Az év, amikor megfeneklett Európa

A március 25-én 27 EU-tagállam vezetői által aláírt római nyilatkozat szakértők szerint garanciát jelent arra, hogy az Európai Unió a britek kilépése ellenére is egységes marad. A szkeptikusok szerint azonban a nyilatkozatban el vannak vetve a káosz magvai, mert a római találkozó utat nyit a „kétsebességes Európa” megvalósításához, amit a tagállamok egy része ellenez.

A Római Szerződés aláírásának 60. évfordulójára szervezett találkozó közös nyilatkozatát az Egyesült Királyság kivételével minden tagállam aláírta. A dokumentumban kijelentik: „egységesen fognak cselekedni – ahol szükséges, ott eltérő sebességgel és intenzitással, de mindannyian ugyanabba az irányba.” – áll a Szabad Európa Rádió beszámolójában. A római nyilatkozat ugyanakkor magában hordozza a „kétsebességes Európa” elgondolását, amit sokan inkább „többsebességes Európának” neveznek, mert a tagállamok gazdasági fejlettségük szerint két nagy integrációs egységben sem tudnának hatékonyan együttműködni.

Csepelről és Soroksárról megfeledkezett a kormány. Ezen változtatni kell!

Nem történtek számottevő fejlesztések Csepelen és Soroksáron, sem az egészségügyi ellátásban, sem a közbiztonság terén, sem a közlekedési hálózat bővítése és az éjszakai járatok indítása ügyében. Soroksárnak még rendőrkapitánysága sincs. A Jobbik jelöltje változtatna mindezen.

N1Tv

Nem létező szerződéssel védené a miskolci önkormányzat a közétkeztetésben dolgozókat?

Miután a miskolci önkormányzat kiszervezte a város közétkeztetését egy maglódi cégnek, az elbocsátásoktól tartó dolgozókat azzal nyugtatták, hogy a céggel kötött szerződés garantálja a továbbfoglalkoztatásukat. Ezzel szemben az önkormányzat semmilyen szerződést nem kötött a maglódiakkal, állítja a Jobbik.

A Miskolci Közintézmény Működtető Központ igazgatója korábban azt nyilatkozta a minap.hu-nak, hogy a maglódi céggel megkötött szerződés számos garanciális elemet tartalmaz mind a dolgozókra, mind a szolgáltatás minőségére vonatkozóan – emlékeztetett Jakab Péter szerdai sajtótájékoztatóján. A Jobbik frakcióvezetője szerette volna kikérni a dokumentumot, Kriza Ákos jegyzője viszont azt válaszolta, hogy az önkormányzat semmilyen szerződést nem kötött a céggel.

Kassai Lajosról és Kassai Lajostól

Ágoston Balázs írását a lovasíjászról biztosan sokan elolvasták már, de biztosan nem elegen. A Kaszás Géza rendezőt kérdező szerző világossá teszi minden normális ember számára, hogy olyan országban élünk, ahol nem a magyar érték s hagyomány számít, hanem a kapcsolati tőke azok között, akik nem szeretik a magyarokat. Sőt, a riport felvillantja azt is, hogy mintha csak azért élnének velünk egyesek, hogy betartsanak nekünk.

Lehet ezen elkeseredni vagy szomorkodni, de nem lehet mellette elmenni úgy, mint a többi tabu téma mellett, amit a polkorrekt média elhallgat előttünk. Valljuk be őszintén, hogy a magyarság megtörését célzó politikai kurzusok elég régóta regnálnak már itt a Kárpát-medencében. S ha volt is “kis magyar idő” az bizony nem csak a gúnyhatárokon kívül létezett, hanem azokon belül is. Írom ezt annak ellenére, hogy nyakra-főre hirdetik egyes politikai pártok a “nemzeti érdekek teljes szolgálatát”, azonban mégis megtörténhetik velünk az, amit Balázs felmutat nekünk. Bár azt is hozzá kell tegyem, naponta érezhetjük ezt – ha kicsiben is – de a magunk bőrén és az élet minden területén. Kaszás Géza filmes munkája tiszteletre méltó, ahogy a főhős teljesítménye is. Szerencsésen találkozott ez a két ember és a szándékaik. Ami itt hiányzik, az a magyar nép egysége és ébredező öntudata, amely bojkottálná az összes olyan filmes céget és személyt, aki akadályt gördít az alkotás elé. Az átlag emberekből hiányzik a hit a magyarság küldetésében, ami Lajosban és Gézában buzog. Sajnos még nem szökött ez szárba a magyarok többségében.