Manapság három témakör tematizálja a közvéleményt, így az állam, a pénzügyek és a külpolitika. Ezt a mainstream egy biankó kifejezés köré tömöríti, amelyet válságnak hív.
Az, hogy válság van, az nem kérdés. Az, hogy milyen válság, az már sokkal érdekesebb megközelítés, ugyanis a gazdasági válságnak nevezett valami, az nem több, mint a hitelre épült, spekulánstőke válsága, amely függetlenítette magát a valós termeléstől. Azaz sokkal inkább beszélhetünk értékrend-válságról, mint gazdaságiról. Ez persze egy másik írás témája lehet, így jelenleg simuljunk bele a közbeszédbe és nézzük meg, hogy milyen lehetőségek állnak előttünk.
Ahogy a bevezetőben említettük az egyik téma az állam, ugyanis jelen helyzetben úgy tűnik, hogy az egyén bőven másodlagos. A pénzügyek kérdése azt jelképezi, hogy baromira senkit nem érdekel a tényleges termelés, mindössze az állam finanszírozása a fontos. A külpolitika pedig azért jelenik meg markánsan a híradásokban, mivel kívülről oktatnak bennünket demokráciára azok, akik gondolatai a maoizmus termékeny talaján szökkentek szárba (pl. Barosso), akik rendszerint rövid hezitálás után katonailag, randomszerűen lerohannak egy-egy független államot (pl. Clinton), illetve azok, akik „gazdasági” tevékenysége még eddig mindig nyomort és gazdasági visszaesést hozott a „kisegített” országnak (IMF)… Variációk a jövendő gazdaságpolitikára Tovább olvasása
Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 