törnek.

Ringlispíl

Utálom a ringlispílt. Egyszer, gyermekkoromban cirkuszosok érkeztek a faluba, felállították a sátrat és a körhintát, kinyitották a céllövöldés kocsit. Mi, gyerekek ott lézengtünk a bódék és lakókocsik között, néztük a vadállatokat, a gyakorlatozó akrobatákat,… de az én szíven csak a körhinta felé húzott. Úgy szerettem volna felülni, de szüleim lebeszéltek: rosszul leszel, nem neked való. Sóvárgásomnak bátyám vetett véget. Csinált egy kétüléses házi ringlispílt, rendes ülőkével. Nagy volt a boldogságom, alig vártam, hogy beleüljek.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ám örömöm hamar elszállt. Amúgy becsületesen megforgatott, de úgy, hogy majd elájultam. Minden bajom lett, őrületesen szédültem, kihánytam mindent, s egész nap mészfehér arccal szédelegtem az udvaron. Többször újra elővett a hányinger. Alig vártam, hogy kialudhassam a szörnyű élményt. Nem vágytam már többet a körhintára, de még nézni sem szerettem. Azóta utálom a ringlispílt.

Most pedig, ahogy nézem az örömittas, bódult arcokat, az eufórikus örömöt, olvasom a dicsérő és aggódó írásokat, úgy érzem magam megint, mint a kis házi ringlispílben. Émelyeg a gyomrom, s kerülget a hányinger. Megint beültettek. Átestünk a ló ama híres, túlsó oldalára.

Egy korsó és már húzta is a roma az X-et a Fideszre – várjuk a csodát?

Olvastam egy levelet, amelynek írója Budaházy György szabadságáért emelt szót Orbán Viktornál. Valamiféle kéznyújtást remélve a kétharmados miniszterelnök jelölttől, a Nemzet felé. Szép gondolat, de sajnos, csak romantikus vágyálomnak érzem ezen óhajt, s véleményem szerint ennek beteljesülésére semmi esély nincs.

Talán egy millió körül lehet csupán azoknak a magyaroknak a száma, akik hasonló csodák reményében a Fideszre szavaztak. Ők a hiszékeny, csodaváró, megvezetett magyarok. Mert hát a többi Fideszre ixelő, az nem magyar ember.

Nézegettem az edelényi libanoni orvos vereség utáni méltatlankodásának lehangolt közönségét, s nem láttam mást csak rosszarcú, rendezetlen külsejű cigányokat, akiket a kétharmados párt aktivistái invitáltak szavazni egy pofa sörért. Ózd környékén is ez volt a cigányoknak kivetett fideszes csali. Egy korsó és már húzta is a roma az X-et a Fideszre. Bizton állítható, hogy a Fidesz szavazóinak jelentős része a munkát legtöbbször kerülő, segélyekből, bűncselekményekből élő cigány volt.