Reiner Péter gondolatai Für Lajos beszéde kapcsán (+videó)

Kedves Barátaim, tisztelt Honfitársaim!

Mivel ma akadtam Für Lajos a közelmúltban elhangzott beszédére, nem tudom visszafogni magam, hogy ne osszam meg mindenkivel megindultságom!

Most bocsájtottam meg Für Lajosnak egyedül a vétkezők közül – bűneit vagy inkább az ő esetében, tévedését –, amiért az MDF mozgalmat, későbbi pártként és kormányzó pártként tönkre tették és ezrek, tízezrek Szebb Jövőbe vetett álmait – amelyekért, és Hazájukért, Nemzetükért odaadóan, önzetlenül dolgoztak már akkor a nyolcvanas kilencvenes évek fordulóján – odadobták közös becsületünket beküldött emberekként, alkalmatlanokként, karrieristaként lejáratva az MDF fogalmát, mely most megérdemelten eltűnik a politikai életből, az emlékezetből.

Néhány százan meggazdagodtak, megtollasodtak, és mi ezrek, tízezrek – az MDF valamikori tagjai – becsapottan, átverten, megalázottan MDF-esként, Hazájukat szerető emberekként most szégyenkezhetünk a csirkefogók miatt.

Hát nem és ezerszer nem!!!

MJB: Tegyünk pontot az “I”-re április 25-én

I.

(“ERETNEK”  GONDOLATOK)

1/ Az állampolgárok elsöprő többsége gyökeres változásokat akar! Az első (választási) fordulóban a FIDESZ többsége elegendő a kormányzásra, de kevés a 2/3-os törvények megváltoztatására.

2/ Az MSZP reszket a FIDESZ döntő fölényének kialakulásától és mindent megtesz, hogy ez ne következzen be. Ehhez csatlakozik az MSZP „farvizén” (az ismeretlenség homályából) felbukkant LMP, amely az SZDSZ jól  átmázolt (és konspirált) utódpártjának minősül.

3/ A formális logika szerint, a JOBBIK taktikázása (állásfoglalása) nem eshet egybe az MSZP és az LMP taktikájával, még akkor sem, ha a „haragszom rád” vezérli a gondolataikat. A politika egy  komoly „sakkjáték”,  több lépést   kell előre  „kiokoskodni”, ne az indulatok vagy a  sértődöttség vezérelje a jóakarókat,  hanem a  józan ész és a   távlati célkitűzés megvalósíthatósága.

A Magyar Nemzeti Bizottság 2006 nyilatkozata: Feladat – teljesítve

Csaknem négy éve már, hogy egy szeptemberi napon sokszázan, -ezren kiözönlöttünk az Ország Háza elé, hogy hazánk elárulásának, a kormányzati feladatok elhanyagolásának cinikus és hatásvadászóan trágár szavakkal történt bevallása, nemzeti értékeink és öntudatunk gyalázása miatti felháborodásunknak hangot adjunk, és a bűnösök azonnali lemondását követeljük.

A hatalom negligálta követeléseinket, sőt, később erőszakkal válaszolt. Ekkor hoztuk azt az elhatározást, hogy ott maradunk a Kossuth téren, illetve, – amikor erőszakkal elűztek onnan – azt, hogy oda visszatérünk! Mert Gyurcsány éppen a szalmalángnak hitt magyar lélekre gondolva mondta őszödi beszédében: – “Lehet tüntetni a Parlament előtt… Majd megunják, hazamennek…”

Aki a harakiri után már csak mint egy zombi létezett – Orbán Viktornak

Régen volt már, amikor a Hősök terén nagy királyaink szobrai előtt, egy fiatalember, egy lelkes, tüzeslelkű, tiszta tekintetű hazafi dörgedelmes, reménykeltő beszédét mondta. Reménykedve hallgattam, miközben az üres koporsónál álltam díszőrséget a Műcsarnok lépcsőin, s néztem a sok-sok magyar embert, akik boldogan, feléledt hittel, köztük sokan könnyes szemmel csüngtek a szavain, s azt hitték, hogy ő lesz az, aki megteremti Magyarország szebb jövőjét.

Aztán teltek az évek s a múlt sötét, fondorlatos szellemei még mindig a nyakunkon ültek, de aztán 1998-ban ez a még mindig fiatalember sikerrel szorította háttérbe a kommunista kaméleonokat, s ő lett az ország miniszterelnöke. Megadatott hát neki, hogy megcselekedje mindazt, amiről ott a téren beszélt. Nem tette. Nem vonta felelősségre, nem büntette meg, nem takarította ki a közéletből, a gazdaságból, az életünkből a kommunisták maradványait. Hagyta, sőt kezdeményezte, hogy a gazdaságba befészkelődött volt kommunista bűnözők mellett, idegen, cionista, nagytőkés kalandorok vessék meg lábukat hazánkban, s tétlenül nézte, amint a magyar érdekeket háttérbe szorítva erősödnek, kizsákmányolják, minimálbéres rabszolgákká teszik a magyar emberek tömegeit.