Olvasói gondolatok Kásler Árpád levele kapcsán (meghallgatás kérése a parlamenttől)

A tisztán látásérdekében lássuk előbb Kásler Árpád levelét:

Kásler Árpád- Levél az Országgyűlésnek

Tisztelt Országgyűlés!

Az Országházból nem látható és érzékelhető távolságból írok Önöknek, a Viharsarokból. Kásler Árpád vagyok, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke. Nem tudom, hogy mi vagyunk távol Önöktől, vagy Önök távolodtak el tőlünk, de akárhogy is legyen, a helyzeten nem változtat.

Levelem célja és szándéka megkísérelni a látszólag lehetetlent, megkísérelni azt, hogy az Önök érdekében olyan magatartásra ösztönözzem Önöket, amely magatartás következtében elkerülhetik azt a felelősségre vonást, amelyet egyébként, jónéhányan Önök közül nagy valószínűséggel, már semmilyen úton módon nem kerülhetnek el… Olvasói gondolatok Kásler Árpád levele kapcsán (meghallgatás kérése a parlamenttől) Tovább olvasása

Megártott a „meleg” Balog Zoltánéknak? (NIF kommentárral)

Talán fennállása óta először írt igazat a Népszabadság, amikor azt állította, hogy a kórházak gazdasági vezetői minisztériumi ukázt kaptak az intézményeikben található lovak megszámlálására. Szerkesztőségünk még a cikkhez csatolt – eredetinek tűnő – levélnek sem akart hinni, de kiderült, kellett volna.

Megáll az ész.

Nem tudjuk, hány csődör és kanca nyargalászik egészségügyi intézményeink udvarán, de abban biztosak vagyunk, hogy baromból – legalább is a minisztériumokban – több van. Amennyiben az Emberi Erőforrások Minisztériuma részéről az utasítást jegyző Móré Tamás főosztályvezetőt csapta tarkón a júniusi kánikula, akkor itt az ideje a nyári szabadságolásának, de ennél sokkal valószínűbb, hogy Balog Zoltán tárcavezetőnél mentek el otthonról. Balog egyébként is komplikált eset, már az egyiptomi papirusztekercsekben leírtak terjedelmét százszorosan meghaladó cigányprogramja is jelezte, hogy nála nyaktól felfelé valami felforrt, de 21. századi Széchenyi-imitátorként tetszelegve még annál is komolyabb tüneteket produkál, mint amit feltételeztünk róla… Megártott a „meleg” Balog Zoltánéknak? (NIF kommentárral) Tovább olvasása

Halálos veszélyben?

A “halálgyár”

Kedves Olvasóink! Az alábbi anyagot azért tesszük közzé, mert már a Facebookon isterjed, és bizonyára számos más csatornán is! 

Ez a szánalmas, pusztán beteges fantáziára épített paranoiás lázálom minden vad képzeletet felülmúl! (Helyenként olyan részletességgel írják le, hogy mi található a földalatti részekben, mint ha jártak volna ott. Lehetséges is, ha kellően bedrogozták magukat, és a rémálomban, képzeletben ott jártak!) Telis-tele van hallucinációval, és ki tudja, honnan vett idézetekkel, mint ha igazságokat idéznének. Felháborító ez a fajta rémisztgetés, és cukkolás.

 

Tudjuk, hogy a zsidóságnak van olyan kisebbségi része, akik hasonló módon gyűlölik a magyarokat, mint akik ezt írták, talán zsidógyűlölettől fűtve. Hogy ezt a förmedvényt kik készítették, nem tudjuk. Lehettek magukat magyarnak mondó beteg elméjű őrültek épp úgy, mint a magyarokat gyűlölő zsidók is, ez utóbbiak azért, hogy ezzel is bizonyíthassák a magyarok állítólagos antiszemitizmusát!… Halálos veszélyben? Tovább olvasása

200 kilométer gyalog?

 „Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,

Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,

Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,

Arany szabadságunkat aranyon eladták.” (Magyar népdal)

 

Soha nem gondoltam, hogy képes lennék gyalogolni 200 kilométert. A három évvel ezelőtti Nemzeti Zarándoklat eszméje azonban rávett, s 8 napon át kicsit megtoldva a 216 kilométeres déli zarándokszakaszt, legyalogoltam belőle közel 200-at. Köszönet azon magyaroknak, akik segítettek lelkileg és fizikailag, s köszönet az állandóan velem tartó Magyarok Nagyasszonyának, a Világ Királynőjének. Egy ilyen út alkalmas a számvetésre is, de alkalmas az ország állapotának – legalábbis részbeni – felmérésére. Rengeteg tisztaerkölcsű magyart ismertem meg, olyanokat, akik nem riadnak meg fizikai erőfeszítéstől és az engesztelés és engesztelődés (liberalizmustól idegen) terheit is képesek magukra venni.

Az útra vitt cipőm talpa megkopott, de a hit és a remény a magyarság feltámadása tekintetében: megerősödött. Eleinte azzal biztattam magam, amit Dobó István mondott: „inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl!” Később azonban jöttek az oroszlánok is szépszámmal. Igaz, mi Szegedről nem csak a szervezők által előírt kenyeret vittük, hanem a Szegedi Gondolatot is, ezért azután semmi megszólalási lehetőség nem adódott a zárórendezvényen, de a lélek így is erősödött. Most közreadom a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1946-os karácsonyi körlevelének kivonatát, amelyet útközben átolvastam párszor: 200 kilométer gyalog? Tovább olvasása