Sólyom-röptetés

Legutóbb éppen négy esztendeje nyitotta meg az országgyűlés alakuló ülésszakát a köztársasági elnök. Dacára annak, hogy a megelőző hetek hazugság-fertőben végigvitt választási kampánya, az abból született végeredmény világossá tette számára a tényt, mégis így fogalmazott: „az „Országgyűlés az egész ország gyűlése, együtt van benne minden politikai irányzat, amely Magyarországon számottevő támogatást élvez.”

Erősebb a feltételezés, hogy azidőtájt már tudott arról, hogy a számára átadott dokumentum, amely az államháztartás helyzetéről készített beszámolót is tartalmazta – hamis adatokat tartalmaz. Az Alkotmányra, annak betű szerinti értelmezésére mindig kínosan ügyelő Sólyom László később is csak cérnahangon volt hajlandó az őt, a médiában elmarasztaló nyilatkozatokra egyébként bármikor kész mszp-szdsz alakulat bűncselekmény-ízű tettét minősíteni.

Az őszödi hangfelvétel – számító módon 2006. szeptember 17-i – nyilvánosságra hozatala után a szavazásra jogosult állampolgárok jelentős része hitte, a vis maior lehetőséget ad az elnöki kötelezettség újabb kinyilvánítására, a kormányalakítási megbízás visszavonására. A megállapítást, hogy ő nem lett volna jogosult e lépés megtételére – akkoriban sokan megénekelték, csakhogy az Alkotmányunk attól kerettörvény, hogy ne tartalmazzon kitételt egy csalással-hazugsággal hatalomra került párt szankcionálására.

Ezért kellett volna az Alkotmány szellemében közbelépnie, és nem pedig további négy évet elvennie a nemzet felemelkedésében bízó polgároktól.

Szeptemberben még lehetett ingatag, de az elkövetkező 23-i, nemzeti ünnepen történtek, – nevezzük nevén – a magyar nép megverése már elegendő indokot szolgáltatott a köztársasági elnök határozott fellépésére. Ha az utóbbi évek, országunk külső-belső biztonságát veszélyeztető szélsőséges megnyilvánulásra kellene példát hozni, akkor az mszp-szdsz kormányé az volt!

Elmúlt tehát négy év.

Míg az Alkotmány 3.§. 2. bekezdésében foglaltat – „A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában” a korábban alkotmánybíróként is fungált Sólyom László az országgyűlés 2006-os alakuló ülésére hivatalos parlamenti pártok esetében, tudomásul vétel végett a demokrácia egyik alapfeltételeként magyarázta, addig az ezévi választáson több, mint nyolcszázezer szavazó akaratából bejutott jobboldali radikális (nem pedig szélsőséges) szervezetet, mint negatív példát említette ország-világ nyilvánossága előtt. Ezzel együtt a sárga-kék színkeverés után zölddé vált máshol mások bejutását – megnyitó beszédében – szinte ujjongva, pozitív eredményként hirdette.

A dráma „abban van”, hogy a megjelent nagykövetek, és más külföldi meghívottak ily módon első kézből tájékoztathatták országaik közvéleményét a magyar parlamentbe jutott „szélsőségesekről”, hogy más honi médiabeli minősítést ne is említsek.

Sólyom László köztársasági elnök beszédének negyedét kitevő inszinuációja (sejtetése) jogos felháborodást keltett a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciótagjai körében, amelyet tovább növelt a felduzzadt kormánypárti oldal kirekesztő megnyilvánulása, az eskü előolvasására, hagyomány szerinti legfiatalabb képviselőként jogosult jobbikos Dúró Dóra letiltása.

A radikálisok ígérete szerint váratlan eseményekben remélhetően bővelkedő parlamenti munka első megnyilvánulását éppen a határon túli magyarokért olyannyira aggódó(!) mszp-sek adták, akik a felhangzó Székely Himnusz eléneklése helyett az ülésteremből szégyenletes módon eltávoztak.

Közeleg a soron következő  köztársasági elnök személyének megválasztásának ideje.

A magyar nemzet érdekeit szem elől tévesztő, gyáva, áruló elnökre nincs szükségünk.

A kiválasztás egyik feltétele: Hídon megfordulni tilos!

Arthur

Nemzeti InternetFigyelő