Mottó: Quem Deus perdere vult, dementat prius
(Publilius Syrus; Ovidius; Szophoklész; Euripidész és valószínűleg még sokan mások.
Ősrégi közmondás, de máig időszerű: Akit az Isten meg akar büntetni, előbb elveszi az eszét.)
Ha a fenti mondás igaz, akkor nagyon nagy veszedelem leselkedik Európára, és az egész un. „internesönöl kommjunitira”, az un. „nemzetközi közösségre”, ahogy a nyugati, „fejlett” országok, a földi igazságosztás önjelölt letéteményesei szeretik magukat titulálni. Márpedig a mondás igazságát századok tapasztalatai valószínűsítik.
Én magam nagyon régen, Tolsztoj „Háború és Békéjét” olvasva találkoztam vele először. Hosszadalmassága miatt nem akarom idézni az esetet, de amikor Napóleon serege átlépte az orosz határt, Napóleon olyat tett, amiben Tolsztoj a mottó igazságát ismerte fel. Ha napjainkban az ember némi figyelmet fordít a politikai eseményekre és a politikai hangadók nyilatkozataira, elképedve tapasztalja, hogy mennyire elidegenedtek a valóságtól, magyarul milyen végzetesen tájékozatlanok és hogy a világeseményekre mennyire ésszerűtlen, a legtöbb esetben rögeszmés válaszokat adnak. Emellett az erkölcs szó jelentését még hírből sem ismerik, nemhogy döntéseikre bármi befolyással bírna. A rögeszmék egész rendszerét fejlesztették ki, amelyek közül a legátfogóbbat liberalizmusnak nevezik. Az emberiség gondolkodó része azt már régóta tudja, hogy ez az un. liberalizmus a legbetegebb téveszmék diadala a józan ész felett, de amit manapság látunk a „vén Európa” politikai életében, amit manapság eladnak nekünk a liberalizmus védjegyével, az a végső szakaszába került dementia, az elvénüléssel járó, már visszafordíthatatlan szellemi leépülés. Unió, Unió, Te Csodás! (1. rész) – Elmeállapot elemzés → Tovább olvasása
Kérjük, ne csak lájkoljon (Like, Tetszik), ossza is meg a tartalmakat!