Néhány gondolat a zsidógyűlölőkről és egyéb pitiánerekről!

Manapság egyre többen hangoztatják, hogy mennyire nem szeretik a zsidókat. Nem mondom azt, hogy ez a zsidógyűlölet növekedését jelenti, csupán egyre többen merik kimondani azt, amit gondolnak. Ez nem is lenne baj. Elvégre, állítólag, szólás és véleménynyilvánítási szabadság van. Azért csak állítólag, mert általában a szókimondást nálunk mindig retorzió követi. Ezt merik nálunk demokráciának nevezni.

Ahogy van cigánybűnözés – bármennyire is tagadják -, úgy van zsidóbűnözés is. Ez utóbbi pedig a pénzvilág berkeiben dúl. Tény, hogy a bankok vezérei valamint a pénzoligarchák és globalista nagyurak, túlnyomó részben, a zsidóság köréből kerülnek ki. Az pedig, hogy mekkora bűnöket követnek el az emberiesség ellen, mára nyilvánvalóan látszik. Mégis ezért az egész zsidóságot (beleértve a kis, szegény hazai zsidókat is) okolni nagyfokú ostobaságra és szűklátókörűségre vall… 

Itt az idő! – A valódi szabadságharchoz

Minden lehetséges jó szándék ellenére kínosan üressé váltak az orbáni frázisok a „fülkeforradalomról” és a magyar nemzet (vagy csak a kormány?) „szabadságharcáról”. Több elpuskázott lehetőség után hazánk katasztrofális helyzete komolyabb és határozottabb kiállást követel a kormánytól. Orbán Viktor a december 8-ai brüsszeli csúcson reméljük ebbe az irányba indult el. Elengedhetetlen az államadósság újratárgyalása és Magyarország EU-pórázának lazábbra fűzése.

Kevés nehéz helyzetben lévő ország vezető politikusának adatott meg oly gyakran, mint Orbán Viktornak az esély, hogy hazáját jobb irányba kormányozza. Az újabb kormányra kerülése óta eltelt másfél évben azonban néhány jó kezdeményezés dacára óriási hibákat követett el. Naiv és értetlen azonban az az álláspont, amelyet a nemzeti oldalon nem kevesen vallanak, amely szerint ezeket szándékosan tette, hogy a pénzhatalom terveit annál jobban és gyorsabban érvényesítse. Ez a hozzáállás egy olyan sátáni mentalitást igényelne, amire normális halandó nem képes. (Más kérdés, hogy a pénzhatalom csúcsain ilyenek is vannak.) Természetesen, mint minden vezető politikus, ő is a pénzhatalom pórázán fut, de ez nem jelenti azt, hogy még perverz extra feladatokat is ellátna és nem próbálna az ország helyzetén javítani, a kívánatost a lehetségessel összhangba hozni. A nemzeti radikálisok kritikájának arra kell irányulnia, hogy ezt nem elégségesen teszi, ezt kellő képen megindokolni és olyan erőket mozgósítani, amelyek a kormányt jobb belátásra ösztönzik…

Győztes csapaton ne változtass!

Avagy: Üresedés a (politikai) osztályon csak kihalásos alapon

Annak idején az Orbán Viktor által is kitüntetett Vlagyimir Bukovszkij aposztrofálta úgy a nagyságos és fényességes Európai Uniót, mint méltó utódát az egykori Szovjetuniónak, sőt, egyenesen Szovjetunió 2-nek nevezte. És lám, most megképződni látszik. A közös falanszter-akolban nincs kibúvó, együtt sírunk… Mondanám, hogy együtt is nevetünk, de az ma már napnál is világosabb, hogy nem így van. Ha egyáltalán bármiféle kedvező hatás jelentkezne is, az a rafinériával, álnok és mocskos manipulációval csatlóssá tett gyarmati országok számára bizonnyal érzékelhetetlen. Ez a privilégium, a dolgok kedvező fordulata, a nem is kicsi haszon zsebre tétele, csak és kizárólag a központi, a rendszert a perifériájáról működtetni próbáló gyarmattartó tagállamok részére engedélyezett.

E működési rendszer keretei között maga a működtetés a végletekig, az utolsó zsigerekig történő szemrebbenés nélküli kiszipolyozást jelenti.

Embertelen rendszer körvonalai vannak kibontakozóban. Mindenkit bevonnak, mindenkit érintetté tesznek, akkor is, ha semmi köze sincs hozzá, akkor is, ha nem akarja. Az is még kiszolgáltatottabbá, még függőbbé válik, aki szerencséjének, az égieknek vagy a jó ég tudja minek köszönhetően, eddig még valamelyest megúszta a külföldi fizetőeszköz árfolyamingadozásait. Ne felejtsük el, ez az az árfolyamingadozás, melyről a mindenkori „magyar” miniszterelnök sűrű szabadkozásai közepette azt tudhatjuk meg, hogy nekik, mármint a választópolgárok által állítólagosan megválasztott néphatalmi tényezőnek az égadta világon semmilyen ráhatása nincsen. Ezenkívül minden másra van, gyakorlatilag az utolsó szögig le- és beszabályoznak mindent, a padlások helyett ezúttal a bankszámlákat próbálják sátáni találékonysággal kisöpörni valamennyi magyar háztartásban, és ebbéli tevékenységük közepette nagyon úgy tűnik, hogy az a bizonyos sokat emlegetett forgács hullik ám rendesen…

Az őrült

Orosházi Ferenc

– “Azt mondja, hogy mi ténylegesen dolgozzunk? – üvöltötte a főorvos. Két kézzel, a saját két kezünkkel? Netán büdös paraszt módjára túrjuk a földet? Egyáltalán, hogy juthat ilyen az eszébe? – az egyik kezét ökölbe szorítva felemelte a levegőbe, hogy nyomatékot adjon a hangjának a fotel mögül. Mit gondol, minek tanulunk mi egy életen keresztül? Mi adjuk a mindenkori politikai elitet, mi vagyunk a legképzettebb bankárok, tőzsdések és egyéb pénzügyesek, kereskedők. Közülünk kerülnek ki a legsikeresebb jogi szakemberek, a jog minden ágazatában, és mi vagyunk többek között a legjobb színészek is.”

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Az őrült

–         Nővérke!

–         Igen főorvos úr!?

–         Mi van azzal a bolonddal, akit a gyűlésről hoztak be a fekete kabátosok?

–      Nyugodt, nem kellett kényszerítő eszközt alkalmazni, meg begyógyszerezni. Csak egy kis hideg fürdőre volt szüksége, mert a feketékre nagyon ki volt akadva. Megkapta, lelocsoltuk, úgy ahogy volt ruhástól. Az megtette a hatását, lenyugodott. Most csurom víz.

–       Adjon rá valami szárazat és hozza be. Az az ukáz a Cégtől, hogy foglalkozzak vele mihamarabb. Tudni akarják, átformálható-e az agya. Lehet-e használni a Cég érdekében. Látni akarom. Az a hír róla, hogy elfajzott beteg nemzeti gondolkodása van…