Egy dokumentumfilm arról, hogyan lett sutba dobva az igazságtétel. A Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényjavaslatból született Zétényi–Takács-féle elévülési törvényt 1991-ben az országgyűlés jelentős, majdnem kétharmados többséggel fogadta el.
Az ellenzéki Göncz Árpád köztársasági elnök azonban normakontrollra küldte a törvényt ahhoz az alkotmánybírósághoz, melynek elnöke akkor Sólyom László, későbbi köztársasági elnök volt. Az AB 11/1992-es határozatában többek között az szerepel, hogy a törvény sérti a “jogbiztonság követelményét”. A törvény soha nem léphetett érvénybe. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag az 1956-os eseményeket követő terror bűnöseit futni hagyták. Az alábbi dokumentumfilmet mindenkinek ajánljuk. Azért, hogy soha ne feledjük 1956-ot és ne feledjük azokat sem, akik felmentették a szabadságharcot követő gyilkosságokban közreműködő hóhérokat.
Az igazság soha nem késő (dokumentumfilm)
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 
Eszeveszett hasonlóság a ma és szabadságharcunk tegnapja között!!!
A valódi hazaáruló gazemberek és idegenszívű sakálok ugyanazok ma is, akik kimiskárolták Máriát a Szentháromságból, akik keresztre feszítették Jézust, akik fölkoncolták Nagy-Magyarországot, akik leverték szabadságharcunk és akik meghurcolták Szaniszló Ferencet!!!
David Irvingnek 1981-ben Uprising (Felkelés) című könyve, amely a közelmúltban magyar nyelven is napvilágot látott, mégis egyedülálló az egész ’56-os történelmi irodalomban.
Mindenekelőtt két vonása teszi rendkívülivé ezt a művet.
A legtöbb szerző a forradalom okait boncolgatván csak a közvetlen előzményekre megy vissza, általában az SZKP XX. Kongresszusát, vagy legjobb esetben az 1953-as berlini felkelést tekintik a forradalmat előidéző eseménysorozat kezdetének. Nem így Irving. Könyvében világosan kifejti, hogy a felkelést kiváltó eseménysorozat nem a XX. Kongresszussal és nem is 1953-ban kezdődött, hanem ha igazán, mélyrehatóan meg akarjuk érteni, hogy a magyar nép 1956 októberében−novemberében miért fogott fegyvert, és ez a minden központi vezetés nélküli felkelés hogyan válhatott a világtörténelem legnagyobb méretű és jelentőségű forradalmává, vissza kell mennünk 1944−45-re, a második világháború utolsó szakaszára, amikor a szovjet csapatok Magyarországot elfoglalták. Akkor kezdődött el az a fájdalmas eseménysorozat, az a rengeteg sérelem, ami végül felkelésben robbant ki. Ezek a sérelmek egymásra halmozódtak. A többszázezer megerőszakolt magyar nőn és a nők védelméért meggyilkolt mártír Apor püspökön kívül a rablások, fosztogatások sorozata is terhelte a vandál módon viselkedő szovjet katonaság számláját. A harcok befejezése után pedig a terror évei következtek. A kommunistákon kívül a többi párt feloszlatása után az ÁVH terroruralma hallgatást kényszerített az országra. A kommunisták elhallgattattak minden ellenvéleményt.
Mindszenty 1948-as bebörtönzésével utolsó nagy ellenfelüktől is megszabadultak. Ettől kezdve a lakosság minden rétegét rengeteg sérelem érte. A munkásságot, a hatalom állítólagos birtokosát a kegyetlen normarendszer, a parasztságot az erőszakos kollektivizálás és beszolgáltatási rendszer sújtotta a hírhedt padláslesöpréssel párosulva.
A nagypolgárság soraiból sokakat kitelepítettek szánalmas primitív körülmények közé a Hortobágyra. A gazdasági, társadalmi terror így világnézeti, ideológiai terrorral párosult, ami elsősorban vallásüldözésben nyilvánult meg. Az ifjúsággal foglalkozó papokat letartóztatták, a kötelező hitoktatást megszüntették, és azokat a szülőket megfenyegették, akik hittanra akarták járatni gyermeküket. Az iskolai oktatás ateista szellemben folyt. A fenti, vázlatosan felsorolt tényezők voltak valójában a forradalom kirobbantói…”
Farizeus bál
Farizeus bál van a kultúrházban,
gyilkosok játszanak álruhában.
Azt színlelik immár,
csaknem 200 éve,
hogy nem Mi vagyunk, nem Mi,
Nimród király népe.
Axióma, ősi rege,
tűz a kereszt alvadt vérre,
mielőtt még rád tör a frász,
tudd, hogy őriz:
tej, vaj, szeráf.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem csak az 56-os forradalom tisztázatlan a mai napig,hanem a Magyarság egész története,történelme, de még a jelene is. A hivatalos (?) verzió ebben is hazug ,mint mindenben. A hatalom gátat szab a történészeknek (is),hogy milyen irányba,és meddig mehetnek el. Beleértve a holokausztot(?) is. Vannak témák,amik tabuk a “köznép számára, amire megvan a hivatalos magyarázat,ha tetszik ha nem ezt kell szeretni. Ez egy ilyen ország,ahol hamis a múlt,a jelen,és a jövő is kétséges. De hamis a politikus,a rendőr, a hatalom,és mindazok,akik részesei a rendszer működésének. Ez egy hazudós ország,ahol semmi sem az aminek látszik. Sajnos.
KedvelésKedvelik 1 személy