A ditrói helyzetről

Olvasom a Székelyország honlapon megjelent sorokat és egyre tisztábban látom, hogy mi is történik arrafelé. Elöljáróban csak annyit, hogy a tatárlakai amulettek három darabja hétezer évesek, s rajta a rovásjelek is annyiak. Vagyis a székely-magyar rovásjeleket, már ilyen régen használták azok az ott lakó „románok (?)” akiket valószínűleg a már a JóIsten telepített ide, hogy nagy vezérük (Csau) eladja majd az izraeli államnak azokat a zsidókat, akik bizony javarészt székely szombatos ősök leszármazottai lehettek, hiszen egyikük sem látszott valódi hébernek. Nem térnék most ki a Jászvásáron álló emlékműre, ahol maga a románság vallja be, hogy bizony német megszállás nélkül is voltak itt olyan vasgárdisták, akik irtották a zsidókat felsőbb parancsok nélkül is, vagyis ha rasszizmust kell kiáltani akkor a székelyek is tudnának!

Mindezt csak bevezetésként írom le, nehogy valaki azt higgye rólam, hogy nem ítélem el, ha valaki a származás, vagy felekezeti hovatartozás miatt, ne adj Isten a bőrszíne miatt különböztet meg valakit. Viszont nem értem, miként is lehetnek olyanok egyes emberek, hogy a szülőföldjüket, a hazájukat elhagyják – bármilyen veszedelem is járja arrafelé –, s elmennek olyan országba, ahol még ráadásul el is veszik a helyi emberek munkáját. Nem ismert a hazaszeretet fogalma Ázsiában?

Elegem van a demokratikus liberalizmus álarcába öltözött árulókból!

A nemzeti történelmi emlékezet holnapi jeles évfordulójára történő lelki készülődés közepette hozzám is eljutnak a hírek természetesen, hogy nem csak mi, a magunkfajták, hazában-nemzetben gondolkodók készülődünk Horthy Miklós Kormányzónk nemzetgyűlési beiktatása 100. kerek évfordulója megemlékezésére, hanem a másik oldal is és másképpen.

A másik oldal, ha úgy tetszik az a másik maradék Magyarország rész, akiknek megállt a történelem, valahol a múlt század negyvenes éveinek végén, a kékcédulás választások után, amikor a munkásosztály ökle lecsapott és tudati rendet teremtett az osztálygyűlölet nevében, vélt ellenségeit megsemmisítve, elhallgattatva mindenkit évtizedekig