A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (12. tétel)

Jelen írásom egy sorozat része, mely sorozatnak a célja bebizonyítani, hogy a Szentkorona Eszme az élet minden területén alkalmazható, és Magyarország, de talán egész Európa egyetlen esélye a túléléshez, ha időben elkezdi alkalmazni, használni úgy, ahogyan azt eleink is tették, méghozzá sikerrel! Sorozatom minden fejezetének végén olvasható két felhívás, kinek van füle, hallja!

  1. Hogyan kellene a jogfolytonosságot helyreállítani?

(A kérdéskör jellegéből fakadóan könyvtárakat lehetne teleírni, ezért – a közérthetőségre is gondolva – csupán alapfogalmakat felsorolva, a cikksorozat korábbi tételeiben már érintett ügyre csak utalva foglalom össze a leglényegesebb összefüggéseket.)

A probléma jogi megfogalmazása

A Szentkorona Eszme jogfolytonosságának a visszaállítása azért különösen problematikus, mert egyrészt a bolsevista múlt még mindig kísért, másrészt a mostani hatalomnak kellene a saját – jól meg nem érdemelt – előjogairól lemondania (szabad korrupció, hatalmas lehúzások, óriási lenyúlások – mindenféle következmények nélkül). Az OLAF jelentés nyilvánosságra kerülése óta ez nem vitás, csak tagadható – és ez nem ugyanaz! Magyarul: nincs politikai szándék, mert lehet, hogy jobboldali, de túl liberális, ha meg baloldali, akkor meg globalista is, így aztán végleg ellenérdekelt.

A problematika másik jogi oldala a sorrendiség kérdése. Annak a nemzetgyűlésnek kellene kimondania a jogfolytonosság helyreállítását, amely még meg sem alakult.

A probléma gyakorlati kérdései

A sorrendiség kérdésével függ össze. Alkotmányozó nemzetgyűlés feladatát nem láthatja el normál keretek között megválasztott országgyűlés. Az alkotmányozó kodifikációhoz – amivel a Szentkorona Eszme jogfolytonosságának helyreállítása jár – csak speciális felhatalmazással ellátott nemzetképviseleti szerv kezdhet neki. Ami viszont nincs, mert az országgyűlés nem az, és ha meg lesz választva 2018. évben a következő, az sem fog bírni ilyen hatalommal, felhatalmazással.

Történelmi példa, az 1920-as megoldás felvázolása, és kiértékelése.

Érdemesnek tűnik egy történelmi példát áttekinteni összevetés végett. Majd száz éve, az első világégés után – még nincs megkötött béke, az még kegyetlenebb lesz – egy sorscsapással felérő Károlyi-féle államjogi-tragédia, majd egy még gyalázatosabb Kun(Kohn)-Szamuely(Sámuel)-Lukács(Löwinger)-féle „tanácsköztársaság” után, adott volt egy teljesen elgyengült ország, minden – de tényleg minden – szétverve, egyetlen egy dolog, ami stabilan alapja lehet az élet újraindulásának, az a hit, a remény, és a becsület. Innen kellett megteremteni az immár a függetlenségét visszakapott Magyarországot. A dolgot egyetlen egy momentum erősítette, hogy átmenetileg, egy történelmi pillanat erejéig Horthy Miklós kezében volt az egyetlen valóságos katonai erő, amely villámgyorsan bebiztosította az ország területének egy részén – messze nem a teljes részén – az országgyűlési választások lebonyolítását. Persze az emberek nagyon vágytak a világháború után a békére, és a békés közállapotok helyreállítására. (A bolsevista métely még nem szennyezte be a nemzet tudatát!)

A frissen megválasztott országgyűlés 1920. február 16. napján megalkotta az 1920. évi I. törvénycikket az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről.

Nagyon kivonatosan: a preambulumban kimondja, hogy az állami főhatalom megszűnt. Az országgyűlés működése is megszűnt. Az állami főhatalom gyakorlása lehetetlenné vált. Az újonnan lebonyolított választások alapján összeült országgyűlés képviselői nemzetgyűléssé alakultak, és meghatározta Magyarország államformáját, a törvény első fejezetében meghozta az alkotmányosság helyreállítására irányuló rendelkezéseket, majd a második fejezetben a kormányzói hatalomról rendelkezett, ezzel meghatározva Magyarország kormányformáját is.

Ezzel formálisan helyreállította a Szentkorona Eszme jogfolytonosságát, az első világháborút megelőző állapotnak megfelelően – azzal a különbséggel, hogy Magyarország függetlenné vált Ausztriától, és nem a Habsburg-Lotharingiai-ház tagja az uralkodó.

ITT olvasható az 1920. évi I. törvénycikk eredeti szövege

A mai helyzet problematikája, és összehasonlítása az 1920-as helyzettel.

Ma nem állunk egy világháború utáni pusztítás-pusztulás után, de így is érte a magyar közállapotokat néhány súlyos csapás. Államjogilag a legsúlyosabb csapás az, hogy nincs rendben Magyarország alkotmányos államéletének megalapozottsága. 1946.-ig formailag, jogilag királyság volt Magyarország, király nélkül, kormányzói tisztséggel az élén. Ez megszűnt, de jogilag nem megalapozottan. ( A köztársaság kihirdetése, és jogszabályi megalapozottsága egyértelműen törtvénytelen, ezért hatálytalan, és érvénytelen! )

A törvénytelenség nem alapozhat meg jogot-elv alapján 1946. év óta nincs állam, ezért nincs érvényes törvénye, nincs egyetlen jogszabálya, határozata, döntése sem! Ezért kell a Szentkorona Eszme jogfolytonosságának helyreállítása, mégpedig nagyon, és sürgősen! A „baj” az, hogy ma nincs lehetőség, katonai erő segítségével egy gyors parlamenti választás lebonyolítására, mert az nem lenne elég „demokratikus”, meg „liberális” meg „ojropéer”!

A jogi megoldás vegytiszta lehetetlensége

Az ideális, tiszta jogi megoldás azért lehetetlen, mert ez a róka fogta csuka esete. Előbb meg kellene választani egy alkotmányozó nemzetgyűlés követeit, de ahhoz kellene egy, a Szentkorona Eszme jogrendszere alapján meghozott választási törvény, ami alapján a követeket megválasztják. De az ilyen választási törvényt csak a Szentkorona Eszme alapján felállt országgyűlés hozhat. Itt harapnak egymásba a róka koma meg a csuka. Ezért én egy olyan megoldást javasolok – amihez hasonlóra volt már példa – amely képletesen egy suhintással (gordiuszi csomót elvágó kardcsapás suhintására asszociálva) megoldja a helyzetet, persze utólagos eldolgozással, de elvszerűen ragaszkodva a Szentkorona Eszme előírásaihoz, és szellemiségéhez.

A megoldás levezetése – és összehasonlítása történelmi példákkal

A 2018-as választásokat megelőzően kellene egy olyan társadalmi demonstrációt „megcsinálni”, amellyel a közvetlen demokrácia eszközeivel  – a Szentkorona Eszme alapján, a nemzet, a Szent Korona tagjai közvetlen hatalomgyakorlással kimondják, hogy a.) a 2018-ban megválasztandó képviselők jogi státusa: követ, b.) aki az országgyűlésben majd a választói akarat alapján felhatalmazással kijelenti, hogy átalakul az országgyűlés alkotmányozó nemzetgyűléssé, és c.) rendelkezik a Szentkorona Eszme jogfolytonosságának helyreállításáról, d.) Magyarország államformájáról, kormányformájáról, és e.) a hatályos jogszabályok Szentkorona Eszmei revíziójának módjáról, és elveiről. Ennek a közvetlen hatalomgyakorlással kinyilvánított társadalmi demonstrációnak a részleteiről persze kell vitázni, és széles körben elfogadtatni a végleges megoldást, ezért is mellőzöm ennek részletesebb kifejtését, itt és most csak az elvi jellegét, és formáját írom le. A lényege, hogy nem egy jogi aktus, jogszabály, hanem a nemzet közvetlen, gyors döntésnyilvánítása, ami alkotmányos evidenciává válik a kinyilvánítása pillanatában, és kötelezi az alkotmányozó nemzetgyűlést. Ez az alkotmányos evidencia pedig így szól: Mostantól kezdve úgy viselkedünk, mintha a Szentkorona Eszme élne, és hatna. Ezért a Szentkorona Eszme mostantól él, és hat. A döntésnyilvánítás formája lehet tömegtüntetés, aláírásgyűjtés, de a lényege, hogy úgy hat, mint egy virtuális közfelkiáltás – mert mindenki, az egész nemzet nem lehet egyszerre egy helyen, ez nyilvánvaló. Az nem baj, hogy nyilván lesznek ellenzői, a lényeg, hogy a nemzet döntő többsége nyilvánvalóan felismerhető legyen!

Ennek a javasolt megoldásnak az a lényege, hogy formális jogi aktus nélkül a Szent Korona tagjai, a nemzet kinyilvánítja akaratát, és átmenetileg létrehoz egy olyan jogi helyzetet, amely alkalmas a továbblépésre, lehetővé válik a jogfolytonosság visszaállítása legitim módon, majd a már helyreállított jogfolytonosság elvi alapján már visszamenőlegesen pótolható az a jogi hiány, ami az átmeneti helyzetből kényszerűen adódott. Így véglegesen, teljes körűen, legitim joghatályosan helyreáll Magyarország ősi, szakrális államjogi helyzete.

Ennek a megoldásnak az előnye, hogy gyors lebonyolítás mellett lehet helyreállítani Magyarország állami helyzetét a történeti alkotmányunk, a Szentkorona Eszme, és történelmi hagyományainknak megfelelően.

Történelmi példaként említem Mátyás király megkoronázásának esetét. Az akadályoztatás oka az volt, hogy nem volt meg, nem volt meg Magyarországon a Szent Korona, mikor Mátyást koronázni kellett volna. Ezért megkoronázták, majd 80.000 aranyért visszavásárolta a Szent Koronát (ez akkoriban óriási összeg volt), és jó pár évvel később ismét legitim módon megkoronázták, akkor már a Szent Koronával. Átmeneti helyzet volt, ennek jogi vonzatával együtt, ezért az összes – még egyszer: az összes – addig meghozott törvényt, rendeletet, királyi dekrétumot újra megerősítette, hogy legitim legyen, hogy legális legyen, hogy érvényes legyen. De átmenetileg meg kellett oldani a problémát. Ezért a javaslatom is egy pillanatnyi bizonytalanságot követően teremti meg a végleges állapotot, ami már minden követelménynek megfelel.

A Szentkorona Eszme azon jogelvei, melyekből a fenti gondolatok eredeznek, a következők:

  • Magyarország mindig független – Hungaria semper libera.
  • A Szent Korona sérthetetlensége
  • A közhatalmat a Szent Korona nevében gyakorolják
  • A magyar nemzetállam alapelve: nemzeti és állampolgári egyenjogúság a politikai szabadság teljessége a társadalom kulturális jellegének, a magyar nyelv és kultúra szerepének tiszteletben tartásával.

Mindezek ma sajnos nem így működnek, de a Szentkorona Eszme szerint így kellene, mert ez következik belőle. Csak következetesen, kompromisszumok nélkül gondolkodjunk, akkor egyértelművé válik a világ előttünk!

Folytatom! (Mióta szent a Szent Korona – és miért?)


Felhívás!

  1. Politikusok, közszolgálati dolgozók, közfeladatot ellátók, kinevezett közalkalmazottak, választott társadalmi funkcionáriusok!

Az a dolgotok, hogy a magyarságért, a magyar emberek közösségéért tegyetek, ne magatokért! Ezért kötelességetek a Szentkorona Eszmét alkalmazni, és azt mindenkor, mindenkivel betartani és betartatni! Ne feledjétek!

  1. Magyarok!

Nektek az a dolgotok, hogy a Szentkorona Eszme szerint szemetek a választott emberek tevékenységén legyen! Jogotok, de egyben kötelességetek is az ellenállás joga – Ius Resistendi – szerint megakadályozni, hogy a Szentkorona Eszme sérüljön, vagy bármely vezetőtök a magyar nemzet ellen tehessen! Éljetek és tegyetek e szerint! A Szentkorona Eszme útmutatást ad az élet minden területén, hogy mi a teendő! Éljetek vele!

Budaörs, Csíki-dűlő 2017. év Jégbontó (Böjtelő) havának 18. napján

Dr. Safáry-Kollár Lajos

jogász, közíró

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Korábbi részek: 

A SZENTKORONA ESZME IGENIS ALKALMAZHATÓ A XXI. SZÁZADBAN (1. TÉTEL)

A SZENTKORONA ESZME IGENIS ALKALMAZHATÓ A XXI. SZÁZADBAN (2. TÉTEL)

A SZENTKORONA ESZME IGENIS ALKALMAZHATÓ A XXI. SZÁZADBAN (3. TÉTEL)

A SZENTKORONA ESZME IGENIS ALKALMAZHATÓ A XXI. SZÁZADBAN (4. TÉTEL)

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (5. tétel)

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (6. tétel)

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (7. tétel)

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (8. tétel)

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (9. tétel)

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (10. tétel)

A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (11. tétel)

Advertisements

Egy gondolat “A Szentkorona Eszme igenis alkalmazható a XXI. században (12. tétel)” bejegyzéshez

  1. Nagyon szimpatikus írás, de sajnos ez egy utópia.
    Magyarország a történelem keresztútján létezik, mkinden hatalom átgázol rajta, s ha meg is valósulhatna az elv, a mai globális és kérlelhetetlen erőszak elsöpörné. Ugyanakkor jó, hogy ez a sorozat elolvasható, megtisztíthatja a gondolkodást, irányt mutathat a jó akaratú embereknek.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.