Korunk nagy hazugságai: A közös európai gondolat (avagy: miből érdemes várat építeni?)

Európa meghatározása, identitási kérdései, egységesítésének lehetséges módszerei már évezredek óta foglalkoztatják a térségben élő népeket. A görög Hészionosztól Saint Simon-ig, vagy Kalergi “Páneurópájá”-tól Briand föderalizmusáig, a gondolati modellek számos aspektusból járták körül a kérdést.

Olyan modell azonban, melyet az érintett nemzetek széleskörűen támogattak volna, és amely alapját képezhette volna egy szerves integrációnak, nos, ilyen sohasem született.

A 21. század kezdetére azonban a nemzetközi pénzoligarchiának komoly erőszak árán sikerült egy furcsa, közös akolba kényszeríteni az itt élő népek nagy részét. Ezt a közös akolt azonban úgy telepakolták robbanásveszélyes problémákkal, sanda hátsó szándékokkal és igazságtalansággal, hogy – ha nem gondolják újra, és nem építik újra az alapoktól az egészet – félő, hogy hosszú időre elveszik Európa népeinek kedvét egy hasonló kísérlettől. Korunk nagy hazugságai: A közös európai gondolat (avagy: miből érdemes várat építeni?) Tovább olvasása

Szavazás a NIF-en a halálbüntetésről

Szavazást indít szerkesztőségünk, a halálbüntetés visszaállításának kérdéskörében. Az elmúlt napok, de az ezeket megelőző hetek és hónapok számos olyan bűncselekménnyel múltak el, amikor brutális gyilkosságok borzolták a kedélyeket.

Egyes médiumok a demokrácia és az emberi jogok érvényességének indokai mögé bújva igyekeznek védeni a törvényeket nem tisztelő, a társadalom többségét képviselő tisztességes emberekkel szemben a brutális, életellenes bűncselekmények elkövetőit. A felháborodás egyre nagyobb, a mindenkori kormányzatok viszont a liberális eszmerendszert képviselve állnak hozzá ehhez a kérdéshez. Önöknek, mi a véleményük?

Kérjük Olvasóinkat, szavazzanak!

A szavazásért klikkelljenek a képre, vagy a honlapunk bal oldalán a szavazás ablakban voksolhatnak.

Nemzeti InternetFigyelő

A meleg büszkeség monológja

Brezsnyev és Honecker melegen üdvözlik egymást
Brezsnyev és Honecker melegen üdvözlik egymást

Nem nagyon emlékszem már azokra az időkre, amikor még nem sugároztam melegségemet a környezetem felé. Arra emlékszem, hogy egyszer, mikor még kicsi voltam, és apám kivételesen foglalkozott velem, akkor rám szólt, hogy fiú létemre néha lehúzhatnám már a fejemről anyám bugyijait, mert nem kapok levegőt tőle. És hogy a hintalovat is használhatnám néha lovaglásra, nemcsak anya magas-sarkú cipőit.

Az iskolában mindig forró melegséget éreztem a barátaim iránt, de valahogy igazán sosem akartak észrevenni. Észrevétlen, szürke maradtam mindig.

Nem tehetek róla, de nagyon sok ember iránt érzek melegséget ma is, de azok a hideg, számító nőstények nincsenek közöttük. De csak ritkán viszonozták az érzelmeimet, és akkor is csak a világtól elvonulva melegedhettünk kicsit össze újdonsült párjaimmal. A meleg büszkeség monológja Tovább olvasása

Szörnyű jövő: az idő urai – avagy Új szintre lépett a modernkori rabszolgatartás –

E rövid kis szösszenetet nem szeretném közhelyek pufogtatásával kezdeni, de kétségkívül van abban valami, hogy bizonyos életkor felett a paranoia nem kóros elmeállapotnak számít, hanem a túlélés, az életbenmaradás elengedhetetlen feltételévé válik.

Valami hasonló érzés fogott el, amikor az Index internetes oldalán „A Microsoft bemutatta az Office 15-öt” címmel a redmondi szoftveróriás legújabb termékének bemutatójáról olvastam. Két bekezdés különösen megragadta a figyelmemet és azonmód el is gondolkodtatott, mégpedig nagyon. Szörnyű jövő: az idő urai – avagy Új szintre lépett a modernkori rabszolgatartás – Tovább olvasása