Amikor megkockáztatom, hogy a felgerjedt néphangulattal szemben megfogalmazom rendbontó gondolataimat, eszembe jut a vén Crispos. Miltiades hadvezérre ő is halált kiáltott. „Keservesen esik bár, de mit tegyünk, ez a néphangulat.
Ki kockáztatja birtokát a felgerjedt habokkal?” (Madách Imre: Az ember tragédiája 5. szín) Remélem, hogy nem, de ha mégis elveszíteném is a hívő nép-nemzeti magyarok rokonszenvét, akkor is elmondom, – leírom a népvándorlással kapcsolatos gondolataimat. Én ugyanis hálás vagyok a menekülteknek, mert rárobbantották a világra a valódi problémákat. Siettetik a történelmileg törvényszerű világválság lefolyását, azaz, hogy ez a cc. 2500 éves történelmi periódus véget érjen. A Vízöntőtől remélt korszakváltás végre itt van a küszöbön.
Az ismert emberi történelemben páratlan, totális világhatalomnak, az elképesztő sikertörténetnek vége. Megbukott a világot tönkre juttató pénzrendszer, világgazdaság, politikai rendszerek. Szemünk előtt zajlik a Finálé. Valószínű, hogy az emberiség, és a vándorló tömegek fel sem fogják ennek a Canossa-járásnak a világtörténelmi jelentőségét. A jelenlegi Világrendet szétzúzza a népvándorlással érkező Világválság, ami csírájában magvát szakítja az Új Világrend-terveknek. (Egy bank, egy kormány, egy hadsereg? Készítsünk már egy tisztességes megvalósíthatósági tervet és egy rendes hatástanulmányt!) A jelenlegi Világrend haláltusája brutális. Lásd a párizsi merényletet, és az európai válaszlépéseket! Itt az ideje végre világosan megfogalmazni az elmúlt világkorszak legfőbb vonásait, és azt, hogy mire van szüksége egy új korszakban az egyénnek és mire az emberiségnek. Király B. Izabella: Renitens gondolatok a népvándorlással kapcsolatban Tovább olvasása