Üzentek a moziból! – avagy Hollywood: az időtlenség ura

Sokunk egyik meghatározó gyermekkori mozi élménye a legelső, az eredeti, az 1977-es Csillagok háborúja című film. Hihetetlen, teljesen újszerű látványvilágával annak idején mérföldkőnek számított a mozgóképalkotások között. Azt a fajta látványbeli „nagy durranást”, amit produkált, azóta nagyon kevés film, talán csak a Mátrix és az Avatar tudta utánacsinálni.

Manapság pedig, amikor beülünk a moziba megnézni egy-egy filmnek csak kis túlzással nevezhető, gyakorlatilag értékelhető történet nélküli látványtechnikai megvalósítást, az ingerküszöbünket már olyannyira feltornázták, hogy legtöbbször csak unottan legyintünk.

A virtuális valóságról, amiben élünk és egy filmről, A Mátrixról

A Mátrixról, ahogy még senki

„Szabadítsd fel a tudatod!”

Az ezredforduló legnagyobb filmes dobásáról, a mind témájában, mind kivitelezésében példátlan színvonalat felmutató Mátrixról rengeteg elemzés jelent már meg az utóbbi bő tizenhat évben. Mégsem haszontalan egy újabbal előállni, mivel ezek – érdekességük ellenére – sokszor éppen a lényegi mondandótól terelnek el, nem beszélve a hajmeresztő félrebeszélésekről és belemagyarázásokról.

A Mátrix lényegében egy dologról szól: a tudat felszabadításáról,

és minden, ami ezen kívül a filmet jellemzi, járulékos információ.

A Salak Fattya és a körülmetélt Uszkár‐díj

NIF: Grasszál a zsidó PT minden tagja Magyarországon. Ők a “magyar” elit elitje, a krémek krémje, vagyis a torta habjának habján a habcsók! Miután megkapják a magyar adófizetők pénzét, filmet csinálnak a magyarok gyarlóságáról, maguk önsajnálatáról, hősiességükről, s utána díjakat osztogatnak maguknak egymás között, s aztán a pénzadó népet mocskolják mindenhol a nagyvilágban! Ez a menetrend! A tipikus zsidó menetrend a befogadó néppel szemben! A magyar kormány szórja a pénzünket a magyargyűlölő zsidóság felé. Biztatva őket ilyenformán, hogy gyűlöljétek csak őket és ürítsétek ki a zsebeiket, amennyire csak bírjátok!!! Tűr a magyar nép, tűr, de meddig???

Felső kép: zsidók régen és ma! A zsidóság megmaradt, mint az elmebeteg, annál a régi emléknél, mely szerinte kiváltotta elmebaját. A mai állapotával nem tudnak csak a kívülállók, a gyógyítók, foglalkozni. Gyógyíthatatlan a beteg? Kényszerzubbonyt kell rá húzni? Zárt osztályba vetni?

A magyargyűlölő Nemes Jeles László, Saul fia! Látszik is rajta!!!

A Salak Fattya és a körülmetélt Uszkár‐díj
(„Son of Saul” = „The Bastard of the Scum”)
– nyílt levél Nemes Jeles Lászlónak –

Uraságod, tiszteletre a legkevésbé sem méltó rendezője a Saul fia című main-stream vonalú, csontig lerágott témájú – hát persze hogy Oscar‐díjjal is – fölizélt filmnek!
Nagyon figyeljen! Mert egy nép üzenetét közvetítem Önnek – a székelyekét!
Szar ember minden nációban van. De „maga” (az ilyennek, mint maga még az „önözés” is eufemizálás, amit nem érdemel meg!) a saját nációján belül ebből a fajtából is a válogatott („legszarabb”) kategóriába tartozik!

Hagyaték: Törött karddal – egyenes gerinccel – a keleti bástya katonái

A Hagyaték a magyar szellemi kulturális örökség átörökítésén munkálkodik. Leporolja a magyar múlt szellemi hagyatékának egy-egy darabkájáról a modern korokban rárakódott szennyeződéseket, hogy azok újra a maguk fényességében ragyogjanak.

Ezek a mozaikdarabkák – épületek, tárgyak, könyvek, emlékek, történetek, tájak, gondolatok és mindenekelőtt az azokat alkotó és alakító szellemek – hétről hétre a képernyőre kerülnek, hogy végül a soha el nem évülő egyetemes magyar szellemtörténet egészévé, a megújuló magyar hagyománnyá álljanak össze a nézők lelkében.

NIF