Csata Ernő: Gyanútörténet

Egy nőnek alkalma nyílt, hogy ellenőrizze a férje telefonját. A névjegyzékben talált három olyan jeligét, amelyek gyanúsak voltak számára: az első ,,a leggyöngédebb érintés,’’ a második ,,édes könnyek,’’ a harmadik pedig ,,álmaim asszonya’’. A nő előbb kétségbe esett, majd dühbe gurult és féltékenységi rohamában sorban felhívta a gyanús jeligéket, hogy megtudja, kiket takarnak valójában. 

Jótékonysági est a nemzeti jogvédelem javára

„Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem” – írta Nagy László Adjon az Isten című költeményében. Hatványozottan igaz ez a nemzeti jogvédelem ügyére, amelynek harcosai afféle szegénylegényként egyenlőtlen feltételekkel küzdenek a pénzzel degeszre tömött globalista szervezetek ellen. Összehasonlításképp jó tudni, hogy az olyan kártékony politikai aktivista egyletek, mint a Társaság a Szabadságjogokért, az Amnesty International vagy a Helsinki Bizottság, évente több százmillió forintból gazdálkodhatnak, miközben a Nemzeti Jogvédő Alapítványnak és a Nemzeti Jogvédő Szolgálatnak mindössze egy-két millió forint áll rendelkezésére egy esztendőben.

Az áldatlan helyzeten változtatandó a Nemzeti Jogvédő Szolgálat farsangi jótékonysági estre hívja hazafias és szolidáris támogatóit. Az est célja a meghívóban foglaltak szerint „a sorosista patriofóbok-liberálisok külföldi és hazai jogi pergőtüze elleni nemzeti jogvédő küzdelem támogatása, forrásainak növelése, a nemzeti jogvédők és a támogatók összekapcsolása.”