Nagycsütörtök délelőttje van. Az idő a bolondos áprilishoz méltó, hol előbújik a nap a felhők mögül, hol eltűnik szemem elől. Igazi tavaszi délelőtt. Napi ténykedésem közben kicsit megállva, elgondolkoztam az elkövetkező napok bibliai eseménysorozatán, hiszen a legnagyobb ünnep közeleg (remélem, ez az írás végén kiderül mindenki számára, miért is nevezem így Húsvétot). Néhány óra még, s az Úr megmossa tanítványai lábát, ezekkel a szavakkal: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
“Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.
Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” – (Jn 13:13-17)
Az a Jézus cselekedett így, aki a filippiekhez írt levél szerint a legnagyobb példáját adta az engedelmességnek és az önfeláldozásnak.<BREAK>
/“Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;
és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,
hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;
megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” – (Fil 2:4-11)/
Az a Jézus, aki vállalta az előtte álló megaláztatásokat és szenvedéseket csak azért – hiszen ezért jött -, hogy nekünk örök életünk legyen, s véglegesen tisztán állhassunk az Atya elé, ha annak eljön az ideje. Amint mondta is:
“Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.
Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” – (Jn 15:12-13)
Megtehette volna azt is, hogy meggondolja magát, s nem vállalja megváltásunkat, hanem angyalsereg segítségével elkergeti a rárontókat, de nem tette. Legnagyobb alázattal és szelídséggel hajtotta végre azt, amiért jött, mert tudta, hogy az ember e nélkül képtelen lenne megszabadulni bűneitől, s ezernyi állatáldozat sem lenne elég a megtisztuláshoz. Czakó István: Húsvétra várva → Tovább olvasása
Kérjük, ne csak lájkoljon (Like, Tetszik), ossza is meg a tartalmakat!
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...