1920. június 4-én a versailles-i kastélyrendszerhez tartozó Nagy-Trianon palotában minden idők legszégyenteljesebb és legigazságtalanabb „béke”- diktátumát kényszerítették egyoldalúan a magyarságra a kollektív bűnösség elvét alkalmazva. Egyedül a magyaroktól tagadták meg a kötelezően előírt önrendelkezési jogot, miközben a többi állam Magyarország rovására gátlástalanul gyarapodhatott. Hazánk területének 2/3-át, lakóinak több, mint 1/3-át elcsatolták.
Nincs a világon még egy ország, melyet saját nemzetrészei határolnának. A földgolyón nincs egyetlen példa sem a történelem során, arra a tragédiára, amit a magyarság a Kárpát-medencében megszenvedett, nemcsak magáért, de Európáért is.
Nagy a felháborodás az Európai Unióban, mert a magyar miniszterelnök a brutális gyilkosságok nyomán kibontakozott vitát a halálbüntetésről nem fojtja el, hanem úgy nyilatkozott, hogy a kérdést napirenden kell tartani.
Az EU ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy szóban újra elítélje Magyarországot, mindenek elött az EU Bizottságának elnökhelyettese, Franz Timmermanns akként nyilatkozott, hogy „egyetlen másodpercet sem fog késlekedni” a halálbüntetés magyarországi bevezetése esetén az EU-szerződés 7. cikkelye szerinti szankciós mechanizmus életbe léptetésével. Dr. Eva Maria Barki: Halálbüntetés az Európai Unióban→ Tovább olvasása
Kérjük, ne csak lájkoljon (Like, Tetszik), ossza is meg a tartalmakat!