A muszáj-buzi – avagy Mire képes, de legfőképpen, mire hajlandó a hatalomért egy politikus?

Nyugodjon meg a tisztelt Olvasó, eszem ágában sincs Kazinczy nyelvújítási babérjaira törekedni, csupán ezt a saját magam által nagy hirtelen megalkotott –kétségkívül meglehetősen sajátos – szóösszetételt találtam a legalkalmasabbnak annak érzékeltetésére, amit a Hír Tv „Kommentár nélkül” című műsorrészében láthatott a tisztelt nagyérdemű. Nehéz szavakat találni.

Sajnos a Hír Tv weboldalán csak egy sokkal rövidebb, a híradó számára megvágott anyag található, „Bajnai is ott volt a homoszexuális fesztiválon” címmel, katt ide.

Bajnai Gordon és az LMP fő hallja kendjei homoszexuálisokkal kapcsolatos rendezvényen vettek részt. Ezzel idáig még nincs is gond, lelkük rajta, az ízlés – ahogyan azt Alf Stokestól, a Meldrum-ház komornyikjától már tudhatjuk ‑ olyasvalami, amire nincs magyarázat. Nem is e miatt ragadtam billentyűzetet. A volt miniszterelnök, Bajnai Gordon beszédes arckifejezése volt az, ami írásra késztetett.

Aki látta tudja, miről beszélek. A tuc-tucra vonagló fiatalember produkciója közben az aláfestésként szolgáló, zenének aligha nevezhető decibelorgia közepette a hallgatóság, ha mást nem is, de a „mi a fasz?” illetve a „buzi-e vagy?” mondatfoszlányokat félreérthetetlenül felismerhették.

No, mármost ami engem illet, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra, de a tekintetben, hogy ez lenne a magasröptű européer kultúra, ami ugyebár úgy hiányzik nekünk, mint egy falat kenyér az éhezőnek, vagy teszem azt, mint egy korty víz a szomjan halás szélén lavírozó sivatagi vándornak, nos, ezzel kapcsolatban erőteljes kételyek merültek fel bennem. És ahogy elnéztem a külföldi pénzen kistafírungozott antikarizmatikus senki arckifejezését, úgy tűnik, benne is.

A történés tulajdonképpen roppant egyszerű. A dolog nem szól másról, minthogy ki mennyire hajlandó hülyét csinálni magából a hatalomért?! Mire vagy hajlandó a jövő szépreményű voksaiért? Főként most, amikor tudod, hogy a következő etapban drasztikusan csökkentik a Törvényhozás Háza falain belülre jutók számát.

Bajnai, de a közönségben helyet foglaló más emberek arckifejezései is igencsak beszédes volt. Az ország egykori ügyvezető csőd biztosán látszott, hogy ő most legszívesebben valahol egészen máshol lenne és ez az egész úgy hiányzott neki, mint púp a hátára. No de hát ugye a statisztikai felmérések szerint a társadalom regisztráltan mintegy 5%-át kitevő homoszexuálisok szavazatai – különös tekintettel a szóba jöhető szövetségesek, a másik gyökértelen kaszt, a kozmopolita világpolgár liberálisok elvárásainak megfelelően – nem elhanyagolhatóak ebben a mai, a válság következtében meglehetősen szűkmarkú világunkban.

Mondom, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy Butapesten úgy nagy általánosságban némileg másként szoktak történni események, onnan kitekintve talán népi naivitásnak is tűnhet, de én bizony azt vártam, talán bekövetkezik a csoda, valahol leghátul, a lelkiismeret – ha egyáltalán még van nekik olyan – legrejtettebb zugában megszólal valamiféle erkölcsi vészjelző, hogy a tapstól, az ovációtól ezúttal eltekinthetünk, mer’ amit itten fel tetszettek vonultatni, nos, hát kérem tisztelettel, az úgy szar, ahogy van. De nem, ismét bebizonyosodott, hogy velem van a baj, én lógok ki túlzott módon a vásárlók rendezett szövetéből. Itten kérem tisztelettel, ez mostan a trendi.

Ülök a képernyő előtt és azon tűnődöm, meddig hajlandó elkurvulni, ó pardon, vegyük elő inkább a cizellált szóhasználatot, szóval meddig hajlandók prostituálódni a politikai osztály egyes tagjai a hatalomért?

Megjegyzem, ilyet hálivúdi eksönmúvikban, meg sorozatokban lát az ember, amikor rövidke pillanatokra fellebbentik a fátylat a kulisszatitkokról, vagy legalábbis mi hisszük azt, hogy fellebbentették. De ez már nem a mozgókép fantáziavilága, ez már maga a kis- vagy nagy magyar rögvalóság. A nagy ember kénytelen kelletlen, de kipipálja a listán a buzikat is, no, kérem szépen, itt is vótunk, ez is meg vót.

Gordon egykori nagynevű elődje – pusztán hangulatkeltési célzattal talán még azt is hozzá tenné: basszátok meg!

Egy biztos, Gordonka, ha jót akar magának, nem ül le pókerezni, legalábbis nagy tétekben egészen biztosan nem tanácsolom neki, az arca ugyanis egy nyitott könyv. Még a rövidített híradó számára megvágott anyagban is látszik, ahogy Gordonka többször is kínosan félre néz. Ez az ember nem rokonszenvez a homoszexuálisokkal, csak azt mondja, hogy rokonszenvez velük. Elhiteti, hogy ő az emberük. Pedig dehogy! Most érti meg igazán az ember, miért aratott világsikert Alan Pease Testbeszéd című könyve és folytatása. A volt miniszterelnöknek egy szót sem kell szólnia, mégis, aki megnézi ezt a tudósítást, azonnal megért mindent.

Mire képes, de legfőképpen, mire hajlandó a hatalomért egy politikus? Bármire! És ezt ne felejtsük el, erre emlékezzen majd mindenki, amikor rejtett kamerákkal vagy a nélkül, de leadja a voksát a jövő évi választásokon. Talán csak egy olyan dolog van, amely kivételként erősíti ezt a szabályt, a visszahívhatóság intézményének bevezetése, na, arra nem hajlandóak! Semmilyen körülmény között sem!

Hát ezért is velejéig romlott ez a rendszerváltozásnak nevezett hazugságra épülő, hazug emberek által kiszolgált kész átverés show. Ideje lenne ennek most már véget vetni!

Aki pedig korpa közé keveredik, azt előbb vagy utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, megeszik a disznók!

FÜGGÖNY!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő