A minimálbér emelése nem más, mint a multik eltitkolt adókedvezménye

Béremelésnek álcázott pénzügyi átcsoportosítás

A minimálbér és a szakmunkás bérminimum emeléséről szóló megegyezésnek általában örülnek az emberek – főleg az érintettek – csak az a hiba, hogy nem látnak az intézkedések hátterébe, ennél fogva azt hiszik, végre kezdődik a „kánaán”, pedig messze nincs erről szó, sőt az ellenkezője fog bekövetkezni.

Megtehetjük, a megegyezés az emberek jó munkájának köszönhető…

Mindig örömmel vehetjük a minimálbérek emeléséről szóló híreket, ugyanis ez azt jelenti, hogy a „leggyengébb” láncszemek erősítésére kerül sor, ami magát a láncot-, azaz a társadalom egészét erősíti. Ilyen esetekben azok bérét emelik, akik a legnehezebb anyagi körülmények között élve dolgoznak, sokszor kilátástalannak tűnő körülmények között.

Jelen esetben a béremelés összegét – közvetett módon – éppen azoktól veszik el, akiknek adják, ráadásul kétszeresen. Mindezt példátlan mértékű szociális segítségnek állítják be, miközben a minimálbér emelések jelentős részét az ügyeskedő adócsalók és az adócsökkentésen keresztül a multik zsebelhetik be.

Gulyás János: Civil jelentés – dokumentumfilm

A 2006 szeptemberi és az 1956-os Forradalom 50. évfordulóján, Október 23-án elkövetett
emberi jogi jogsértésekről

A Civil Jogász Bizottság tagjai 2007 februári sajtótájékoztatójukon a 2006 szeptemberi és az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, október 23-án történt emberi jogi jogsértéseket tárták a nyilvánosság elé. Szóltak többek között az őszödi beszédről, a gyülekezési jog betiltásáról, az MTV ostromáról és a rendőri túlkapásokról, a törvénytelenségekről, a gumilövedékek használata miatt okozott súlyos testi sérülésekről. Megszólalnak az események áldozatai is, akik közül soknak még mindig bírósági szakaszban van az ügye.

Amerikában is a magyar utat járja – interjú Magyaródy Szabolccsal

Magyaródy Szabolcsnak miután kiszabadította nagybátyját a kistarcsai internálótáborból 1948 nyarán külföldre kellett menekülnie. Kanadában nemzeti missziót indított, amelynek célja a magyarság értékeinek megismertetése idegen nyelvű könyveken keresztül.

N1Tv

Magyarország tragédiája 1918. december 1.

Bevezető:

Mint már azt annyiszor hangsúlyoztuk, honlapunk szerkesztői mély megvetéssel tekintenek a történelemhamisítási kísérletekre. Igaz ez akkor is, ha azt nem kifejezett ellenségeink, hanem nemzettársaink kezdeményezik. Ezért visszautasítjuk azt a „városi legendát”, ami az 1930 –as években indult útjára, és így szól: „Az a magyar, akinek fáj Trianon!” Akinek „csak” a gyalázatos békeszerződés fáj, az nincs tisztában történelmünkkel! A Magyar Királyság feldarabolása nem 1920. június 4. –én Trianonban kezdődött meg – akkor csak pontot tettek arra -, hanem 1918. december 1.-én! Ennek a gyásznapnak az eseményei voltak a következményei, egyfelől: a Károlyi kormány hazaáruló politikájának, másfelől annak, hogy nem akadt egyetlenegy olyan magyar hazafi, aki az I. világháborúban vereséget nem szenvedett és rendezetten, fegyverrel a kézben hazavonuló hadseregünket egyben tartotta volna, és szembeszáll az ország feldarabolásának kísérletével. Vagyis nekünk nem volt egy török Musztafa Kemal Atatürkünk! Nekünk inkább ez fáj! A trianoni diktátumból – mely végeredményben már egy akkori status quo-ra alapult, leginkább azt sérelmezzük – de azt aztán nagyon -, hogy az teljesen elzárkózott (nem véletlenül!) a népszavazás kiírásától! Gróf Apponyi Albert Trianonban elmondott védőbeszédéből (1920. január 16.) idézet:

„De miért induljunk ki sejtésekből és miért helyezkedjünk feltevésekre, amikor a valóság megállapítására rendelkezésünkre áll az eszköz, egyszerű, de egyetlen eszköz, amelynek alkalmazását hangosan követeljük, hogy e kérdésben tisztán lássunk. És ez az eszköz a népszavazás.

Amidőn ezt követeljük, hivatkozunk Wilson elnök úr által oly kiválóan szavakba öntött nagy eszmére, amely szerint az embereknek egyetlen kapcsolata, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá. Ennek a nagy eszmének a nevében, amely különben az erkölcsi alapon nyugvó egészséges emberi felfogásnak egy axiómája, követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tőlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre is alávetjük magunkat e népszavazás eredményének, bármi legyen is az. Természetesen követeljük, hogy a népszavazás olyan körülmények között tartassék meg, hogy annak szabadsága biztosítva legyen.”