A mai 30-40 éven felüli politikusok, történészek, újságírók a kommunizmus által kinevelt professzoroktól vagy azok munkáiból tanulták a magyar történelmet. Sajnos a mai vezetők egy része még ma is ezek munkái alapján ítéli meg a két háború közötti magyar vezetést. Így történhet meg az a sajnálatos esemény, hogy egyik magas rangú tisztségviselő elismerte a holokausztért való felelősségünket. Sőt minden parlamenti felhatalmazás nélkül, önmaga téves tudására alapozva tette ezt.
Magyar rasszizmusról, antiszemitizmusról és cigányüldözésről gajdolnak a baloldali politikusok, és terjesztik ezt a tévhitet az egész világon. Mi pedig gyámoltalanul és hatástalanul védekezünk.
Természetesen mások bűnei nem kicsinyítik a mieinket, de nem vagyunk kötelesek egyedül elszenvedni a világsajtóban megjelenő – antiszemitizmussal vádló – aljas támadásokat. A baj az, hogy a magyar polgári sajtó és politikusok berkeiben nagyon ritka a nyugati nyelvek ismerete. Viszont a nyugati, magyarellenes médiát és politikusokat hazug hírekkel ellátó hazai liberális ellenzék prominens személyei vagy tudnak idegen nyelveken, vagy pedig vannak – valószínűleg jól megfizetett – fordítóik. Persze soraikban találhatók a nyugaton élő ismert irók, publicisták, az impresszárióktól függő művészek (Fischer Ádám? Dohnányi?), akik önként, családtagjaik pusztulása miatt, esetleg megélhetési kényszerből, gyűlölethadjáratot folytatnak hazánk ellen. Magyar antiszemitizmus? Tovább olvasása