„Hiszek abban, hogy a politikai korrektség a nyelvi fasizmus egyik formája lehet, és mint annak a generációnak a tagja, aki harcolt az igazi fasizmus ellen, kiráz tőle a hideg.”
(Phyllis Dorothy James)
Manapság már csak nagyon ritkán ragadok billentyűzetet a napi történések okán, azonban a Deák téren történt kettős gyilkosság kapcsán egész egyszerűen nem szabad csendben maradni, meg kell szólalni!
Ahogyan az kiderült (várható volt?) – legalábbis a közvetítő hatalom (a média) első híradásai szerint –, az elkövető az urbánus frazeológiában (városi szóhasználatban) az ún. államalkotó kisebbség, magyarul, a cigányság soraiból került ki. Aztán kisvártatva kiderült, hogy mégsem. Sem ő maga (Cs. Krisztián) sem pedig két társa, akik „csak” belerúgtak a földön fekvő áldozatokba, nem rendelkeznek cigány felmenőkkel.
Az első világháborút megelőzően közjogilag Hazánk és Ausztria teljesen külön államnak látszott. A gyakorlatban azonban az 1867-es kiegyezés, vagyis a közös pénz, közös hadsereg, közösnek mondott diplomácia okán ez a függetlenség csak illúzió volt. Megvalósult „a közös lónak túrós a háta”- népi mondásunk! Így a világháborúba való belépésünk – a magyar miniszterelnök ellenzését figyelmen kívül hagyva – teljes mértékben Habsburg akarat szerint történt meg! Ahogy francia Gabriel Gobron leírta 1932-ben „Közép-Európában csak egyetlen egy ember akarta kétségbeesetten a békét, a becsületes Tisza István!” Mindezek ellenére a trianoni diktátum 161. §-a szerint a szerencsétlenné szétdarabolt hazánknak még el is kellett ismernie, hogy bűnös a háború kirobbantásában.
Akik aláírták a diktátumot: Elől Benárd Ágost, mögötte Drasche-Lázár Alfréd a Grand Trianon palota előtt (foter.ro/Wikipédia)
Egy francia újságíró Henri Pozzi ezt írta 1935-ben: “Tisza István miniszterelnök csupán 1914. július 14. után engedett kényszeredetten a háború indításának, mert értesült arról, hogy a cár mozgósítja Ázsiában a csapatait…
Valóban rendkívüli eseménynek kell történnie ahhoz, hogy egy író, a már korábban lezárt és nyomdába küldés állapotában lévő könyvét megnyissa és egy új fejezettel rukkoljon elő benne. Engedtessék meg, hogy az ember fia gondolkodjon és ne ragadjon meg az általános médiafogyasztók azon szintjén, akik tömegesen és kételkedés nélkül mindent elfogadnak, amit a fejükbe tolnak a legmodernebb médiakommunikációs eszközök felhasználásával.
Persze Szabó László A mutatványos bódé című könyve csupa kérdések és összefüggések vizsgálata, nem pusztán ez az egy fejezet, melyet még kiadás előtt közkinccsé tett a GONDOLKODÓK számára. Szóval, izgalmas. A „Veszély és lehetőség” – avagy Az Élet által kényszerűségből lediktált rendkívüli felvonásban ízelítőt kaphatunk mindabból, amiről sok esetben még beszélni, vagy éppen kérdezni sem szabad.
– Az európai határok – s ezt minden magyarnak mondom, azoknak is, akik Románián belül akarnak autonómiát kivívni – adott körülmények között megváltoztathatóak – szögezte le az Elemi.hu-nak adott nagyinterjújában Raffay Ernő. A történésszel Trianon 100. évfordulója kapcsán többek közt arról beszélgettünk, milyen megoldások léteznek a békeparancs feloldásra, milyen esélyei vannak az autonómiának, határmódosításnak, valamint kik a felelősei hazánk megcsonkításának. – A Károlyi kormány elárulta a hazát, a nemzetet, az országot, mindent és mindenkit, akit lehetett, a magyarországi szabadkőművesség, együtt a nemzetközivel évtizedeken át küzdött a keresztény magyar nemzetállam ellen – sorolta Raffay Ernő, aki azt is elmondta, a hazai liberalizmus és liberálisok konkrét okozói Trianonnak. A történész egyetért a Mi Hazánk azon kezdeményezésével, miszerint hatályon kívül kell helyeztetni az 1921. évi XXXIII. törvényt, sőt, Raffay szerint az ügynek kell legyen folytatása is.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 