Lemaradt az LMP Debrecenben! – a JOBBIK tájékoztatója

LMP-s aktivisták akartak a határidő lejárta után feltehetően ajánlószelvényeket bejuttatni péntek délután a régi városházára.

Négy órakor az előírásoknak megfelelően bezárták a kaput, ami azt jelentette, hogy nem lehet több ajánlószelvényt leadni. Négy óra után néhány perccel a helyszínen tartózkodó Jobbikos jelöltek arra figyeltek fel, hogy az LMP egyik aktivistája egy jókora hátizsákkal (feltehetően egy zsáknyi ajánlószelvénnyel) mindenképp be akart jutni a választási irodába. Arra hivatkozott, hogy bent tartózkodó társainak kell oda adnia egy bizonyos meghatalmazást. A debreceni Jobbik helyszínen tartózkodó tagjai úgy vélték, a hátizsák nagy mennyiségű ajánlószelvényt tartalmazhat. Ezért a Jobbik debreceni elnöke, Kőszeghy Csanád Ábel kijelentette, miszerint ha a meghatalmazáson kívül a hátizsák tartalmát is átadja, akkor a Jobbik minden törvényes eszközt fel fog használni a választás tisztaságának megőrzésére. A törvény szerint ugyanis a hátizsák tartalma 16 óra után nem kerülhet a kapun belülre. A debreceni választási iroda munkatársai korrektül jártak el, azaz közölték a hátizsákos fiatalemberrel, hogy a meghatalmazását (amiről senki sem tudja, mire is vonatkozott) átadhatja az LMP-s küldötteknek, de a hátizsákja tartalmáról szó sem lehet. A kétségbeesett kapkodás és törvénytelen próbálkozás oka az lehet, hogy az LMP a határidőig Debrecen 24 választókerületéből mindössze egyben tudott jelöltet állítani. A megyei lista állítása sem jött össze a másképp politizálóknak.

Tisztelettel:  Kőszeghy Csanád Ábel

Városi elnök, önkormányzati képviselőjelölt

Jobbik Magyarországért Mozgalom

Kötelező-e gyökértelenül élnünk?

Valami elveszett az életünkből. Valami, aminek a hiányát érezzük ugyan, de felismerni, pontosan megfogalmazni mi is az, vagy legalább körbeírni a lényegét: képtelenek vagyunk. Csak a hiányérzet dübörög bennünk szinte elviselhetetlenül. Sokan ezt az anyagiak hiányaként, a megrendíthetetlen biztonságérzet elvesztéseként, mások a személyes boldogságuk vagy a családi környezetben tapasztalható szeretet hiányaként élik meg.

Persze vannak olyanok is, akiknél a napi sikerek valamilyen megjelenési formája elnyomja ezt a hiányérzetet, s olyan önbizalommal vértezi őket fel, hogy nem is keresik a valóban teljes élet lehetőségét. A hétköznapi darálóban valóban kevés a lehetőségünk az eszmélésre, de vasárnaponként nálam mindig felbuzog ez a hiányérzet, s ha elviselhetetlenül törne rám, akkor lecsöndesedni indulok a templomba.