Deák Tér végállomás! Nem megy tovább? – avagy Attól, hogy valamiről nem akarsz tudomást venni, az a valami még igenis létezik!

A Butapest nevű véleménybuborék kipukkadása

Mottó:

„Hiszek abban, hogy a politikai korrektség a nyelvi fasizmus egyik formája lehet, és mint annak a generációnak a tagja, aki harcolt az igazi fasizmus ellen, kiráz tőle a hideg.”

(Phyllis Dorothy James)

Manapság már csak nagyon ritkán ragadok billentyűzetet a napi történések okán, azonban a Deák téren történt kettős gyilkosság kapcsán egész egyszerűen nem szabad csendben maradni, meg kell szólalni!

Ahogyan az kiderült (várható volt?) – legalábbis a közvetítő hatalom (a média) első híradásai szerint –, az elkövető az urbánus frazeológiában (városi szóhasználatban) az ún. államalkotó kisebbség, magyarul, a cigányság soraiból került ki. Aztán kisvártatva kiderült, hogy mégsem. Sem ő maga (Cs. Krisztián) sem pedig két társa, akik „csak” belerúgtak a földön fekvő áldozatokba, nem rendelkeznek cigány felmenőkkel.

De akkor vajon miért gondolták Cs. Krisztiánról, hogy cigány?

Azt javaslom, vigyázó tekintetünket vessük ismét a diskurzustér hivatalos szegleteire! Mint már annyiszor, minden bizonnyal ezúttal is kellő útmutatásra találunk itt.

Amikor ezeket a sorokat pötyögöm (2020.05.30.), Magyarország egy ún. „teljes jogú európai uniós tagállam. Ráadásul nem is akármilyen, hanem egy olyan, amely magáról deklarálja, hogy jogállam (jelentsen ez bármit is!)! S ha mindez nem lenne elegendő – legalábbis a hivatalos közlésrendszereink számunkra legyártott létmintázatai és üzenetei alapján – egy olyan jogállam, amely azt is deklarálja magáról, hogy itt bizony szólás- és véleménynyilvánítási szabadság van!

Folytatás ITT!