TRIANON 100 (második rész)

Azt már az előző részben tisztáztuk, hogy az 1920-ban hozott döntés jogilag ma egyértelműen semmis, azaz a megszületésére visszamenőleg érvénytelen, de jure – vagyis jogi szempontból. Ám azt is elmondtam, hogy de facto – vagyis ténylegesen –a magyarországi pártpolitikai osztály tagjai ezt fel sem merik vetni, mert attól tartanak, hogy ezzel Európában elszigetelődnénk!

Pedig épp ezzel lehetne végre beteljesíteni Pio atya jóslatát a küldetésünkről. Mivel azonban ezt a, de jure érvénytelenséget nem tudná más felvetni, csak is a mindenkori magyar kormány, ezért történhetett az, hogy Trianon kérdése folyamatosan szőnyeg alá lett söpörve.  Ám szerintem már régen megkapták volna minden utódállamban az európai elvekkel egyező, 3 szintű autonómiát az ottani magyarok, ruszinok, svábok stb., ha az eddigi magyar kormányok vállalták volna az ún. védőhatalmi státuszt, s felvetik a területi követelést abban az esetben, amennyiben nem kapnak megfelelő autonómiát az adott országnak „ajándékozott” 4 M magyarunk és 9 M hungarusunk!

Ezt az is alátámasztja, hogy a tótok elváltak a csehektől, a horvátok, szlovének a szerbektől, s a ruszinok is nehezen viselik az ukránok elnyomó politikáját.  — Eddig állandóan csak a területvesztés volt napirenden, holott magyar állampolgárok milliói (Kb. 9 M.) veszítette el a hungarus státuszt, ami pedig a hozzávetőlegesen 4 M magyarral együtt, hatalmas egyéni tragédia is volt.