“Mert nem adjuk fel …” – beszélgetés Dévai Nagy Kamillával múltról és jövőről

(Dévai Nagy Kamilla és Onody Gyula beszélgetése) 

O.Gy.: – Kedves Kamilla! Kérlek, tájékoztasd olvasóinkat a “Krónikás Zenede” létrehozásának körülményeiről, mikor, miért alapítottad?

D.N.K.: – A Krónikás Zenede 1996 október 16.-án “született”, egy majdnem halálos autóbaleset következtében. Két nap kóma, 10 nap amnézia után fél évig szanatóriumban tanultam újra járni, beszélni, és az ujjaimat újra a gitárhoz édesíteni. A balesetben minden összetört, egyedül a gitárom maradt épen, sőt, csodával határos módon el sem hangolódott. Ez adott erőt a felépüléshez. És mivel egész életemben tanár szerettem volna lenni, adódott az alkalom, hogy talán most ezt megvalósíthatom. Még mankókkal, sántítva, könnyekkel a szememben mondtam ki október 16-án, hogy “a Krónikás Zenede megnyitja kapuit”. Felemelő pillanat volt… 

Ami a média tájékoztatásából kimaradt

„El innen rablók, – ez az én hazám!”

(Sajó Sándor)

 Az ellenzéki pártok a hét végére időzítették összejöveteleiket. Részben a jelenlegi helyzet elemzése, részben saját helyzetük problémáinak megoldása, saját céljaik megfogalmazása került terítékre. A média tolongott az SZDSZ–utód LMP összejövetelénél, bőven tudósítottak az MSZP és Gyurcsány összejövetelről is. A Jobbik évadnyitó rendezvényről azonban, ennél szerényebben számoltak be, s nyilván az sem véletlen, hogy nem igazán korrekt módon.

A Sport Max csarnok, ahol a Jobbik évadnyitója zajlott, zsúfolásig megtelt. A rendezvényen számos vezető diplomata is jelen volt. A színvonalas műsor után Vona Gábor az elmúlt esztendő eseményeit értékelte, és felvázolta az elkövetkező évek feladatait és kihívásait.

Rádió és Tv hírekben felkapottá vált egy, csak részben idézett, befejezetlen mondat. Pontosan az, hogy a Jobbik mivel, kikkel nem azonosítja magát.

Erkölcsi kötelességemnek érzem, hogyVona Gábor értékelő beszédének erről, a befejező, ám annál fontosabb részéről tájékoztassam a közvéleményt. A többiről a neten több tájékoztató is olvasható…