Amíg nincs ügynöktörvény – jó, ha nem feledjük!

A behálózott első szabadon választott magyar országgyűlés

Volt ügynökök, titkos megbízottak, titkos munkatársak mint az új rend képviselői

1990. május 2-án  délelőtt 10 órakor a BM  III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége   III/III-as csoportfőnökségének – a belső reakciót és szabotázst elhárító politikai rendőrség  – volt vezetői elégedetten tekintettek végig az első szabadon választott magyar országgyűlés képviselőinek padsorain. Igyekezetük nem volt hiábavaló: a 386 megválasztott országgyűlési képviselő között ott volt az a hirtelenjében összeszámolt, legkevesebb 25   állambiztonsági hálózati személy, akiket oda küldtek vagy akik küldés nélkül is jól érezték a hallgatólagos támogatást, nem különben azok, akiknek már volt valamilyen kapcsolatuk a titkosszolgálatokkal, mégis morális gátlás nélkül, veszélyérzetüket némiképp elaltatva  tűntek fel  a másik oldalon valamely rendszerváltó párt színeiben.

A  Cég volt vezetői persze tudták, hogy a 25-ös létszám valószínűleg nem teljes, mert nem voltak  információik a katonai hírszerzés és elhárítás hálózatához tartozókról, sőt, valójában a III/I-es csoportfőnökség operatív és hálózati nyilvántartásáról sem, mert a hírszerzés, a III. Főcsoportfőnökség elitje  azt mindig  külön tartotta nyilván, mint ahogy a számítógépes nyilvántartásból, a mostanában üzemképessé tett mágnesszalagokról is lementette saját nyilvántartását a jogutód  Információs Hivatal 1990-ben , s a mai napig hozzáférhetetlenné tette a másolatot őrző winchestert, amely pedig hiteles, hisz a törzspéldányt is  ők  készítették a rendelkezésükre álló 5-ös kartonokból és a hálózati anyagokból. Amíg nincs ügynöktörvény – jó, ha nem feledjük! Tovább olvasása

Jött, dalolt, győzött!

Az alábbi, kommentárom utáni írást mindenki figyelmébe ajánlom.

Bevallom, nem nagyon néztem a „Csillag születik”-et, mert nem igazán szeretem ezeket a sztárcsináló műsorokat, amelyekben általában nem a valódi tehetségek szekerét tolják a hivatalos ítészek, hanem a „trendi” elvárásoknak megfelelően a valójában igénytelen szórakoztató műsoroknak megfelelő „sztár”-nak valókét, akikkel sok pénzt kereshetnek a műsor kitalálói, támogatói.

Ellenérzéseim dacára, azért időnként néhány percre bele-bele néztem a műsorba, s láttam néhány valódi tehetséget. Azonnal felfigyeltem a mostani győztesre, aki istenadta tehetséget villantott fel már a verseny elején. Tegnap este hellyel-közzel néztem az utolsó adást (néha másfelé kapcsolva közben), de a végeredmény kihirdetése idején vissza kapcsoltam az egyenes adásra… Jött, dalolt, győzött! Tovább olvasása

Jó, ha nem feledjük: Egyperces néma felállás, a Fidesz képviselői kivonulnak

Időpont: 1990. június 4-e, a Trianoni békeszerződés hetvenedik évfordulója. Helyszín: A Magyar Köztársaság Országgyűlése, plenáris ülés. Forrás: a Magyar Parlament jegyzőkönyve.

Az ülést megnyitja Dr. Szabad György házelnök.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselõtársaim! Mindenekelõtt jelenlétellenõrzést tartunk. Kérem képviselõtársaimat, nyomják meg az “igen” gombot (308). A tábla 308 jelenlevõ képviselõt mutat. A bejelentetten távollevõ képviselõ száma 13. ÁIlamtitkáraink közül többen feltartották kezüket. Kérem, ismételjék meg (6). Azokról az államtitkárokról van szó, akiknek jelenlegi ülõhelyén a képviselõi gomb megnyomására nincs lehetõségük. Ezek szerint a jelenlevõk száma 314-re módosul. Köszönöm. Tisztelt Képviselõtársaim? Több oldalról fordultak hozzám képviselõtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselõtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselõi kivonulnak.) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy ismertessem a mai és a holnapi ülésnap várható programját! Jó, ha nem feledjük: Egyperces néma felállás, a Fidesz képviselői kivonulnak Tovább olvasása

Néhány kérdés a Fideszre szavazókhoz – Vona Gábor Facebook bejegyzése

Tegnap Tiszavasváriból hazafelé jövet a rádióban Orbán Viktor reklámozta az új nemzeti konzultációt, amelyben ismét kikérik az emberek véleményét a gazdasági kérdésekről.

A miniszterelnök úgy beszél, mintha ők bármiben is kikérték volna az emberek véleményét, holott 2010-ben is – program híján – biankóban kérték a szavazatokat az emberektől. Most is ezt teszik lényegében. Elhibázott politikájukhoz kérnek irányított kérdésekkel, súlyos adóforintokért, teljes értelmetlenül és utólagosan egy látszólagos társadalmi legitimitást. Mit mondjak? Elég ócska.

Felteszem a kérdést kedves egykori Fideszre szavazó honfitársaimhoz? Ki az aki, 2010 tavaszán azért szavazott a Fideszre, hogy az egykulcsos adót vezessen be? Hogy bevezesse a távközlési, tranzakciós és egyéb adónemeket? Hogy erőltetett menetben folytassa az államadósság törlesztését? Néhány kérdés a Fideszre szavazókhoz – Vona Gábor Facebook bejegyzése Tovább olvasása

Trianon semmiség volt – a mához képest

(Megemlékező beszéd 2012. június 2.)

Minden évben van egy nap, amikor a fájdalom, a bosszankodás, a tettvágy, a hit és az elkeseredés kevercse munkál bennem. Hiszen e nap megemlékezései amolyan álünnepségek évről-évre, ha a magyarság mindennapjait, politikai helyzetét, gazdasági romlását, önértékelését és a Kárpát-medencében elfoglalt helyét nézzük. Álünnepségeknek tűnik akkor is, ha a nép mindennapjait vesszük górcső alá. Mert mi is történt 1920-tól napjainkig? A mai beszédek miért is tükröznek égbekiáltó ostobaságokat? Mi folyik ebben az ezerszer megpróbált, s mégannyiszor kiszenvedett, de Isten kegyelméből feltámadt, és meg nem gyógyult, de vergődő Kárpát-medencében?

Június 4-e tagadhatatlanul fájdalmas nap minden magyar számára. Holocaust a javából, hiszen egy embertelen, igazságtalan és aljas döntés szétszakította a magyar államot, megcsonkított családot, földet, történelmi összetartozást, emberek százezreit ölte meg… maga volt az iszonyat. Hiszen vagonok nélkül került haláltáborokba – saját szülőföldjén – a magyar. Holocaust volt a javából, hiszen primitív, és írástudását csak a magyaroknak köszönhető népek rombolták le értékeinket, templomainkat, lopták el kincseinket, ásták ki halottainkat, birtokolták el könyvtárainkat, s ölték halomra papjainkat, gondolkodó nagyjainknak menekülnie kellett, ha nem akartak hősi halottakká válni egy megszállt és a megszálló által kíméletlenül birtokba vett utódállamban. Maga az iszonyat, a végtelen és befejezetlen, soha véget nem érő tragédia ez a magyar történelemben. Ám, nem tanultunk belőle egy jottányit sem. Semmit! A magyar nemzet az egyetlen nemzet a világon, amely egy ilyen tragédia után széthúzva, pártoskodva él. A magyar nemzet az egyetlen nemzet, amely majd száz esztendővel a trianoni diktátum után, saját létét, jövőjét, hitét felszámolva, mintegy megkezdi a visszaszámlálást. Trianon semmiség volt – a mához képest Tovább olvasása