Amerikában már magyar határrevíziót vizionálnak

A magyar Putyin címmel jelentetett meg cikket a befolyásos amerikai külügyi lap, a Foreign Affairs. Az alcímben felteszik a kérdést, hogy vajon felvetődhet-e Orbán fejében a határrevízió. Mitchell A. Orenstein mellett a Political Capital elemzői, Krekó Péter és Juhász Attila a szerzők. A cikk felidézi, hogy amikor az Orbán-kormány magyar állampolgárságot adott a határon túli magyaroknak, akkor “sokan féltek attól, hogy ez túlságosan fel fogja erősíteni a nacionalizmust, és támogatja a határon túli szeparatista kezdeményezéseket”.

Ráadásul a cikk szerint Orbán nem győzte hangsúlyozni, hogy a magyar nemzet határai nem a jelenlegi országhatároknál húzódnak, hanem leginkább a Trianon előtti határoknál.

Ez pedig szerintük “erősen emlékeztet Putyin politikájára és logikájára, mivel Oroszország is állampolgárságot ajánlott az ukránoknak és az abházoknak, ami megelőzte az orosz inváziót” – áll a cikkben. A szerzők hozzáteszik, hogy “Orbán Viktor célja a határok megváltoztatása helyett inkább a szavazatszerzés, emiatt játszik rá erősen a nacionalista nosztalgiára akkor, amikor a szomszédos országokban élő magyar kisebbségekről beszél”.

Kizárták a sajtót a miskolci városvezetés peréről – koncepciós eljárás?

Miért zavarja a nyilvánosság a miskolci városvezetést, mit titkol a jegyző? – tette fel a kérdést Pakusza Zoltán, jobbikos önkormányzati képviselő a Miskolci Járásbíróság épülete előtt csütörtökön tartott sajtótájékoztatóján.

A politikus ismertette, 2015. január 3-án a Miskolci Járásbíróságon büntetőügy megtárgyalására került sor. Az eljárásban közszereplők vettek részt, többek közt Miskolc város jegyzője, a vádlott pedig egy civil szervezet elnöke, aki ki merte mondani véleményét a hivatal munkájával kapcsolatban. Pakusza hozzátette, az eseményről a sajtó is tudósítani kívánt, hogy a nyilvánosság elé kerüljön: a jegyző milyen bűncselekménnyel vádol, mi a feljelentés alapja. Az eljáró bíróság azonban megtiltotta, hogy a tárgyalásról kép- és hangfelvétel készüljön.

Nagyot eSeL…

Ha azt hiszed, a pénz nemessé tehet. Bár a papírdarabkáknak állítólag nincs szaga, de a rajtuk hemzsegő baktériumok nagyon fertőzők. A gyakori pénzszámlálástól kezét ellepő kórokozók az egész testet ellepik, s bekúszva az agyba, egyre rombolóbb folyamatokat indítanak el. A higiéniai igénytelenséget mutató külső mögött az énkép is átalakul. A birtokolt koszos papírhalom által a világhódító szerepében tetszelegve, azt hiszik, ők mindenkivel és mindennel azt tehetnek, amit akarnak. Ekkor már nem az előttük megtisztított úton, vagy a felfelé vezető lépcsőket borító piros szőnyegen járnak, hanem abban a tévhitben élnek, hogy az anyaföld felett lebegnek hozzájuk hasonló társaikkal együtt, amolyan önmaguk kiválasztottjaként.

Aztán az első, hatalmas pofont közülük kapva fenékkel érnek a földre, hogy ott szemléljék a valóságot, amit maguk gerjesztettek. Nem csodálkozhatnak, ha körbe köpdösik őket azokat a jelzőkkel, amiket ők osztogattak, beszennyezve velük, az amúgy sem habfehér  közéletünket. Válaszként a család szentségére hivatkoznak, mentegetvén magukat, miszerint ők tisztelik mások hozzátartozóit. Ám az országba-világba ordibált mocskok után mit érezhetnek  főleg a gyerekek, akiknek apjukat, közelállóikat ilyen jelzőkkel illették? Vajon hogyan dolgozzák fel lelkileg és mi lesz a válasz? De ami még rosszabb, a pár nap alatt elhíresült kifejezéseket oly természetességgel használják már az utcán, iskolában, járműveken pöttömnyi gyerekek is, hogy hosszú időre visszafordíthatatlanná váló, mindannyiunkat érintő káros folyamat részesévé váltunk.

Gyanakszom

Gyanakszom azokra, akik a nyugati civilizáció diktatúrájának egyes következménye ellen emelnek szót, az ok megszüntetésére tett javaslat nélkül.

Lehet ez a következmény – mint jelenleg – országokat vagy egy ország-csoportot érintő, mint a be- és kivándorlás (ld. magyar- és EU-s pártok és parlamenti képviselők megnyilvánulásai), vagy ennél nagyobb hatásúak, mint a III. (nukleáris) Világháború veszélye, amely kirobbantására az USA és csatlósai Oroszország fenyegetésével készülnek (Ken Jebsen, német újságíró: „Szellemi mozgósítás”).

Ezt pusztán önfényező pótcselekvésnek tartom, mert minden épeszű embernek tudnia kell, hogy az ok újratermeli az okozatokat, tehát a következmények elleni fellépés önmagában nem eredményez megoldást.