A magyar holokauszt tettesei

Az alábbi cikket egy híresen nacionalista, Ion Coja nevű ismert és elismert Román értelmiségi írta. Több könyvében igen gyalázkodóan támadta a Magyarokat. Meglepő módon, itt revideálja az eddigi álláspontját, bocsánatot kér a magyaroktól, felmenti az eddigi vádjai alól és sajnálatát fejezi ki, hogy jelen írása kevés Magyarhoz juthat el, mivel tanulmánya Román nyelven íródott.

http://www.ioncoja.ro/2011/12/cine-i-a-trimis-la-auschwitz-pe-cei-460-000-de-evrei-din-ungaria/

 Itt olvasható, írásának betű szerinti, autentikus magyar fordítása.

Megjelent a Magyar Jelen 2012. februári számában

(http://szentkoronaradio.com/lapajanlo/2012_02_15_magyar-jelen-itt-az-ideje-hogy-a-zsidok-es-a-magyarok-megtudjak%E2%80%A6)

Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják!

Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?… A magyar holokauszt tettesei Tovább olvasása

Adolf Hitler Nobel-békedíja

Sun, 2011/10/09 – 14:11

Ma, amikor a Nobel-békedíj friss nyerteseit ünnepli a világ, emlékezzünk meg egy percre a Nobel-békedíj egyik nagy veszteséről is.

Baráti beszélgetés a javaslattevővel a Sasfészekben

„Bizonyára tudják” – nyilatkozta 1995-ben Gustav Hendrikssen, az uppsalai egyetem nyugalmazott professzora –, „hogy közvetlenül az 1938-as müncheni konferencia után Gertrude Stein [amerikai zsidó írónő], aki csodálatos vendéglátó és megszállott író volt, felhívást intézett egy sor értelmiségihez – nem, nem mind voltak zsidók –, akik közösen aláírt beadványban szólították fel a Nobel békedíj-bizottságot, hogy ítélje oda Hitlernek a Nobel-békedíjat. A bizottság udvariasan, de határozottan visszautasította ezt, az okok között említve a náci rezsim bánásmódját a zsidókkal szemben. Ha azt kérdezik, honnan tudok erről – nos, én is e bizottság tagja voltam.”

Az igazságot azonban nem lehet véka alá rejteni. A következő évben E. G. C. Brandt svéd parlamenti képviselő nyújtotta be a Nobel békedíj-bizottságnak Hitler nevezését. A bizottság nyomására azonban kénytelen volt visszavonni javaslatát… Adolf Hitler Nobel-békedíja Tovább olvasása

Akkó’ meg mér is?! – avagy Nincs, és nem is lehet annak ellenére!

Magam is jó ideje foglalatoskodom azzal a nemes, ám gyakorta igen nehéz feladattal, melynek fontosságát a miniszterelnök úr is hangsúlyozta legutóbbi tusnádfürdői beszédében, nevezetesen a közlés, a dolgok egyszerűsített megmagyarázása anélkül, hogy beleesnénk a leegyszerűsítés végzetes hibájába. Úgy tűnik, a narancsos párt házatáján jócskán megnőtt a reakcióidő, jókora késéssel esett le hangos csörömpölések közepette az a bizonyos sokat emlegetett tantusz.

A nyolc szűk esztendő talán rávilágított arra, hogy a posztkommunista utódpárt több más mellett annak is köszönhette sikereit, hogy – a lánc csak olyan erős, mint benne a leggyengébb láncszem, vezérelvnek megfelelően – mindig a lehető legegyszerűbben közölte mondanivalóját oly módon, amit a kétkezi melós is megértett. Kijelölte az ellent, aszonta arra köll anyázni, a többi meg ment, mint a karikacsapás. Ja, és soha nem feledkezett meg az elvtársairól, még akkor sem, amikor lebuktak. Általában mindig azonnal, és készpénzben fizettek, míg nagynevű fülkeforradalmi riválisaikra ez sosem volt jellemző, a „szegény az eklézsia” jelmondat szellemében a kampányban tüsténkedőkről hamarost meg is feledkeztek, csak a csókosok jutottak tovább a következő fordulóba. Akkó’ meg mér is?! – avagy Nincs, és nem is lehet annak ellenére! Tovább olvasása