Történelmi lehetőség?

Több alkalommal hallottuk már az Európai Unió jelenlegi helyzetét azzal a képpel illusztrálni, hogy egy hatalmas óceánjáró, heves vihar közepette nekiütközött egy jéghegynek és jelenleg éppen süllyed. A hasonlat jó, ezért próbáljuk ezt a képet plasztikusan kibontani.

Ismerkedjünk meg a szereplőkkel. Adott tehát egy óriási hajó, amely az EU. Adott a vihar, mint a rossz természet szerves része, amely a spekulációkat, short-ügyleteket, különféle bankközi machinációkat, árfolyameséseket, inflációt, stb. személyesíti meg, azaz minden olyan feltételt, amely alkalmas arra, hogy zavart okozzon egy normálisan működő rendszerben.

A hajó utasai a tagországokat jelképező csoportok. Fontos megtekintenünk, hogy ki, hol helyezkedik el a hajón. Méreteiből adódóan ez egy több emeletes tengeri alkalmatosság. A felső szinten vannak az eurót használó országok. Persze itt külön luxuslakosztályokban azért elkülönül néhány utas. Az alsó szinten laknak az EU-s, de nem eurót használó országok. A szintek között középen, egy szűk folyosón rekedtek azok, akik ugyan használják a közös valutát, azonban jobban benne vannak a szószban, mint a hajó összes többi utasa. A jéghegy valószínűleg itt okozta a legnagyobb kárt az ütközéskor – amellett, hogy máshol is vannak repedések – és a víz is itt ömlik be a leggyorsabban.

Minden csoport rendelkezik mentőcsónakkal, amelyek ugyan otromba vastákolmányok, azonban őrzik az illúzióját a menekülésnek.

Szintenként kialakult az utazók közötti „munkamegosztás”. A felső szint egyes utascsoportjai olyan luxusban élnek, amelytől nem szívesen válnának meg. Eddig tettek-vettek, okosan osztották az észt, ha megéheztek, akkor leszóltak az alsó szinten lévő konyhára és felhozattak valamit. Utasították a gépházat, hogy milyen legyen az aktuális sebesség, merre forduljon a hajó, egyszóval irányítottak és élvezték az utazást. Fontos, hogy ők építettek ezt a hajót és ők szerezték rá a személyzetet.

A felső szint további utasai hű kiszolgálói a mindenkori luxusutasoknak. Ők is élvezik az utat, hiszen nagyjából mindenük megvan, az meg hogy utasításokat hajtanak végre, jobban fekszik nekik, mintha önállóan gondolkodnának. Ez így kényelmes.

Az összekötő folyosó egy érdekes része a hajónak. Itt azok vannak, akik felkapaszkodtak az alsó szintről a felsőbe, azonban az ottani luxus-utasok közé nem tudtak beilleszkedni. Azt hitték, hogy majd ők is irányíthatnak, azonban hamar leparancsolták őket fentről, mert ott azért nem annyira sok a hely. Tehát megrekedtek középen és ömlik a nyakukba a víz. Nem tudják mit tegyenek, hiszen lemenni derogál nekik, fentről viszont ki vannak szorítva. Pillanatnyilag annyi dolguk van, hogy próbálják a lyukat betömni, de ez a nyakig érő jeges vízben igen nehéz. Fentről kapnak néha egy-egy szivattyút, hogy csökkenjen a vízállás, azonban azok olyan rossz minőségű eszközök, amelyek a beindítás után rögtön lefulladnak, ergo hasznuk az nincs. Mostanában kaptak két új csoportvezetőt is, akik azonban nem a lék befoltozására szerződtek, hanem arra, hogy a folyosón rekedt értékes tárgyakat felhordják a felső szintre.

Folytatás itt

Forrás: Lokális túlélés

Nemzeti InternetFigyelő