Publicisztika kategória bejegyzései

A románok mindig így csinálják

Féktelen vágy a történelmi dicsőségre és a dicsőség kivívásához szükséges tulajdonságok teljes hiánya – ezek állnak a román temetőgyalázás hátterében. Elképesztő szégyen, ami Úzvölgyén történt, de csak emberi mércével. Akik viszont száz éve mindent így csinálnak, azoknak ez sem lóg ki az életművükből. Amikor a mélybalkáni csőcselékmentalitás rázúdul a civilizált emberre, az mindig ilyen.

A katonatemetők olyan helyek, amelyeknek a tiszteletben tartása tényleg mindenütt a világon a civilizáltság legelemibb fokának számít. Még az egykori Szovjetunió területén sem forgatják fel azoknak a német katonáknak a sírjait, akik sokmillió katona és civil halálát okozták ott. A hazájukért bármilyen háborúban életüket feláldozó katonák végső nyughelyének megbolygatása a világ legprosztóbb dolgai közé tartozik. Túlzás lenne persze ezt meglepetésnek nevezni, de Romániának – beleértve a temetőgyalázó futballhuligánokat és csőcseléket, a gyalázásban partner rendőröket és belügyminisztériumot – nem sikerült eme alapvető civilizációs szint fölött maradnia. A románok mindig így csinálják Tovább olvasása

A románok törtek, zúztak, gyaláztak (+videó)

Vandál románok betörték a székelykaput, meggyalázták a magyar sírokat és felszenteltették egy ortodox pappal azt a kőkeresztet, aminek semmi keresnivalója Úzvölgyben.

Alig pár száz magyar alkotott élőláncot imádkozva, hogy megakadályozzák azt, ami bekövetkezett. De mit is várunk a románoktól? Csodálkozni nincs okunk, ne is csodálkozzunk!

A mai napon történtek miatt a magyar kormány tiltakozó jegyzéket adott át a román kabinetnek, Szijjártó Péter pedig telefonon beszélt a román külügyminiszterrel. Ennyit tett a kormány, mert a diplomácia ennyit enged meg. De emlékezzünk a történelemre és emlékezzünk a tiltakozó jegyzékekre! Ezeknek a diplomáciai elemeknek semmilyen hatásuk nincs. A románok történelmük során számtalanszor bizonyították mennyit ér a szavuk. Most sem lesz ez másként. A románok törtek, zúztak, gyaláztak (+videó) Tovább olvasása

Mégis lehet megoldás!

„Mikor fogja végre megérteni a magyarság, hogy nem pártokat kell  építeni, csak visszatérni a hagyományos társadalomszervezéshez?” – Dr. Bene Gábor

Valaki elgondolkozott azon, hogy miért is van az a nagy bérkülönbség a nyugati és a kelet-európai államok között? A nyugat vajon miért  fejlettebb, miért  gazdagabb  mint mi?

Ám nem csak a nyugat van előttünk! Az egykor általunk befogadott tótoknál, vagyis a mai szlovákoknál miért magasabbak a bérek, mint nálunk? Lassan már a románok is (!) felülmúlnak bérszínvonalban minket. A GDP is lényegesen magasabb. Talán a nyugati és az ún. utódállamok népe okosabb lehet, mint mi?!   Nem lenne ideje a magyarázkodás,  a siránkozás helyett bátran feltárni a hátteret, a keserű igazságot? Mégis lehet megoldás! Tovább olvasása

Náci karlendítés

Előre kell bocsátanom, hogy a Jobbik politikusai közül nem Sneider volt a kedvencem. Nagyon meglepődtem, hogy pont őt választották elnökül, de ez az ő belügyük. Semmi közöm hozzá. De azt meg kell kérdeznem, hogy: kedves nagy demokraták és jogállamisták, tessenek már megmondani, hogy egy zártkörű esküvőn készített, kilopott képeket a televízióban rossz hír keltése céljából mutogatni nem a személyiségi jogok megsértése-e? Az efféle jogsértést összeegyeztethetőnek tartják-e a „jogállamisággal”? Micsoda képmutatás, hogy rablók, gyilkosok arcát személyiségi jogaikra hivatkozva eltakarják a bírósági tudósításokon és a Kék Fény videóin, de ezeket a felvételeket közzéteszik.

Csodálatos az efféle esetekben elhangzó szöveg: „napvilágra került”, meg „kiszivárgott” felvételek szerint, stb. Tessék mondani, ki kerítette napvilágra? Ki szivárogtatta ki? A videó felvételek csak úgy szivárognak, mint a kóboráram? Vagy talán a titkosszolgálat tette? Tehát „a nagy testvér otthon is figyel minket”? Talán feltámasztották a hajdani III/III-as ügynökhálózatot is?

Náci karlendítés Tovább olvasása

Igaz? Jó? Magyar? Ember?

Rövid kis részlet, amolyan gondolkodtatásképpen, most készülő (V)iszonyulások című új könyvemből. A „Sárember kora” és „A mutatványosbódé” trilógia többi kötetébe a www.saremberkora.hu weboldalon lehet beleolvasni!

Mindenkinek jó olvasást és jó szórakozást kíván

Szabó László, 1 öntudatos pécsi polgár

 

Igaz? Jó? Magyar? Ember?

– avagy Két örökzöld: a „MINDIG” és a „SOHA”. Amikor a szürke akárhány árnyalata közbeszól

Mottó:

„Nem azt akarom, hogy úgy gondolkodj, ahogy én, azt akarom, hogy gondolkodj!” (Graffiti felirat)

Igaz? Jó? Magyar? Ember? Tovább olvasása

Varga Jenő: A Hunyadi-sikerfilm

Harminc ember ücsörög egy fővárosi luxushotel szalontermében. Az ország legordenárébb antifilmeseinek találkozójára Mikulás főfilmes csak azokat hívta meg, akik legalább egy magyarellenes történelmi filmet vagy három degenerált dokumentumfilmet forgattak már.

Legelöl széles karosszékben szunyókál a filmesek veteránja, a kilencvenéves Salgó. Világhírét annak köszönheti, hogy a Valódi honfoglalás című filmjében Árpád vezér szerepét egy púpos néger diákkal játszatta el. Megjelentek az ifjabb titánok is, mint például Majoros Béla. A vörösiszap-katasztrófáról készített dokumentumfilmjével bebizonyította, hogy az áradást a környék földművesei idézték elő póréhagyma-termesztéssel. Egy másik ifjú tehetség pedig Tamás Gáspár Miklós baloldali filozófus isteni származásáról forgatott oknyomozó filmet. Ám a legnagyobb sikert minden bizonnyal a harmincéves Ráckevei érte el. Az Így gondozd a magyarodat című genetikai szakfilmjére három Esterházy-díjat kapott, és több tudományos akadémia díszdoktorává avatta.

Varga Jenő: A Hunyadi-sikerfilm Tovább olvasása

Hajléktalanság

Hagyjuk a képmutatást, a félrevezetést és az érzelmi manipulációkat: a hajléktalankérdés ma Budapesten elsősorban az alkohol- és drogproblémával függ össze szorosan. Nem a szegénység és a munkanélküliség kényszeríti az embereket az utcára, hanem a drogok és az alkohol lehurkoló hatása. Aki nem akar az utcán aludni, annak egyetlen éjszakát sem kell ott töltenie.

Hajléktalanügyben készült videóriportunkban Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat vezető munkatársa elmondta: tízezer férőhely áll a fedél nélküliek rendelkezésére Budapesten, ezek közül 5 ezer önkormányzati, 5 ezer pedig civil fenntartású. A hajléktalanszállók nem teljes kihasználtsággal dolgoznak: a legnagyobb téli fagyok idején érik el azt a létszámot, ami közel jár ahhoz, hogy minden hely foglalt legyen. Hajléktalanság Tovább olvasása

MEGPRÓBÁLTÁK A LEHETETLENT

MEGPRÓBÁLTÁK A LEHETETLENT…

A rendszerváltásnak csúfolt impériumváltás után nem sokkal alakult meg a Magyar Érdek Pártja. Nekik sem voltak külön pártérdekeik, mert szándékaik egybeestek a nemzet érdekeivel.1997-ben azonban a Magyar Megújulási Mozgalom bontott zászlót, hasonló célokkal, de ők sem értek el komoly sikert. (Ilyen pártokról, mint MIÉP, Kisgazda, stb. nem teszek említést, mert telepakolta őket ügynökkel a rendszer.) Majd jött a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

Sajnos nekik sem sikerült megvalósítani azokat a célokat, amelyeket maguk elé tűztek. Leginkább azért, amit már 1897-ben megírt Szatmári Mór: „Nálunk lenyűgözte, járomba hajtotta, alázatos szolgává tette a népfölséget a kormányzati rendszer. Amelynek a szelleme évtizedeken át dolgozott azon, hogy nemzetünkből kiölje a nagy eszmék iránti fogékonyságot, s a népakaratot a párturalmi érdekek, silány eszközévé aljasította.” MEGPRÓBÁLTÁK A LEHETETLENT Tovább olvasása

Majd én megmondom, hogy mi a demokrácia és mi nem az!

– avagy A nap, amikor a (parlamenti) demokrácia végleg a süllyesztőbe került. (Hál’ istennek!) Csak még nem vesszük észre, de ami még ennél is rosszabb, nem vagyunk hajlandók észrevenni, és kimondani!

„Így száll hát sírba a szabadság. Tapsvihar közepette.”         (Amidala királynő – a Sithek bosszúja című filmből)

Elég, ha ránézünk Európa térképére, rögtön látjuk, hogy valami alapjában véve nincs rendben. De nagyon nincs rendben! Nézzük meg, hol helyezkedik el a térképen Strassbourg, hol Brüsszel, és hol vagyunk mi! Adva van tehát a Nagyságos és Fényességes Európai Porta, melyet mi rendszeresen csak a cselédlépcsőn át tudunk megközelíteni, és ha belül is vagyunk, ellentmondást nem tűrő hangon közlik velünk, hogy hol a helyünk: a mosókonyhában. Természetesen ez is Trianon következménye, lennénk csak húszon, harminc, vagy még több milliónyian, sokkal nagyobb területtel, mindjárt másként beszélnének velünk. Szóval az Európai Unió ezen két fő vezénylő rezidenciája – Strassbourg és Brüsszel – a kontinens széle felé helyezkedik el, mi pedig pont a kellős közepén. No, mármost egy rendszert, legyen az akármilyen rendszer is, sohasem a széléről irányítanak, hanem mindig a stabilitást, a nyugodtságot, állandóságot biztosító tengelyéből, közepéből. Ez csak amolyan szimbolikus, mondjuk úgy: képes beszéd. De – ahogy mifelénk mondani szokás – minimum megérne egy misét. Igaz, ilyen badarságot mondani egy olyan rendszerben, amely saját maga tagadta meg keresztény gyökereit, amikor látványosan kitagadta, ó pardon, kihagyta, elhagyta alapdokumentumából még az erre való utalást is – a szó legszorosabb és mindenféle értelmében véve –, egyáltalán nem kifizetődő. Majd én megmondom, hogy mi a demokrácia és mi nem az! Tovább olvasása