A keleti bolsevik hordákban nem csalódtunk, hiszen megszenvedtük, s így kiismertük őket. Nyugatra azonban naivan bámultunk sokáig.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Conrad Sittenfeld hazájában rendszeresen leantiszemitázzák a magyarságot. Vajon mi lehet ennek az oka? A magyar lelkialkatunk ugyanis alkalmatlan bármely nép gyűlöletére, de a Nyugat valahogy másként tekint ránk, másként ítél minket. Ám a saját antiszemitájuk mintha nem, vagy kevésbé komolyan létezne. Amikor az alábbi sorait olvastam a fenti szerzőnek, elgondolkodtam e kettős mérce okain és stratégiáján: “Zsidó jellemvonás a konok törekvés munka nélkül értéket produkálni, vagyis, minthogy ez önmagában képtelenség, értéket előteremteni csalással, vesztegetéssel, tőzsdemanőverekkel, a sajtóban terjesztett hamis híresztelésekkel, ezeket eltulajdonítani, aztán a munka reális értékeivel kicserélve másokra sózni.” Mennyivel másabb a mi megközelítésünk a zsidókérdéshez, s bizony ebben nagy szerepe van azon tisztességes zsidóknak, akik egykor Horthy mellé álltak a nemzeti hadsereg szervezésekor 1919-ben. 1956-ban pedig fegyverrel harcoltak a szovjet gőzhenger ellen, vagy 1990-ben lefeküdtek a képviselők elé, mert érezték, hogy félreviszik az országot. De szerepe van ebben Radnóti hazaszeretetének és a magyar toleranciának is, hiszen annyira sokan próbálnak bennünket antijudaistává tenni, hogy az már a butább honfitársaimnak is gyanús. (Lásd a Kertészek kirohanásait, Esterházy és Konrád nyilatkozatait.)… Számunkra a nagy csalódást a nyugat okozta! → Tovább olvasása
Kérjük, ne csak lájkoljon (Like, Tetszik), ossza is meg a tartalmakat!
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...