Matúz István: Kutyák vagy farkasok?

Olvasgatom az egyik hírportálon, hogy széphazánk rendőrei mily gáncstalan lovagjai a nagybetűs TÖRVÉNYNEK, és dacára az Amazonas-medencét idéző tropikus melegnek, a hideg borzongás futkos a hátamon.

Hogy miért? Nos, csak néhány – igaz, meglehetősen hatásvadász – szalagcím. „Öt esztendős kisfiút lőttek agyon a részegen lövöldöző ukrán rendőrök”, „Kést szorított 12 éves áldozata torkához az ukrán rendőrőrmester, és úgy rabolta el annak mobiltelefonját”, „Szitává lőttek egy vétlen BMW-t és a benne ülő 17 éves kamaszt a rend őrei Kijevben”,

„Agyonvertek egy taxisofőrt a krivoj-rogi rendőrök”.

A románok mindig így csinálják

Féktelen vágy a történelmi dicsőségre és a dicsőség kivívásához szükséges tulajdonságok teljes hiánya – ezek állnak a román temetőgyalázás hátterében. Elképesztő szégyen, ami Úzvölgyén történt, de csak emberi mércével. Akik viszont száz éve mindent így csinálnak, azoknak ez sem lóg ki az életművükből. Amikor a mélybalkáni csőcselékmentalitás rázúdul a civilizált emberre, az mindig ilyen.

A katonatemetők olyan helyek, amelyeknek a tiszteletben tartása tényleg mindenütt a világon a civilizáltság legelemibb fokának számít. Még az egykori Szovjetunió területén sem forgatják fel azoknak a német katonáknak a sírjait, akik sokmillió katona és civil halálát okozták ott. A hazájukért bármilyen háborúban életüket feláldozó katonák végső nyughelyének megbolygatása a világ legprosztóbb dolgai közé tartozik. Túlzás lenne persze ezt meglepetésnek nevezni, de Romániának – beleértve a temetőgyalázó futballhuligánokat és csőcseléket, a gyalázásban partner rendőröket és belügyminisztériumot – nem sikerült eme alapvető civilizációs szint fölött maradnia.

A románok törtek, zúztak, gyaláztak (+videó)

Vandál románok betörték a székelykaput, meggyalázták a magyar sírokat és felszenteltették egy ortodox pappal azt a kőkeresztet, aminek semmi keresnivalója Úzvölgyben.

Alig pár száz magyar alkotott élőláncot imádkozva, hogy megakadályozzák azt, ami bekövetkezett. De mit is várunk a románoktól? Csodálkozni nincs okunk, ne is csodálkozzunk!

A mai napon történtek miatt a magyar kormány tiltakozó jegyzéket adott át a román kabinetnek, Szijjártó Péter pedig telefonon beszélt a román külügyminiszterrel. Ennyit tett a kormány, mert a diplomácia ennyit enged meg. De emlékezzünk a történelemre és emlékezzünk a tiltakozó jegyzékekre! Ezeknek a diplomáciai elemeknek semmilyen hatásuk nincs. A románok történelmük során számtalanszor bizonyították mennyit ér a szavuk. Most sem lesz ez másként.

Berci és a bálványosi nyári szabadegyetem és diáktábor 🤠

Kedves Olvasóink! Ajánljuk figyelmükbe ezt az írást, amit kitűnő iróniával és szarkazmussal írt meg a szerző, Ambrus Csaba. Alaposan kioktatja Tóth Bertalant (akire valóban inkább a “Berci” megszólítás illik, mert úriembernek egyáltalán nem nevezhető), az MSZP újdonsült elnökét, sértő és leereszkedő szavai, viselkedése miatt. Kifejezetten humoros, de kemény, igazat szóló írás, élvezetes olvasmány. (Híradmin – NIF)

Berci, ez Tusványos, nem a Pride!

Az újraszerveződő baloldal nem adja fel. Láss csodát magyar, az MSZP századjára is kezet nyújt a köztévés transzban rekedt vidéki parasztoknak. Ez aztán a nagyvonalú ajánlat. Sőt, amellett, hogy a szocialisták készek elnézni a végvárak és a külső körzetek népének eddigi gyarló magatartását – frissen beiktatott vezérük révén –, még a határon túl élő fideszes szajháknak is hajlandóak megbocsátani.