Siklósi András: A 2010-es választások értékelése

2/3-dal tarolt a Fidesz, eredményes a Jobbik, gyanúsan sok voksot gyűjtött az MSZP és az LMP

Mottó: 1.) „A politika olyan, mint a pöcegödör: mindig a legnagyobb darabok úszkálnak legfölül.” (Murphy egyik törvénye)

2.) „Az MDF először megbokrosodott, majd herényire zsugorodott, és most alulról szagolja az ibolyát.” (köznépi bölcsesség)

1.) Magyarország tragikus állapota

Van egy 4 részes, kb. 6 órás kitűnő film, melyben a rendező (Jelenczki István: „Háború a nemzet ellen”) részletesen fölleltározza hazánk gazdasági, politikai, szociális és kulturális-szellemi helyzetét, neves szakértők megszólaltatásával. Annak dacára, hogy bizonyos kényes témákat kínosan kerülnek a közreműködők, elég alapos képet nyerhetünk a magyarság általános zülléséről, jelenkori körülményeinek végzetes alakulásáról. A film címe is találó, noha háborúról inkább csak akkor beszélhetünk, ha van egy támadó és egy védekező fél, azaz valódi harc alakul ki köztük. Ezzel szemben Magyarország ma inkább csak elszenvedi – szervezett, szívós ellenállás híján – az ellene folytatott cselekményeket, tehát esetünkben helyesebb a tervszerű, erőszakos népirtás fogalmát használni. Sok évezredes és világméretekben is jelentős történelme során népünk először süllyedt olyan mélyre, hogy passzívan szemléli önnön pusztítását, s jóformán semmit sem tesz azért, hogy megvédje fundamentális érdekeit, ill. megakadályozza letiprását, kifosztását, idegen gyarmatosítását, vagy netán elűzze hazai és külföldi ellenségeit, akik immár alig leplezetten az életére és szülőföldjének elfoglalására törnek.

Ringlispíl

Utálom a ringlispílt. Egyszer, gyermekkoromban cirkuszosok érkeztek a faluba, felállították a sátrat és a körhintát, kinyitották a céllövöldés kocsit. Mi, gyerekek ott lézengtünk a bódék és lakókocsik között, néztük a vadállatokat, a gyakorlatozó akrobatákat,… de az én szíven csak a körhinta felé húzott. Úgy szerettem volna felülni, de szüleim lebeszéltek: rosszul leszel, nem neked való. Sóvárgásomnak bátyám vetett véget. Csinált egy kétüléses házi ringlispílt, rendes ülőkével. Nagy volt a boldogságom, alig vártam, hogy beleüljek.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ám örömöm hamar elszállt. Amúgy becsületesen megforgatott, de úgy, hogy majd elájultam. Minden bajom lett, őrületesen szédültem, kihánytam mindent, s egész nap mészfehér arccal szédelegtem az udvaron. Többször újra elővett a hányinger. Alig vártam, hogy kialudhassam a szörnyű élményt. Nem vágytam már többet a körhintára, de még nézni sem szerettem. Azóta utálom a ringlispílt.

Most pedig, ahogy nézem az örömittas, bódult arcokat, az eufórikus örömöt, olvasom a dicsérő és aggódó írásokat, úgy érzem magam megint, mint a kis házi ringlispílben. Émelyeg a gyomrom, s kerülget a hányinger. Megint beültettek. Átestünk a ló ama híres, túlsó oldalára.