„Palira” vettek bennünket – avagy: A Schmitt-ügy mostanra Orbán Viktorról szól

Schmitt nem a Fidesz embere, hanem egyedül csak a miniszterelnök kreatúrája, lemondása Orbán Viktor vezetői hibájának túl látványos bizonyítéka lenne, miként Matolcsyé is. Orbán magát védi.

Schmitt Pál plágiumügye óriási blamázs mind az országnak, mind a Fidesznek, mind a SOTE-nek. Ugyanis most már nem csak arról van szó, hogy Magyarország elnöke csalással szerezte kisdoktori címét, hanem arról is, hogy ezen nyilvánvaló tény eltussolása érdekében ki mindenki jó hírét és tekintélyét hajlandó feláldozni Orbán Viktor…

Az összeesküvés gyakorlata és a nyilvánosság

Egy Bloomberg nevű üzleti hírügynökség jelentetett meg elemzést, amely meglepő nyíltsággal beszél arról, amit valójában primitív összeesküvés elméletként szoktak visszautasítani a pártpolitikusok, a megmondóemberek és maga a – pénzhatalom pórázán működő – médiavilág is. Ebben az elemzésben viszont végre, nyíltan esett szó a nemzetközi pénzügyi trükkök hadműveletéről, amelyet egyes, ismert pénzügyi befektetők folytatnak Magyarország ellen.

Hozzá kell tegyem, hogy mindez annak a monetáris politikának a következménye, amelyet a központi európai bank erőltet rá az MNB vezetésére, s amely kapcsán folyamatos és álszent ojvékolás folyik, mintha a Nemzeti Bank függetlensége valóban veszélyeztetve lenne a kormány által. Először is a jelen kormány egy pillanatig sem veszélyeztette azt a „függetlenséget”, amely az államkötvény árának felhajtása és a forint lenyomása irányában hat. Ám ez a „függetlenség” nem a magyar társadalom érdekében, hanem épp annak kirablása okán szükséges. Igaz, eddig csak arról hallottunk, hogy a kockázati felár és a forint árfolyama kizárólag a spontán keletkező folyamatok, tehát a piac „szabályozó” szerepének az eredménye, de íme: most nagy hirtelen megváltozott a közgazdasági „tudomány” álláspontja a kérdésben.

No de vizsgáljuk meg a témát alaposabban.

Ilyen van? Tényleg?– avagy Kipukkan végre a kontinentális kisgömböc? –

Itt mindenki meghülyült?! Ezek teljesen lököttek?! Elmentek otthonról?! Lóg a mestergerenda? (A lógva maradt néhány deszka túl enyhe lett volna, majd meglátják!) Elgurult a gyógyszerük? (Morpheus meg azon morfondírozik közben, vajon a piros vagy a kék pirula gurult-e be a fotöj alá?)

Ilyenek és ehhez hasonlók jutottak eszembe, amikor elolvastam az MTI hírét és azon gondolkodtam, milyen címet is adjak ennek a rövid kis szösszenetnek, végül az lett belőle, ami. Sok képtelenebbnél képtelenebb helyzetet láttunk megképződni eddig is a nagyságos és fényességes Európai Porta kapcsán, de ami most történt, arra bizony nehéz szavakat találni. Mondaná az ember, hogy bicskanyitogató, de lassan már ez a fogalom is annyira elcsépelt lesz, mint „kollégája”, az összeesküvés-elmélet, melyről Borhidi profnak köszönhetően tudjuk, hogy nem elmélet, hanem már maga a gyakorlat.

A “demokrácia” haláltánca (régi és új hazugságok)

Ugye jól ismerjük napjaink azon agyonkoptatott politikai frázisait, melyek folyamatosan azt igyekeznek a köztudatban tartani, hogy megtaláltuk a társadalmi berendezkedés legmagasabb rendű formáját, és ettől kezdve egyetlen teendőnk ennek a csodás parlamentáris demokráciának az állandó csiszolgatása, tökéletesítése, Ennél jobbat ugyebár – az összes hibája ellenére – még nem találtak ki.

Emlékezzünk egy kicsit! 1990 előtt szinte szóról-szóra ugyanez volt a beszédmód. ” A szocializmus, a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik legmagasabb rendű formája, amely leváltva az anakronisztikus tőkés-kapitalista viszonyokat, a fejlődés egy pontján átvezet bennünket a kommunizmusba, az emberi együttélés legmagasabb minőségű változatába.”

Mindkét rendszer esetében azonban csiszolgatás közben a valóság grandiózus pofonokat adott az elméleteknek.