Az abszurditás szimfóniája, avagy meddig tarthat még a globális piramisjáték

Korunkat, a 21. század világát vizsgálgatva az elemzőknek nagyon gyakran jut eszükbe az “abszurd”, “abszurditás”, a jelzők és kifejezések között. És valóban, ez a kor olyan jelenségek sorozatát produkálja, amikre régebben még a legrosszabb álmaikban sem gondoltak az emberek.

A demográfiai krízis, a deviancia és eltévelyedések tobzódása, a fogyasztói idiotizmus, az erőszak kultusza, a média általi tudatbefolyásolás és még sorolhatnánk a mindenki által ismert jelenségeket, melyeknek árnyékában egy új igencsak ijesztő jövőkép látszik kirajzolódni. A pénz fétise, és az emberi test és szellem megvásárolhatóságának és lealázásának megvalósulása soha nem látott mélységekbe lökte a nyugati civilizációt. Pedig napjaink technikai fejlettségi szintje mellett (ami az egyedüli pozitív hozam) nem szabadna gondot okoznia a populáció emberhez méltó eltartásának, sem Európában, sem a világ más részein.

Ezen (sajnos kissé naív) idilli cél megvalósulása helyett mit láthatunk a világban körbepillantva? A parciális érdekek tobzódását, a maffia-szellem érvényesülését a legfelsőbb szintektől kezdve a legalsókig.

Néhány bankárdinasztia a világ erőforrásainak majdnem felét felhasználva, ellenőrzése alatt akarja tartani a földgolyó egészének történéseit. Ezen irdatlan összegek kiszivattyúzása, és a politikába, valamint háborúkba történő visszaforgatása mára már nagyon jól bejáratott forgatókönyvek szerint történik. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy enélkül a néhány családra “optimalizált világrend”

nélkül az egész világ népessége sokkal magasabb szinten, emberibb módon élhetne. És biztos, hogy sokkal nagyobb nyugalomban és békében. És ha valamelyik rendszerhű mameluk szokás szerint egy újabb összeesküvés-elméleti agyrémnek kívánja titulálni az ilyen beszédet, megkérem ne fáradjon. Ehhez már nagyon késő van. Ez olyan, mint amikor a 8. hónapban levő menyasszonyra fehér ruhát próbálnak ráadni és oltár elé akarják vezetni. Meg lehet ezt tenni, csak már nem nagyon van ruha, ami elfedi a valóságot. És ha a demokrácia csodáiról akarnának mesélni, akkor megkérem őket, hogy menjenek el vidékre, és az ott lakó nyolcmillióból ötnek feltétlenül meséljék el a demokrácia vívmányait.

Nevezetesen, hogy igenis meg lehet élni 30 ezerből. És hogy a villany csak átmenetileg van kikapcsolva. És ha tegnap betörtek, akkor mindjárt itt lesz a rendőrség. És nem igaz, hogy a határból ellopnak minden termést. És hogy gondolni kellett volna rá, hogy fel fog menni a devizahitel kamata. De valahol ezen a ponton ideje elindulni haza Pest felé, mert ha a vasvillát még nem lopták el a szorgos fémgyűjtők, akkor heves lehet a házigazda reakciója…

A valóság és a szép, de idióta eszmék küzdelméből tudjuk, hogy végül mindig a makacs tények szoktak felülkerekedni. Néhány év múlva ezen a “polgári demokráciásdin” éppen olyan nagyokat fogunk hahotázni, mint régebben a “népi demokráciásdin”.

De térjünk vissza a globális események színterére. A bankár-keresztapák által felépített torz gazdasági és politikai rend mára már túlságosan is kemény szorításban tartja a világ nemzeteinek a többségét. A pénzbehajtás dimenzióit elméretezték és már nem lehet visszacsinálni a dolgot, pedig nyilván a kivitelezők is látják már, hogy túllőttek a célon. Az adósságok világméretű elengedése éppúgy nem segítene már, mint ahogy újabb megakölcsönök kihelyezése sem oldana meg semmit. A rendszer ezen állapotában bármit is tesznek, minden rosszul sül el. Mint egy rossz házasságban a válást megelőzően. A görcsös jószándék újabb és újabb kudarcot produkál.

A MAI VILÁGGAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI RENDET SEMMI SEM TUDJA MÁR MEGMENTENI A PUSZTULÁSTÓL!!

De nem tudjuk mi, mikor és hogyan fogja kiváltani a láncreakciót. Olyasfajta érzés ez, az erre érzékenyeknek, mint a II. világháború előtti hangulat lehetett. Akkor is az emberek nagy része már 1938 közepétől sejtette, hogy itt háború lesz. Voltak hitetlenek, gúnyolódók és nihilisták is, de a többség érezte mi következik.

Akkor is tippelgettek, különböző kombinációkat találtak ki, amire a később kibontakozó események természetesen még csak nem is hasonlítottak. De a lényeget érezték. MI EGYET KÍVÁNJUNK NAGYON! AKÁRHOGY IS FOGNAK TÖRTÉNNI AZ ESEMÉNYEK, MINDENKÉPPEN LEGYENEK BÉKÉSEK, ÉS NE TÖRTÉNJEN HELYREHOZHATATLAN OSTOBASÁG!

Az egész globális pénzügyi rendszer összedőlésére vonatkozó előrejelzések ma már valóságos sportággá váltak világszerte. A Nobel-díjas közgazdászoktól kezdve a kocsmapulton könyöklőkig szinte mindenki megtette már tétjeit, mindenki tudja, hogy jön az elkerülhetetlen. Vannak türelmetlenek és szkeptikusak, vannak érdektelenek és hisztérikusak. De valószínűleg majd minden politikusabb ember tudatának hátsó szegletében ott rejtőzik a gondolat, hogy vajon hogy fog elkezdődni? Görögország indítja el a pánikreakciót? Vagy Spanyolország fogja? Esetleg egy európai szintű bankpánik viszi el az eurót és az rántja magával az USA-t? Vagy az olajállamok és Kina dobják piacra egyszerre a dollárkészleteiket, és így Amerika dől rá Európára? Netán földrésznyi éhség-tüntetések döntik be a központi bankokon át láncra vert nemzetállamokat? Valószínűleg egyik sem, vagy talán mindegyik egy kicsit.

A mai világgazdaság a vihar előtti állapotában egészen extrém jelenségeket produkál. Olyasmi ez, mint amikor a cunami előtt az óceán egyik felén visszahúzódik a víz egy fél órára. Kezdjük a birodalom központjánál, a bankárdinasztiák által totálisan ellenőrzött USA-nál. A világpénz és a bankárdinasztiák gazdaállamában az USA-ban egy hihetetlen eltorzult gazdasági szerkezet jött létre. Minden valamire való termelés elhagyta már az országot. Egyedül a belső szolgáltatások és az agrárium működik még valahogy (no meg a tudomány és computer-ipar) Az ország GDP-jének 37-39%-a származik csak saját tevékenységből. Az összes többi, tőkebefektetések hozama, pénzügyi szolgáltatás illetve a dollár világpénz szerepének lefölözése. Ezt egészíti ki a saját jegybankjától(vagy inkább a bankárcsaládoktól), vagy kötvénykibocsátás által felvett hitel. Amikor a Wikileaks iratokon felbosszantott Putyin elnök Obama képébe vágta, hogy az USA nem más mint egy világon élősködő parazita, akkor az amerikai elnök nem válaszolt semmit, csak nyelt egy nagyot. Nemigen lehetett erre semmit mondani!

És most képzeljük el, amint egy ilyen gazdaság a világméretű pénzügyi krízisben elveszti legfőbb támaszát: a világpénzt. Milyen hatása lehet egy lezüllött jóléti országra, ha GDP-je az egyharmadára zuhan? Na, de ne vízionáljunk Amerikának ilyen dolgokat, pedig nagyon is reális (sőt valószínű) a felvázolt elképzelés. Ez az ország a II. világháború utáni években az egész világ GDP-jének 40%-át adta. Ma naturáliában a 8 %-át adja, de a pénzügyi jövedelmekből a 24,5 %-át teszi zsebre. De ebből a világnak is kezd elege lenni.

A figyelmes szemlélő láthatja, amint a világ különböző régióiban TUDATOSAN kezdik kiszorítani a dollár használatát. A dél-amerikai országok közös valutát vezettek be az egymás közötti elszámolásokra, kétoldalú megállapodást kötött Kína és Oroszország a dollár kizárására az egymás közötti kereskedelemből. Ugyanilyen egyezmény lépett életbe pár hete Kína és Japán között. Irán már egyáltalán nem fogad el dollárt az olajért, de más olajországok is tervezik a dollár egyedüliségének megszüntetését. Ezek, bár nem tűnnek látványos dolognak, valójában a ma gazdasági háborúinak fő eseményeit jelentik. Minden ilyen esemény elég érzékeny ütést jelent Amerikának, de egyelőre (bár már eléggé visszaszorult) még mindig a nemzetközi fizetések 65%-át dollárban bonyolítják. (20 éve ez még 83% volt) Amerikában járva azért érzékelhető az életviszonyok nehezedése, de a jóléti vívmányokból még csak alig-alig kopott le valamennyi. Nagyon sok helyen már 10 éve nem volt béremelés, a benzin ára soha nem látott magasságba (4$/gallon- kb 215 Ft/l) emelkedett. Az átlag kisember munkamorálja hasonló a mi rendszerváltás körüli munkatempónkhoz.

Kicsit dolgozgatnak, de nem teszik nagyon oda magukat. Szinte mindennap járnak étterembe, egy cseppet sem kételkednek a média-ipar agymosás szólamaiban és vastagon át vannak itatva felsőbbrendűség-tudattal. Fogalmuk sincs arról, hogy a világ más részein sokkal többet dolgoznak az emberek kevesebb pénzért, és még kevésbé vannak tisztában az őket fenyegető globális veszélyekkel. 2011-ben egy igazi nemzeti mű-drámát játszottak, amikor a hitelplafon-felemelésről kellett dönteniük, nevezetesen, hogy a saját maguk által nyomott pénzből felvegyenek e még egy hiteladagot (amit természetesen más fizet igazából).

Végül megszavazták, de előtte Obama drámai beszédet mondott a kongresszus előtt. Azt fejtegette , hogy ha nem szavazzák meg, akkor vagy a tudományfinanszírozásból vesz el 200 milliárdot, vagy az űrkutatásból. Látni kellett volna azt az irtózatos megdöbbenést, amikor ez felvetődött. Óriási pofáraesés lesz számukra, amikor igazi – és nem általuk létrehozott – pénzért kell gürizniük, és igazi teljesítményt kell letenni az asztalra…. És nincsen tovább évi 1100 milliárdos fizetési-mérleg hiány, és az egész földgolyóra kiterjedő online katonásdi, drónokról pufogtatás, és repülőgép-anyahajó vonulgatások… De ez legyen az ő problémájuk.

A világgazdaság problémáit és a általában a világ lezüllesztésének legfőbb tényezőit is ezek a jeles bankárdinasztiák alapozták meg. A végsőkig liberalizálva a pénz és értékpapír rendszereket, egy egész világot átfogó “szerencsejáték” ipart hoztak létre, ahol az árfolyammozgások szeszélyeinek van alárendelve az igazi emberi teljesítmény és erőfeszítés. A mai világban már szinte mindenki természetesnek fogadja el, hogy néhány spekuláns tevékenysége miatt világszerte veszítik el vagyonuk tetemes részét hatalmas nyugdijalapok, melyek emberek százezreinek egész életen át félretett pénzét kezelték. A régi, konzervatív világban ezeket azonnal falhoz állították volna, ma azonban ünnepelt hősöknek számítanak (Soros, Goldberg stb..) akik fineszesek és talpraesettek voltak. Csak érintőlegesen említhetjük meg az ugyanezen pénzügyi körökből kiinduló világméretű agymosásokat, a deviancia finanszírozását, a vallás elleni támadásokat, az abortusz világra-erőltetését és a liberális idiotizmus többi gyöngyszemét, ami nyilván saját uralmuk érdekében történik. Célja nyilván egy csökkent számú, agyatlan, erkölcseitől, családjától és mindenféle védekezőkészségétől és kötődésétől megfosztott szó nélkül robotoló ember-állat réteg létrehozása, amely biztosíthatná a hosszú távú uralmon maradást. (ó micsoda borzalmas összeesküvés-elmélet!)

Jól mutatja a világgazdaság mai működését az egyszerűsített pénzforgalmi statisztika: Míg 25-30 éve a napi nemzetközi banki átutalások összege nem haladta meg a 70-80 milliárd dollárt, addig ma ez a szám 1500-1600 milliárd $ körül van. A reálgazdasági mozgások közvetítésére 170-190 milliárd is elég lenne. A TÖBBI SPEKULÁCIÓS PÉNZMOZGÁS!! Ez az erkölcsi és motivációs háttere annak a megérzésnek, hogy itt a tőke már csak a könnyű megtérülést keresi. A macerás reálgazdasági befektetésekhez, az értékteremtéshez sem motivációja, sem igazi hozzáértése nincs.

Valójában ez az igazi oka az egyre mélyülő reálgazdasági válságnak is. A pénz fölébe kerekedett a józanésznek, a munkakedvnek és a kreativitásnak. Mindent bedarált és maga alá rendelt, és amíg ez így marad, addig esély sincs semmiféle kibontakozásra!

A világnak tulajdonképpen szüksége van erre a “tisztító viharra”, de nagy kockázatot is hordoz magában, mert pusztító vihar is lehet belőle. A pénzt tulajdonképpen le kell csupaszítani, csak az értékközvetítő funkcióját szabad meghagyni. Vissza kell adni a munka becsületét és a világ erkölcseit. “Mindössze” ennyi a feladat.

Kocsis Márk

Nemzeti InternetFigyelő